Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-413

113. országos lUésjunius 22. 1878. 229 itélt közösügyes közjogi alapon a ministereinök­séget, hogy az 1877-iki év, a mikor a 10 évekre megkötött egyezkedés lejárt, őt találja a ministeri székekben, hogy mint ilyen, ministeri hatalmának egész súlyával megszüntethesse a közösügyes köz­jogi alapot, visszaállíthassa Ígérete szerint Ma­gyarországnak jogtalanul elkobzott önállóságát, függetlenségét, hogy helyreállíthassa az állami bevételek és kiadások közötti egyensúlyt És csu­pán ezen általam emiitett körülményeknek, illető­leg csalódásnak lehet tulajdonitani azt, hogy a ministerelnök ur ez országgyűlés kezdetén oly nagyszámú többséggel rendelkezett e képviselő­házban, mint a minővel ez ideig legalább egyet­lenegy ministerelnök sem dicsekedett. Hogy so­kaknak csalódása eszközölte e nagy többséget: bizonyság reá az, hogy többen azok közül, a kik egy ideig a ministerelnök ur nyomdokait követ­ték, nem tűrhetvén tovább hazaellenes töiekvó­seit, szakítottak vele. Azonbau t. ház, mint a következés mutatja, a nemzetnek reményei meghiúsultak, hajó-törést szenvedtek Tisza Kálmán ministerelnök urnák muszkával párosult osztrák érzelmein. (Élénk derült­ség a jobboldalon ) Ugyanis a helyett, hogy szétporlasztotta volna a közösügyek bilincseit, még szorosabbra fűzte Ausztria és Magyarország között a lánczot; a helyett, hogy visszaszerezte volna Magyarország önállóságát, függetlenségét, még mélyebben sülyesz­tette a közösügyek posványába ; a helyett, hogy az állami bevételek és kiadások közti egyensúlyt helyreállította volna, még magasabbra emelte a deficiteket; uj adók behozatala és a létezők maga­sabbra emelése által zsarolta folytonosan és zsa­rolja ma is a haza polgárait; sőt elég vakmerő volt Tisza Kálmán ur a nemzetet mindazon tulaj­donától, vagyonától is megfosztani, a melyeknek igénybe vétele által lehetett volna az állami bevételek és kiadások közti egyensúlyt helyreállítani nem­csak, hanem egyszersmind eszközölni lehetett volna azt, hogy a már is elviselhetlenné vált magas adók lejebb szállíttassanak. És most t. ház, midőn már a haza polgárai véglegesen kifosztattak, tönkre juttattak, midőn a nemzet egy része alig rendelkezhetik a napi szükségletekre megkívántató eszközökkel, a tár- j gyalás alatt levő törvényjavaslat által a kormány azt kívánja a képviselőháztól: hogy az osztrák államadósságokból, melyek Magyarországot jogo- j san soha nem illethették volna Ausztria, Bécs érdekében 24 millió frtot fogadjon el a nemzet terhére, a nemzet kárára. Ezt teszi hitem szerint a kormány azért, hogy a 24 millió forinttal meg­ajándékozza Ausztriát, Bécset, hogy ezen ajándé- . kozás által megnyerje Bécs kegyeit, Bécs kegyei i által biztosítsa maga részére a kormányszékekben ] való megmaradást. És ezt teszi a kormány da­czára annak, hogy maga a pénzügyminister is a szőnyegen levő törvényjavaslatról elismeri azt, hogy a 80 millió frtból egy garas sem terhelteti Magyarországot nemcsak jogos alapon nem, ha­nem még méltányossági tekintetből sem. Elismeri ezt igenis a pénzügyminister ur, hivatkazással az 1867: XII. és XV. t.-czikkekre, melyek határozottan kimondják, hogy a 80 millió adósság törlesztésébeni részvétre Magyarország nem kötelezhető. Valójában t. ház, alig találok szavakat a kor­mánynak ezen árulással határos törekvésének jel­lemzésére, a mely ugyanazonos a nemzet kirab­lásával. Talán azt hiszik önök, minister urak ott a bársonyszékekben, {Halljuk! a baloldalon) hogy az ország területe az önök sajátja, hogy a nem­zet az önök rabszolgája, a melylyel kéuyök-ked­vök, tetszésök szerint rendelkezhetnek? Talán azt hiszik önök, hogy ez ország, e nemzet egy kiaknázhatlan kincs-bánya, mely az önök kedve­ért van teremtve, hogy e nemzetnek van elaján­dékozni valója Ausztria, Bécs kedvéért? Vagy talán azt hiszik önök, hogy a nemzet, a válasz­tók azért küldöttek képviselőiket e helyre, hogy azok meghajolva önöknek még nemzetellenes törekvései előtt is, a nemzetet mind szellemileg, mind anyagilag tönkre tegyék, kirabolják, hogy a már is elviselhetlenné vált magas adókat fel­emeljék, hogy szaporítsák idegen érdekekben az államadósságot? Ha ezt hiszik önök uraim: igen nagy mér­tékben csalatkoznak, mert igenis küldöttek bennün­ket a választók e helyre azért, hogy igéretünk, programmunk értelmében mindent elkövessünk az ország, a nemzet szellemi és anyagi érdekei­nek előmozdítására ; küldöttek azért, hogy könnyit­sünk a nemzet terhein, hogy a különböző adó­nemeket a körülményekhez képest igyekezzünk lejebb szállítani, hogy megélhetési eszközt, módot nyújtsunk a nép, a nemzet kezébe; küldöttek azért igenis, hogy őrködjünk a nemzet jogai, vagyona és tulajdona felett, hogy őrei legyünk a valódi alkotmányos szabadságnak, Magyarország területi épségének; küldöttek bennünket igenis azért, hogy saját érdekeink háttérbe szorításával kiválólag egyedül a haza, a nemzet érdekeiben cselekedjünk. És én, ezen elvekből kiindulva, ugy vagyok meggyőződve, hogy minden lelkiismeretes kép­viselőnek becsületbeli kötelessége mindenekfölött a nemzetnek érdekeit tartani szem előtt, köteles­sége képviselővé választása alkalmával tett ígére­teit, programmját beváltani s annak szellemében működni.

Next

/
Thumbnails
Contents