Képviselőházi napló, 1875. XVIII. kötet • 1878. május 21–junius 29.

Ülésnapok - 1875-407

110 407. orsság-os ülés junius 14. 1878. désnek bár némileg előmozdítására semmi kedvező befolyással nem voltak. Az úgynevezett „gyökeres rendezést" jónak látta a kormány egyszerűen a nemzet áldozatkészségének fokozott igénybe vételével megkezdeni és folytatni, a nélkül, hogy bárminő oly intézkedéseket vett volna munkába, a melyek az adóképességet is emelni alkalmasok, a nélkül, hogy addig is a tényleges államjövedelmek korlátain belül a közigazgatási, törvénykezési s egyéb közkormányzati intézményekben oly megtakarításokat eszközölni igyekezett volna, a melyek a kormányzat lehetősége koczkáztatása nélkül a bevételt és j kiadást egyensúlyozzák. A mi az 1878-ki költségvetést átalánosságban illeti, nem akarom félre ismerni azt, hogy a tisztelt minister urak közül többen az idén is, mint a múlt két évben feladatuknak tekintették, ügykörükben a kiadásoknál némi mérsékelt megtakarítások ajánlásával előirányzataik terheit leszállítani. Ha azonban az egyes előirányzatok a korábbi évekbeliekkel összehasonlittatnak, az tűnik ki, hogy a jövő évi előirányzatok csakis a megelőző éviek keretein belül mozognak, de nagyobb szabású, a közigazgatási kormányzati rendszert egészben és lényegélben felölelő szerves intézkedéseknek még kijelölésére sem terjednek ki. Már pedig, hogy a megtakarításoknak látszata legyen, szerintem mindenekelőtt az egész állami közigazgatásnak mind központi, mind alsóbb közegeiben, részint tárczák egyesítése, részint a szolgálat egyszerűsítése, a közigazgatás ós igazság- ! szolgáltatásnak jobbá és olcsóbbá tétele és megfelelő decentralisatió, hasznot nem hajtó üzletek és beruházások kíméletlen megszüntetése s az activ I követelések szorgos behajtása által az egyes hivatali ágak pénzszükségletének oly apasztására kell vala törekedni, hogy az állam eddigi bevételei j által a kiadások teljesen fedezve legyenek, sőt az j államadósságoktól! lassankénti biztos megszabadu- I lásra némi pénzmaradványok is eszközöltetnének. E J czélból minden erélylyel, sőt nemzeti kedvencz j eszmék, például a honvédségi drága intézmény ! dédelgetésének felhagyásával is oda kell vala iparkodni, hogy a kiadások teljességgel nagyobbak | ne legyenek, mint a bevételek. E helyett azonban az eddigi költséges központi igazgatási és kormányzati, valamint országos képviseleti rendszer tartatván fenn, az eddigi törvényjavaslatok és törvények, részint csak mint novellák tűnnek elő, részint a különben is ki nem elégítő institutiók fejlesztése végett mindig ujabb és ujabb kiadásokat és póthiteleket igényelnek. Ily eljárás mellett, nagyon természetes, hogy az előirányzott bevételek a kiadások fedezhetésére folyvást elégtelenek, a mint ezt a lefolyt évek zárszámadásai igazolják, a melyek szerint minden tárczánál és rovatnál csak nem kivétel nélkül túlkiadások fordultak elő, tehát a bevételi előirányzatok mindig igen nagy, a kiadási előirányzatok pedig igen csekély összegeket képviseltek, bizonyítékául annak, hogy az előirányzatok eddigelé nem reális és tényleges, hanem vérmes vagy legalább optimistikus alapokon mozogtak. Az érintett módon felmerülő, az eredeti költségvetési tervezet szerint a tizenhat, illetőleg tizenhét milliót, a jelen törvényjavaslat szerint pedig a huszonegy milliót az idén is meghaladó névleges hiány pótlására, valamint a külügyi politikának támogatására szükségesnek jelzett rendkívüli hitel fedezésére megkívántató uj kölcsön miveletek, kapcsolatban a tisztelt pénzügyminister ur által kilátásba helyezett szesz-, útvám-, bélyeg- és illetékadó neveléssel, az országra ismét tetemes és bizton állithatni — elviselhetetlen terhet fognak róni. Tekintve azt, hogy az állam jövedelmei az eddigi tapasztalás szerint az elősibtt összegekben rendesen nem folynak be, hogy különösen az egyenes adók rendes befizetése eddig nem volt eszközölhető, és azoknak hátralók-összege az 1876-ki zárszámadás szerint már a 44 milliót meghaladta, a közvetett adók jövedelme pedig határozott csökkenésnek indult, mi világos tanújele a vagyoni jólét hanyatlásának és adóképesség gyengülésének: részemről azon reménynek helyt nem adhatok, hogy a tisztelt pénzügyminister ur előirányzati és fedezeti terve által a kitűzött czél bár megközelítőleg elérhető lehessen. Sőt miután az egyenes adó az eddigi törvények által tetemes felemelést szenvedett, annak már ennyire is fokozását és felhajtása módját oly súlyos tehernek tekintem, a mely az adóképesség érzékeny megrázkódtatása és az adóalap megtámadása nélkül a nép vállára jó lelkiismerettel nem lett volna róható. Hogy pedig a kormányzati rendszerben lényeges és gyökeres javításokkal egybekötött változásokat tenni nem volt czélba véve, azt az eddig hozott közigazgatási és pénzügyi törvények szelleme és eredményei eléggé igazolták. Hogy például a közigazgatás különböző ágazatai működésének öszhangzásba hozatala, czólja mily kevéssé éretett el, ezt bizonyítja azon közömbösség, és mondhatni hideg idegenkedés, melylyel a közigazgatási bizottság intézménye és semmi jelentékeny haszonnal nem járó működése országszerte találkozott. Hogy továbbá a közigazgatás és igazságszolgáltatás jobbá és olcsóbbá tétele az uj területi rendezés által mit sem nyert, ezt azon tapasztalatok nyomán, melyek az 1876-ki XXXIII. törvényczikk, valamint más egyes törvények foganatba vételének kíséretében tétettek, már is bátran állíthatni és jövőre nézve is jósolható az, hogy histo-