Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-400
16 490. országú* ülés május 21. 1878. lehetségesnek. De miért nem? Mert ugyanazok, a kik az 18b7-iki törvényeket ós azoknak intentióit leginkább voltak hivatva interpretálni, ugyanazok, a kik az 1867-iki quóta-bizottságban az akkori quóta megállapításánál az arány-kiszáinitásokat tették: az 1867. előtt létezett szelvényadót az arányszámításból szintén kihagyták. És t. ház, méltóztassék a kérdés azon oldalát is megfontolni, hogy midőn két ország összes jövedelmeiről van szó, akkor igen is fel kell venni mindon jövedelmet, bármily alakban jelentkezzék is. A szelvényadó nem jelentkezik az osztrák költségvetésben mint jövedelem, hanem le van vonva a kamatok bruttóterhéből; bár elismerem, hogy azért jövedelem, és igy ha egy ország összes jövedelmeiről van szó, kétségtelenül azt is fel kell venni. De mikor két ország adóerejének, anyagi erejének összemérésélő 1 van szó : akkor ez már nem egészen identicus szempont, akkor az más szempont alá esik, ós akkor e tételnek kihagyása részben analogonját képezi annak, hogy a bruttó, a direet és indireet összes jövedelmek kiszámításánál mi sem veszszük föl Magyarország minden jövedelmeit, hanem a mi Magyarország államvagyonából, erdeiből, összes vasutaiból származó tiszta jövedelem : ezen kiszámításba felvéve nincs. Tehát nálunk sincsenek az összes jövedelmek felvéve, hanem fel vannak véve azok, melyek egyenlő tényezőkként szerepelhetnek, melyek egyenlően hatnak Lajthán túl és Lajthán innen is. A szelvónyadó nálunk csak igen kis mértékben van behozva, és csak az imént ismertem el, hogy alaposan kifogásolható, hogy ezen bár kis mértékű adó fölvétetett a kiszámításba ; de ez oly keveset tesz, hogy lényegesen nem változtat az arányszámon. Ha az osztrákoknál felvétetett volna a szelvényadó, nálunk is szintén többnemü jövedelmeket kellett volna fölvenni. T. képviselőház! Mindezen, több kisebb alapossággal a számítás ellen felhozható ellenvetések azon thesisre, melyet én felállítottam, döntő erővel nem bírnak. Én t. i. azt állítottam fel, hogy eiact számítást, mathematice pontos arányt felállítani nem lehet, hanem hozzávetőleg igen is ezen alapon puhatolható ki legjobban, hogy mi a két ország adóképessége. Így történt ez 1867ben és ez történik most is. S mintán az aránynak megállapításánál 1867-ben figyelembe vett számitások ugyanazon eredményt hozták ki, sőt még valamivel kevesebbet, mint a minőt a mai számitások kihoznak; miután az akkor tett számitások nem egészen 29 0 /o-ot hoztak ki: t i. 28-987 0 , 'ma pedig 29-nél valamivel több %-ot hoznak ki aránykép: állithatjuk, hogy ugyanazon alapon állunk ma, mint 1867-ben. S ha 1867-ben voltak okok arra, és voltak t. ház, hogy daczára annak, hogy az arányszámítás stricte nem hozta ki a 30°/ 0-ot, mégis a törvényhozás e számot fogadta el: ugyanazon okok vezetnek bennünket is akkor, midőn azon javaslatot tes.zszük a t. háznak, hogy miután az arányszámítások — bármily szempontból vétessenek is azok bírálat alá, — ugyanazon eredményt mutatják: fogadjuk el most is a status quo föntartását. Ne gondolja senki, hogy 1867-ben, midőn a hozzájárulási arány 30%-han állapíttatott meg, valamely arányszámítás mint sacramentális alap állíttatott volna fel. A ki a quóta-deputatiók tárgyalásait ismeri, tudja, hogy akkor sem tüzetett ki oly szám, melyet az egyik és a másik fél is mint teljesen biztos alapot elfogadhatónak kijelentett volna Nem, 1867-ben sem történt ugy, hogy Ausztria beismerte volna, hogy a helye* arány a 30%, hogy tehát az lesz az igazságos alap. 1867ben is ugy volt, hogy különböző számokat hoztak ki a magyar, és különbözőket az osztrák bizottság tagjai, s miután, bármily számítás törtónt, az mindig 29 ós 31 közt ingadozott: megszületett a compromissum, mely azt monda, hogy ne legyen igazsága egyiknek sem, kövessük a középutat és állapítsuk meg a 30°/„-ot. 1867-ben is a compromissum természetével bírt az egyezmény, annyira, hogy a számitások, melyekből a % kijött, csak utólag tétettek, mikor a két ministerium már a 30 és 70 9 / 0 elfogadásában megállapodott, ós azt a két küldöttségnél szóba hozta. Csak ekkor történtek a számitások, hogy motiváltassók az arány, melyben a kormányok megállapodtak, hogy vizsgáltassák meg: vajon azon az alapon, melyet egyátalában felállítani lehet, r hozzávetőleg legalább igazságos, helyes-e az? És igy történt, t. ház! most is. Az arány most is mint compromissum, és nem mint exact számítás resultátuma jelentkezik. Mint oly számítás állíttatik ez a t. ház elé, mely, miután a most tett számitások az 1867-iki számításhoz képest, nem kevesebbet, hanem valamivel többet hoznak ki: ezen arányt olyan közép útként tüntetik föl, mely melleit lehetségessé válik nekünk a törvényjavaslatnak egészben elfogadása által annak nemcsak ezen részét, de a másik részét is a restitutió kérdését oly módon állapítani meg, mely a mi felfogásunkat kielégíti, és ezen irányban szenvedett nagy sérelmeinket orvosolja és igy megszabadítván bennünket évenként több millióra menő igazságtalan tehertől, határozottan jobb az 1867-ik évi stipulatióknál és a mai állapothoz képest jobb ós kisebb terhet ró az országra. És ha Lukács Béla képviselő ur engem az iránt kérdez, hogy vajon nyujthatok-e megnyugtatást arra nézve, hogy ezen törvényjavaslat el fogadtaiván Magyarországon: változatlanul el fog-e fogadtatni Ausztriában is, vagyis, hogy adhatok-e biztosítékot arra nézve, hogy a restitutió
