Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.
Ülésnapok - 1875-409
409. országos ülés június 17. 1878. \Q\ A dolgok jelen stádiumában minden egyes képviselőnek lelkiismeretére bizom annak mérlegelését : vajon összefórőnek tartja-e az országanyagi helyzetével, hogy egy 50 éven át fizetendő jogosulatlan terhet az ország törvényei közé igtassunk. A ki az országot annyira elgyengültnek tartja, hogy kényszerítve van minden követelés, minden osztrák dictatum előtt meghajolni: az elfogadja a törvényjavaslatot De méltóztassanak, mielőtt ezt teszik, megfontolni, hogy e nemzet 50 éven át emlékezni fog arra, hogy volt egy nap, midőn a magyar kormány és a magyar törvényhozás együttes ereje nem volt képes az országnak a törvényeiben biztosított jogát megvédeni. {Elénk helyeslés a baloldalon.) Én a magam részéről kijelentem, hogy meggyőződésemmel ezt összeférhetőnek nem tartom s a beterjesztett törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk!) Midőn ezen — nem habozom kijelenteni — nehéz és tövises kérdésben szót emelek, és emelek azon irányban, hogy a t. háznak a törvényjavaslatot figyelmébe ajánljam és arra kérjem, hogy azt daczára azoknak, a miket épen most hallottunk, elfogadni méltóztassanak, én — mindamellett, hogy igyekezni fogok pár szóval refleetálni azokra, a miket Chorin képviselő ur elmondani szives volt, — nem fogok hosszas lenni, hanem talán képes leszek igen röviden elmondani j azokat, a miket ezen törvényjavaslat megbirálásánál nézetem szerint szemünk előtt kell tartani. (Halljuk!) Engem t. ház, azon erős kifejezések, melyeket Chorin t. barátom az imént hangoztatott, őszintén megvallva, cseppet sem ijesztettek meg és cseppet sem tántorítottak meg azon meggyőződésben, hogy nevezzék önök bár váltságösszegnek; nevezzék önök sarcznak, nevezzék önök immorálisnak, ne- j vezzék önök szégyenteljesnek, (Felkiáltások bal- ! felöl: ügy is vanl) nevezzék önök bár, mint Ghorin t. képviselőtársam a perez felhevülésében magasra szállva: az alkotmány negatiójának keresztelte, nevezzék bárminek: én azt tartom, hogy ez nem egyéb, mint egy, bár nem kedvesen tett, egy bár súlyosan érzett áldozat elvállalását magában foglaló szavazás, de olyan szavazás, mely az or- j szag helyzetével, jól fölfogott érdekével és, a józan politika számításával összeegyeztethető. (Élénk he- \ lyedés a középen. Nyugtalanság és zaj a baloldá- \ Ion.) Hiszen t. ház, nem fogjuk mi egymást ki nem hallgatással és közbezugásokkal capacitálni, hanem azt hiszem, hogy akár milyen kényes, akár milyen komoly legyen a tárgy, épen azért kötelessége és a parlamentalis ildomosság szempontjából kötelessége a háznak annál nyugodtabban és mérsékeltebben tárgyalni. (Helyeslés a középen). \ A t. ház előtt fekszik egy javaslat, melyet az ország helyesen felfogott érdekében levőnek látok, azért fogadtam el annak idejében, azért terjesztettem a ház elé s azért vagyok bátor mindazon nagy hangzású szavak után, melyet Chorin t. képviselő ur mondott, a t. háznak még egyszer is ajánlani. S miután indokolni szoktam azt, a mit állítani bátor vagyok, megpróbálom indokolni ez állításomat is. (Halljuk]) Hát igen is én nem tartom, sem immorálisnak, nem tartom sem szégyenteljesnek e törvényjavaslat elfogadását. Szégyenteljes csak akkor volna: ha ugy állana a kérdés, a mint azt Chorin t. barátom igen ügyesen felállítani szives volt, hogy mi hódolunk azon kényszernek, azon külső kényszernek, melyet az osztrák parlamennt dictátuma ránk rótt. Ha igy állana a dolog: talán igazsága lenne; de hát mi nem hódolunk, hanem hódolunk azon kényszernek, melyet a körülmények, a helyzet józan meglatolása reánk gyakorol, (Élénk helyeslés a középen.) hódolunk annak a kényszernek, mely minden logice gondolkozóra nézve előáll, ha igy teszi fel a kérdést: helyesebb-e ezen törvényjavaslatot elfogadni, melyet nem szívesen szavazok meg én sem ; vagy helyesebb-e ezen törvényjavaslatot elvetni, és vele elvetni az egész kiegyezést; vajon jobb-e ezen, bár erkölcsi érzésünket is bántó szavazást megejteni, jobb-e ezen anyagilag is súlyos, de nem túlságos áldozatot elvállalni, sem mint e törvényjavaslat ellökésével a kiegyezést elejteni, azon kiegyezést, melynek elfogadását Magyarország érdeke szempontjából közszükségnek tartom. (Helyeslés a középen). Ragályi Nándor (közbeszól:) Közcalamitás! (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) Széll Kálmán, pénzügyminister: Engedelmet kérek, a felfogás olyannyira eltérő köztünk, hogy egy beszéddel, vagy akár több beszéddel is egymást capacitálni nem fogjuk. (Igaz l Ugy vanl a középen.) Én órákig tartó beszédekben adtam kifejezést ezen ház kebelében azon meggyőződésemnek, hogy ezen kiegyezés egyfelől ugy, a mint alkotva van, jobb a status quonál, másfelől, hogy ezen kiegyezést megcsinálni politikai, pénzügyi és közgazdasági szempontokból kívánatos és szükséges, (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl) ugy hogy ma erre vissza nem fogok menni, mert nem akarom a 80 millió kérdésénél recapitulálni mindazt, a mit a bank-. a vámkérdésnél és mindannyi kérdésnél a kiegyezésre vonatkozólag a t. ház türelmével való visszaéléssel is hosszassan elmondottam. De egypár szóval mégis lesz szerencsém megérinteni Chorin t. képviselő ur ellenében, hogy miért tartom én a 80 millió kérdését olyannak, mely. ha vele a kiegyezés elesik: Magyarország érdekeinek megfelelő e határosat bizonyára nem lesz. (Halljuk \)
