Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-414

Alá. országos Illés juniug 23. 1878. 263 Á programm 8-ik pontjában az mondatik: „érvényesítvén azonnal a vám- és kereskedelmi szövetségre vonatkozólag a törvényben adott jogot, oda törekedni, hogy addig is, inig az átalános vámrendszernek bonyolódott és rövid idő alatt meg nem oldható kérdése elintéztethetnék, történjók meg a fogyasztási adókra nézve a magyar kincstár érdekében lévő és az igazságnak és méltányosságnak megfelelő intézkedés." Midőn a fogyasztási adók iránti törvényjavaslat a t. ház elé került, akkor ugyanazon minister, ki ezen kormányprogrammot felolvasta, felkel és azt mondja : sajnálom, de a kormány nem tehette ez irányban azt, a mit keresztül vinni óhajtott; de hiszen a remedium kezünkben vau, ne igyunk sört, hanem bort. Én gratulálok azon polgároknak, a kik talán azon helyzetben vannak, hogy akár saját szőlle- j jükből, akár különben bort ihassanak De a pol- j gárok többsége nincs azon helyzetben, hogy azt | ihassék, a mi neki tetszik, hanem azt kell inni, a \ mi rendelkezésére áll. (Élé>>k helyeslés a balon.) j De még egy sajátsága van a kormány eljá- | rásának, a mely engem nem jogosít fel arra. hogy iránta bizalommal viseltessem. (Halljuk]) Azt mondja a ministerelnök ur. hogy sajnálja, hogy a , söradóra nézve nagyobb előnyöket nem bírt kivívni. Ez talán a kiegyezési kérdéseknél egyszerű recompensationális tétel, egy concessió volt, melyet Ausztriától nem lehetett megtagadni? Ha ez egy egyszerű concessió, melyet Ausztria jóhiszemüleg elfogadott: legalább nagyon furcsának tetszik nekem. — hogy más kifejezést ne használjak, — hogy a í. ministerelnök ur egy ily remediumot ajánl, mely a concessiót magát nullifikálja. (Helyeslés a baloldalon.) Én a kormánynak ily eljárása után iránta bizalommal nem viseltethetein, és a nemzetet legalább azon erkölcsi elégtételben akarom részesíteni, hogy a kormány iránt bizalmatlanságot szavazzak. (Elénk helyedés a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: (Felkiáltások: Holnap! Halljuk !) Nem kívánom a t. ház figyelmét oly hosszasan igénybe venni, hogy előadásomat a szokott időre be ne fejezzem. (Halljuk]) Engem felszólalásra két dolog indított. Egyik i az. hogy a t. pénzügyminister ur jónak látta azt mondani, hogy a compensatió, a kölcsönös engedmények közti kiegyenlítés tekintetében az, a mi most történik, ugy hasonlít ahhoz a mi 1867ben történt, mint egyik toj másikhoz. Én t. ház, az 1867-iki mű megalkotói iránt éveken át meggyökerezett kegyelettel viseltetem, j ós ezen kegyelet tiltja, hogy megengedjem, miszerint szó nélkül mondathassák az, hogy a mi i most történt, bármily irányban is equiparaltathassók, összehasonlittathassók a 67-ben történtek- ! kel. (Helyeslés a balon. Mozgás a középen.) S ezzel kapcsolatban áll a másik indok, a mely felszólalásra indított, t. i. az, hogy igazoljam Szilágyi Dezső t. barátomnak azon kifejezését, mely a t. pénzügyminister urnák zokon esett, hogy az, a mi az előttünk fekvő törvényjavaslattal befejeztetik, vásár Igen is t. ház, t. barátom Szilágyi fel volt jogosítva ezen kifejezés használatára, mely a valóságnak megfelel; különösen megfelel azon törvényjavaslatra nézve, mely előttünk fekszik. Mert mi volt ennek története

V (Halljuk!) A kormány eleintén oly törvényjavaslatot terjesztett; a ház elé, mely az ügynek eldöntését választó bíróságra bizta. Ugyanekkor a quóta-bizoüság elé került a közös-ügyek költségeihez való hozzájárulási arány megállapításával kapcsolatosan a restitutió kórdósének oly rendezése, mely Magyarországnak e czimen szenvedett kárát részben orvosolni hivatva volt. Mit láttunk t. ház V Láttuk azt, hogy a quóta-bizottság, mely törvény szerint egyedül van hivatva a hozzájárulási arány megállapítására, ki hozta alapos számítások s adatok alapján, hogy a magyar korona országai 29%-et tartoznak elvállalni a közös-ügyek költségeiből, s ezen arány megállapítása mellett magáévá tette a restitutió kérdésének azon megoldását, melyet a kormány javasolt. A lajtháiitiíli birodalmi részeknek bizottsága azonban csak oly módon járult hozzá eleinte a restitutió kérdésének ezen megoldásához, hogy mi a közös költségeknek 30°/

0-ét viseljük. Ez volt a vásárnak első cselekvénye. A második cselekvény az volt, hogy még ezzel sem elégedvén meg, ráadásul azt kívánják , hogy ugyanazon restitutió előnyének megadásáért elvállaljuk a 80 millió bankadósságnak ránk eső részét, Ha az nem illik a vásár definitiójára, midőn az eleintén elfoglalt, még pedig közös egyetértéssel elfoglalt álláspontok folytonosan tetézett ráadások ós uj ráadások által módosulnak : akkor nem tudom mi az, a mit vásár szóval lehet jellemezni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Szilágyi t. barátom kifejezést adott annak és jogosan, hogy mivé válik minden jog a jelenlegi kormány kezében. Válik üres fogalommá, melyből minden tartalom kivész, mihelyt az egyezkedési leleményesség azt kezébe vette. Ugyanazzá válik minden nemzeti erő, midőn a jelenlegi kormány által vezettetik. A jelenlegi kormány, a nemzet osztatlan bizalmával, parlamenti történetünkben páratlan és példátlan erővel kezdte meg munkáját; mondhatta, mögötte áll, és támogatja úgyszólván az egész nemzet, s ezen parlamenti erő a leleményes kormány kezében a gyengeségnek egy elemévé volt képes válni. Lépten-nyomon az egész kiegyezési tárgyalások alatt azt hallót-