Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-407

407. országos Illés jhnins 14. 1878. 117 caloulust, és még csak távolról sem oly megközelítőt, mint a minőt az én t. barátom itt felállított. (Helyeslés a középen.) Végül legyen szabad még csak egy megjegyzést tennem arra nézve, a mit t. képviselőtársam a hadi költségek tárgyában mondott. (Halljuk!) Nem akarok erről sem hosszasabban szólni, lesz még ideje annak, hogy erről beszéljünk; csupán egyet akarok megemlíteni. A dolog akkóp áll azon a képviselő ur állítása szerint évről-évre emelkedő hadi költségek tekintetében — méltóztassék megnézni az utolsó évi budgetet, — hogy a rendes költségek csak igen kis mértékben növekednek, és például ezen esztendőben csak azon mértékben, a mint a növekedést feltétlenül szükségessé tette egy a múlt esztendőben a tüzérség uj felszerelése következtében elhatározott reform. A hadi budget utolsó esztendei rendes kiadási tél elei alig szenvedtek változást és ha csak oly dimcnsiókban növekedtek volna a költségek 1868-tól 1875-ig, mint ez az utolsó három esztendőben történt, akkor a közös kiadások is bizonyára kisebbek volnának. A mi pedig a katonai akadémia ügyét illeti, beismerem, hogy igen jogosult kívánság ós helyes törekvés az, melynek az ón t. barátom ez irányban kifejezést adott. De engedjen meg, egy magyal' katonai akadémia felállítása, magában véve még koránt sem elég arra, hogy azon igen mostoha arány, a mely fönnáll a tekintetben, hogy a hadseregben a magyar nemzetiségű tisztek oly kevés számmal vannak, megváltóztassék. (Mozgás a baloldalon.) Igen sok tenni való van e téren, ha másfelül beismerem, hogy ez is egyik tényező. Nem akarok tovább időzni azoknál , a miket a t. képviselő ur még felhozott; hanem hivatkozva azokra, a miket a költségvetés tárgyalása alkalmával elmondani szerencsés voltam, s meghajolva azok előtt, a kik azt mondják, hogy ezen kormány iránt bizalommal nem viseltetnek, s nem viseltetvén bizalommal, nem szavazzák meg neki ezen költségvetést: minthogy nekem nem adatott tehetség arra, hogy ezen bizalmatlanságot egy beszédben bizalommá változtassam át, megnyugszom ebben s ezen megnyugvással ajánlom a költségvetést elfogadásra a t. ház azon tagjainak, kik a kormány iránt igenis bizalommal viseltetnek. (Elénk tetszés a középen.) B. Kaas Ivor: Szavaim helyreigazítására kérek szót. (Halljuk.') Az igen t. pénzügyminister ur helyteleneknek mondotta számításaimat, mert ugy látszik, azoknak csak egy részét értelmezte helyesen. Abban igaza van, hogy a bányajövedelmek és némely vasutjövedelmek levonandók, ezek azonban igen csekély részét képezik a calculüs corrigálásának. A mi azt illeti, hogy a magyar államjavak jövedelme levonassek: az sem áll, mert azok. is a magyar föld jövedelméhez tartoznak. Elnök: Csak saját szavait méltóztassék a t. képviselő ur helyreigazítani! (Helyeslés!) B. Kaas Ivor: Saját szavaimra nézve azonban ismételnem kell, hogy a számítást megtettem a néparányra is ós a családokra is azért, mert ezen számításban direct és indireet adók benfoglaltatnak s az iparosokra ós a kereskedőkre is van tekintet, abban a számításban minden benne van, tehát arra méltóztatott volna reflectálni. Tisza Kálmán niinisterelnök : Azok után, miket teljes rövidséggel t. collegám a pénzügyminister ur felhozott, csak igen kevés az, a mit mondani szándékozom. Mondhatnám oly tárgy az, hogyha épen kedvem volna hozzá, személyes kérdésben kórt szóval is elmondhatnám, a mit mondandó vagyok. Minden esetre a megelégedésnek bizonyos nemével constatálhatom, hogy ezen kormány létezésének harmadik évében, és létezésének oly viszonyai közt, midőn a kormányralépte előtt történtek miatt nem volt módjában — elismerem — az ország fejlesztése érdekében igen sokat tehetni, mert az azelőtt történtekből háramlóit terhekkel kellett küzdenie, hogy mondom, ilyen három évi kormányzat után, ezen kormány ellen két oldalról is más mint részint személyes megtámadás, részint az éveken keresztül történtek vagy mondottaknak ismétlése, részint pedig az a fegyver irányozható, hogy én felelőssé tétetem például azért is, hogy ina, midőn a keleti kérdés napirenden áll. azon képviselő ur állítása szerint, az osztrák legfőbb katonai körökben nem magyarok azon főtisztek, kiknek legtöbb szavnk van, holott azon főtisztek kiknek ott szavuk van, előbb kezdtek ott szolgálni mint én születtem. (Derültség jobbfelöl.) No uraim, ha a megtámadás ily fegyveréhez kell nyúlni azért, hogy valakit ostromolhassanak, akkor ennek az embernek tárgyilagosan véve, — ha téved is egyszer-másszor, — de nagyon sokban igazságának kell lennie. {Helyeslés a középen.) Egyébiránt két vád emeltetett főleg ellenem ; az egyik képviselő ur, a ki felidézve 1875. óta egyes esetekben elmondott szavaimat, melyeket hiszem, hogy helyesen idézett, legalább nincs kifogásom az idézet ellen, azzal vádolt, hogy én Magyarországon csak a magyar elemet és a magyar elem érdekét ismerem, a nem-magyar ajkuakat pedig igy és így elnyomom. Rögtön rá a másik képviselő ur azzal vádolt, hogy én a magyar faj érdekét nem viselem kellőleg a szivemen. (Derültség.) Ez a kétfelől jövő vád, azt gondolom, meglehetősen elidálja egymást ; de, kénytelen vagyok megmondani azt is, hogy nem is áll sem az egyik, sem a másik.