Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-384
384 országos ülés május 1. 1878 77 Elnök: A felolvasott múlt havi kimutatás ellen észrevétel nem tétetett: ennélfogva az tudomásul szolgál. Következik a napirend szerint a belügyministerium költségvetésének részletes tárgyalása. Beőthy Algernon jegyző (olvas) Központi igazgatás. XV. fejezet. 1-ső czim. Irányi Dániel: T. ház! A múlt évi költségvetés alkalmával szükségesnek láttam felhívni a tiszt, ház figyelmét a t. belűgyminister ur egy rendeletére, illetőleg elhatározására, mely szerint egy katholikus kaszinónak — gondolom — Halason való felállítását megtiltotta, kijelentvén: hogy ámbár nemcsak nem helyeslem, sőt egyenesen kárhoztatom azt, hogy a polgárok vallásfelekezetek szerint társuljanak a közéletben, mindazáltal nem gondolom, hogy az ily szándék, az ily czél ellen a törvényesség szempontjából lehessen kifogást tenni, s ennélfogva, hogy azt a belügyministernek eltiltani joga lett volna. Sajnálom, hogy ujabb két rendeletet vagyok kénytelen jelezni a t. belűgyminister ur részéről, melyek szintén ugy a jogosság, mint az alkotmányosság ós talán a törvényesség szempontjából is kifogás alá esnek. Az egyik rendelet szerint a t. belűgyminister ur a vallás és közoktatási ministerrel egyetértőleg aziránt hivta fel az egyházi hatóságokat, hogy a rögtön itélő bírósági rendeletek kihirdetése iránt a lelkészeket utasítsák, illetőleg a lelkészeknek hagyják meg, hogy ezen rendeleteket templomban a szószékről hirdessék ki. Mellőzöm azon kérdést, mennyiben alkalmas hely rögtön itélő bírósági rendelet kihirdetésére a templom, és mennyire alkalmas arra az egyháznak szolgája a lelkész. Én nem erre helyezek súlyt. A mit különösen megrovandónak tartok, az, az: hogy a világi hatóság, a végrehajtó hatalom, a maga saját körébe tartozó dolgoknak kihirdetésére, végrehajtására, az egyházi közegeket hívja fel, illetőleg azoknak hagyja azt meg. Egy másik rendelet t. ház, ennél még sokkal fontosabb érdeket érint. Ezen rendelet szerint a belűgyminister ur ugyancsak a vallás és közoktatási ministerrel együtt azt hagyta meg az egyházi hatóságoknak, utasítanák az illető lelkészeket, hogy szt. István királya ünnepét minden évben egyházi szertartással üljék meg. Méltánylom, teljesen méltánylom a szándékot, mely a kormányt ezen rendelet kibocsátásánál vezette. Nem a szentet, nem Istvánt, a kit a római kúria a szentek közzé avatott, hanem Istvánt, a hon-szervezőt kívánta bizonyosan ezen ünnepély által megtiszteltetni a ministerium; mindazonáltal azt gondolom, hogy ezen rendelet által túllépett a maga hatáskörén, túllépett, a mennyiben valamely ünnepnek megtartására szólitott fel bármely egyházat is, mert ahhoz világi hatalomnak, kormánynak véleményem szerint joga nincs. A kormány legfeljebb azt kívánhatja az egyházi hatóságoktól, hogy azt teljesítsék, a mit eléjök a törvény szab, a mire őket a törvény szorosan kötelezi; de hogy bizonyos ünnepet megüljenek vagy uj ünnepet hozzanak be, azt a kormány cgyátalában nem hagyhatja meg egy egyháznak sem, sem katholikusnak, sem protestánsnak, sem zsidónak; e részben minden egyház autonóm és önmaga rendelkezik, a kormány legfeljebb invitálhatja, felhívhatja, hogy ilyen ünnepeket, ha maga az egyház czólszerünek tartja, rendezzenek, de ez iránt rendeletet kibocsátani nincs joga. Sőt tovább megyek, meggyőződésem szerint nemzeti ünnepet csakis a törvényhozás rendelhet el: a kormány csak a meghozott törvényeknek végrehajtására van hivatva. Ha a kormány szükségesnek tartja azt, hogy szent István király nevenapja nemzeti ünnnepélylyel ülessók meg, akkor kötelessége lett volna nézetem szerint magát a törvényhozást hívni fel e részben való intézkedésre. Én ennélfogva i. ház, mindkét rendeletét a. kormánynak ugy a jog, mint az alkotmányosság és törvényesség szempontjából bírálat, kifogás alá esőnek tartom, és e részben való véleményemet nem mint egyik vagy másik felekezetnek hive, — mert a teremben soha sem szólaltam és nem fogok felekezeti szempontból felszólalni, — hanem átalában mint a vallási szabadság és az egyházak függetlenségének barátja, fejeztein ki. Ezt és nem egyebet kívántam ez alkalommal a t. ház becses figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső baloldalon). Tisza Kálmán minlsterelnök: T. ház! A mi az előttem szólott t. képviselő ur által szóba hozott első esetet illeti, értem a katholikus politikai kaszinó esetét, arra nézve azon alkalommal voltam szerencsés nézetemet kifejteni, midőn ez az ügy itt először fölhozatott és a t. ház legalább akkor helyeselte ez irányban követett eljárásomat : (ügy van\ a középen.) a mennyiben nem katholikus egylet betiltásáról volt szó ; mert én is azt mondom, hogy bármi legyen valakinek az iránt nézete, hogy társalgó egyleteket vallásfelekezei szerint alakítani helyes-,.' vagy nem: nem olyan dolog ez, a mibe a kormánynak tiltólag beavatkozni kellene. (Helyeslés). De ón nem tartottam akkor, és nem tartanám helyesnek ma sem, hogy felekezet és politika kapcsolatba hozatalával alakíttassanak egyletek; (Helyeslés.) mert nézetem az volt akkor, és az ma is, hogy katholikus-kaivinista-luteránus, óhitű politikát, s isten tudja miféle hitfelekezet szerint való politikát folytatni nem lehet, s ebben az irányban az ország polgárai között, kiknél a vallásos jó, békés együttélés régebben, mint Európának legtöbb igen civilisalt államában meghonosodott, a viszálynak uj magvai
