Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-400
6 400 országos Illés május 21. 1878. 26'60°/„. A házbéradó legmagasabb tétele pedig, ugyan e számítás szerint Ausztriában 2266°/ 0 , nálunk 14'28%. Ez eléggé bizonyitja a különbséget. Nem hozom íel, hogy az adókezelés nálunk aránytalanul drágább stb., mert csak azt akarom bizonyítani, hogy ha diffikultálhatjuk mi az osztrák szelvény-adó és országos pótlékok kihagyását, Ausztria is hozhat fel eleget. De ez megoldás helyett csak bonyodalomra vezetne. A szőlődézsmaszelvény nálunk Ausztriával szemben quótánk arányánál, 385• 169 forinttal több, azt hiszem, ennek leütése sem fogná sokkal csökkenteni quótánkat, különben mind ez azt bizonyitja, hogy a 29'08 százalék (főleg ha a kedvezőtlen sok évet is számításba vesszük) most van adóképességünk iránt oly kímélettel kiszámítva, mint volt az 2898°/o 1867-ben; és ha most is 20°/ 0-kot ajánl a pénzügyibizottság, azt teszi először a fentebb emiitett politikai okokból; másodszor : mert a képesség és áldozat közt most még akkora aránytalanság sincs, mint mekkorát 1867-ben is indokoltnak látott a törvényhozás, és harmadszor: mert a quotát Ausztria által is elfogadhatóvá akarja tenni és ezen érdekben e határig el vél mehetni, hogy a kiegyezés müve végre valahára már befejeztessék. De indok volt erre a restitutió megoldása is. Azonban mig erre reflectálnék, még csak azt említem fel, hogy a kisebbségi vélemény sem ajánl más alapot a quóta-meghatározásra, bár rosznak tartja az egyenes adók számításba vételét. De azt hiszem, ezzel nem akar arra következtetni, hogy a közvetett adók egy állam egyenes adóképességének egyedül helyes mértékei, mert az erkölcsökkel és szokásokkal sokkal inkább összefügg az, hogy mi és mennyi fogyasztassék, mint az adóképességgel. A kávé vagy szesz, dohány vagy burnót, bor vagy sor legyen-e inkább fogyasztva: ezzel, és csakis ezzel mérni egy nemzet anyagi erejét csakugyan nem lehet. A törvényjavaslat a quóta mellett a fogyasztási adó restitutióról is intézkedik. Megakarja j szüntetni azon nagy, milliókra menő megkárositásunkat, melyért az eddig érvényes rendszerrel, j hogy t. i. a quóta arányában járultunk az adó- j restitutióhoz. E helyett sokkal természetesebb alaphoz folyamodik az uj javaslat, az egyes fogyasztási adók bevételét, illetőleg azon ezikkek i hazai termelését veszi a visszatérítés mértékéül ! és a vámjövedelmekből, csak előlegképen, hogy a fizetés és elszámolás könnyítessék, engedi meg a visszatérítés kifizetését. Mondanom sem kell, j hogy vámközösségben helyesebb alapon a kér- i dést megoldani nem lehet; nem állítom azt, hogy szesz, czukor és sörtermelésünk és kivitelünk vi- j szonya arányos lett a monarchia másik felének j termelésével és kivitelével: de alig fog lényege- j sen eltérni. Mert szesziparunk ós határszéli czukorgyáraink bizonyára dolgoznak a kivitelre oly j arányban, a mily arányban a megfelelő osztrák gyárak, melyek termékeit első sorban mi fogyasztjuk. Hozhatnék fel adatokat a magyar határnál történt restitutiók és adóbevételeink arányairól, de ezek a nyugoti forgalmat fel nem tüntetik és igy döntők nem lehetnek, különben a pénzügyi bizottság kisebbsége sem csinál ellenvetést e megoldási mód ellen ; csak az ellen van kifogása, hogy a restitutió a vámjövedelemből elolegeztetik és hogy az a quotával egy törvényjavaslatban intéztetik el; ebben a kérdések veszedelmes combinatióját látja. De ebben téved. Mert ha formai tekintetben correktebb lenne is a quota és restitutiónak külön törvényjavaslatban elintézése, a pénzügyi bizottság e formai kérdést nem tartá oly fontosnak, hogy ezért a két kormány megállapodását megtámadja; nem tartá azért, mert a quota és restitutió közt csak formai kapocs van; alapjuk, megoldási kulcsok egészen más és még az alkudozások, tárgyalások menetének taktikája szempontjából sem lát e tekintetben okot azon aggodalomra, melyet e házban is megérintett egy tisztelt képviselő ur. Mert ha egy törvényjavaslat .1. §-ban elfogadjuk a 30 (, / 0-os quotát, és 2-ik §-ában intézkedünk a restitutió módjáról: igen természetes, hogy az első szakaszban elvállalt kötelezettségnek csak ugy lesz érvénye, ha a 2-ik szakasz is elfogadtatik az osztrákok által, különben nem, és végül abból, hogy a fizetés könynyitése végett a vámjövedelem fel használtatik restitutióra : nem következik, hogy kapcsolatba jő a vám és restitutió. Hisz a törvény határozottan külön intézkedik ezekről; elszámolás, határszéli fizetés könnyítése az egész, miről semmiféle praejudiciumtól tartani nem lehet. íme, t. ház, ezen alapokon nyugszik azon javaslat, melyet elfogadásra ajánlok ; véget vet az eddigi megkárosításunknak a restitutióban és fenntartja a quotát az eddigi mértékben; kibontja egyfelől a quotát és restitutiót, másfelől a vámjövedelmet és restitutiót a veszélyes kapcsolatból és hódol a monarchia kapcsolata iránti politikai tekinteteknek ép ugy, mint adóképességünk követelményeinek. Ajánlom azt a pénzügyi bizottság nevében elfogadásra. (Helyeslés a középen.) Lukács Béla: T. ház! (Halljuk.) Jeleztem már a különvéleményben azt, hogy a közösügyi költségekhez való hozzájárulási arány a monarchia két államának valóságos és tényleges adóképesséee alapján oldandó meg. Ez alapon kereste a megoldást a quóta-deputatió 1867-ben, ezen alapon kereste azt a quóta-deputatió 1877-ben. Ez az alap azonban nem biztos, s különösen nem akkor, ha a direct adók vétetnek számításba, azért, mert a direct adók nem egyformák Magyarországon és Ausztriában. Tudjuk azt, hogy Magyarországon ma már vannak oly direct adók, melyek Ausztriában nincsenek,
