Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-384
384. országos illés májusi. 1878. 79 ban mindenki hozzászólhat. Igaz, hogy az általa felhozott esetek egyikére nézve interpellatio is van bejelentve, de az interpellatiónál csak az interpelláló szólhat, most pedig a ház minden tagja kifejtheti eziránt véleményét, s azt hiszem a kormányra nézve is sokkal kényelmesebb, ha ismeri a háznak ez iránybani véleményét. A mi az első kérdést illeti, t. i. egy katholikus kasinónak betiltását, a ministerelnök ur nagy szerencsétlenséget látna abban, ha a ; politikai pártok vallásuk szerint alakulnának. Én sem tartom ezt kívánatosnak; de nem tarlóm azt szerencsétlenségnek sem, mert azt látom, hogy példának okáért Belgiumban van katholikus párt, melyhez nem csupán katholikusok tartoznak, (Mozgás a középet/) hanem bármely vallásúak tartoznak ; vagy például Angijában, különösen Irlandban vannak az orangisták, akik a protestáns, az anglikán valláshoz tartoznak ; vagy Franciaországban az ultramontánok ós más vallásfelekezetek szerint sorakoznak az országban a politikai pártok, de nem kizárólag a vallásra alapítva pártállásukat, hanem inkább a politikai programm ei vagy élnem fogadásától feltételezve azt, hogy valaki ebez vagy ahoz a párthoz álljon be. Tehát ámbár kívánatosnak nem találom, de azért szerencsétlenséget egyátalában nem látok abban. A mi a másikat illeti, a minister ur azt mondja, hogy nincs róla tudomása. Én azon nézetben vagyok, hogy igaz, hogy a templomban való kihirdetés igen sok embernek tudomására hozza a kormánynak rendeleteit, de ez egészen újkori találmány, ezt körülbelől 1848-ban találták fel. Én kegyelettel viseltetem 1848 iránt, de nem olyannal, hogy mindent absolute helyeseljek, a mi akkor történt. Én azt mondom, hogy a kormánynak, a polgári hatóságnak elég módja van a közönségnek tudomására hozni mindazt, a mit szükségesnek tart, anélkül hogy a templomot, mint a vallásfelekezetnek imahelyét, profán dolgok terjesztésére használja. Abban sem látok valami nagy dolgot, hanem ha mellőzhető, azt hiszem sokkal jobb, ha már templomokat és papokat tartunk : tartsuk meg azon decorumot is, mely az azok iránti kegyeletet emelni van hivatva. A mi a harmadik rendeletet illeti, erre nézve tökéletesen egyetértek Irányi t. barátommal. A kormány soha, semmi körülmények közt nincs hivatva arra, hogy nemzeti ünnepeket decretáljon. Ha ő jónak látja azt mondani, hogy István magyar király évfordulóján, nem mert katholikus szent, hanem mert az országot szervezte és talán ő volt az, ki ezen a földön fajunkat erősítette és itten alapját megvetette, ezért nemzeti ünnep ünnepeltessék : az ellen nincs kifogásom; hanem azt hiszem, hogy azon czól elérésére is, melyet a minister ur magának kitűzött, — a mely czélt megvallom, nem mindig helyeselhetem, — hogy t. i. a nem magyar ajkú polgártársainkat kéuyszeritsük valaminek elismerésére, azért valamennyit szinte vetatorins rendelettel sértsük meg, nem tartom sem szükségesnek, sem ezélszerünek Én azt hiszem, hogy igen egyszerű eljárás volna és igen rövid időt venne igénybe ; ha a kormány jónak tartja, nyújtson be törvényjavaslatot, akkor nem lesz, nem lehet kifogása senkinek sem : mert a torvényhozásnak nem ugyan szentek emlékét ünnepelni, de nemzeti ünnepeket decretálni tökéletes joga van. Én tehát, a t. minister ur ezen feleletét egészen kielégítőnek nem tartom. Annyit mindenesetre örömmel constatálok, hogy azt látom, hogy rósz szándéka nem volt a kormánynak ebben, csakhogy nem tudja mindig megtalálni a mértéket, melyen túl beavatkoznia nem szabad. A „Zuviel regieren" nálunk is az, ami igen sok roszat idéz elő. Hagyjuk azt a felekezetekre. Mert már most kérdem a t. minister urat: a reformata, a protestáns egyházban egész lázadást csinált; már most hogy fogja azokat kényszeríteni, hogy azok ezt a rendeletet végrehajtsák ? Teljes lehetetlen, mert erre nincs törvényes alapja. Hisz nincs törvény, melyre a bíró, a ki e miatt valakit elakarna ítélni, támaszkodjék és ugy járna mint azt a kanczellár. a ki bizonyos hazafiakat perbe akar fogatni ós a királyi fiskus, az öreg Németh János, Németh Albert t. képviselő társam öregatyja azt monda „ón az actiót megírom, hanem a törvényeket helyezze bele a kanczellár, mert én olyakat nem találok. így járna a minister ur is, ha rendek-tét érvényesíteni akarná; ha pedig nem akarja érvényesíteni, akkor „entia sine necessitate multiplicare 1 " valóságos absurdum. Szilágyi Dezső: T. ház! Én a fenforgó kérdések harmadikára, — miután egyik t. barátom részéről interpellatio van bejelentve, azon ministeri rendeletre nézve, a mely Szent-István ünnepének megtartására vonatkozik, — ez alkalommal csak azon szempontokból teszek észrevételt, a melyeket a ministerelnök ur jelzett. Én azt tartom, t. ház! hogy igen örvendetes dolog az, hogy a Szent-István ünnepet a közszokás mintegy nemzeti ünneppé tette; bár azt állítom ezzel szemben, hogy egy nemzeti ünnep, a melynek megtartására mindenki kötelezve lenne, az élet által nem decretáltathatik; azt csak a törvény decretálhatja. Ennélfogva én nem fogadhatom el a ministerelnök urnák azon okoskodását, hogy mintegy az élet decretálta Szent-István ünnepét általános nemzeti ünneppé. A másik az, hogy én tévedésnek tartom azon okoskodást, hogy ha valamely egyházi hatóság hivei irányában valamely egyházi ünnepnek megtartását megtagadja, hogy akkor azon egyházi
