Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-383

383. országos Illés ápril 30.1878. 61 visszatértek utolsó, legutolsó, vissizavonhatlanúl legutolsó bécsi útjokból. így tehát nem igen követelhető a közgazdasági minister úrtól, hogy tárczájának rendes feladataira annyi figyelmet fordítson,, amennyit különben mindenesetre fordított volna. Mindamellett azonban, hogy ezt el kell ismernem, még sem fogadhatom el az ezen táreza előterjesztésének indokolásában előforduló védelmét. A minister ur ugyanis azt mondja, hogy mindamellett, hogy pénzügyi szempontból kedvezőbb az 1877-diki költségvetésnél a kereskedelmi tárczát illetőleg a jelenlegi: kénytelen hangsúlyozni, hogy ily alapon számos oly beruházásokat, és kiadásokat, melyek eszközlése nem csupán kívánatos, hanem elkerülhetlenül szükséges, nemzeti gazdaságunk rovására ismét el kellett halasztani, agy hogy tökéletesen igaza van a minister urnák, midőn indokolásában azt mondja, hogy e tárczának költségvetését nemzetgazdászati szembontból kedvezőtlennek kell nyilvánitni. Ez bizonyosan igy van s ennél fogva nem is fogadhatom el a pénzügyi bizottságnak azon megelégedését, hogy a t. minister ur oly kiadások előirányzásától tartózkodott, melyek majdnem elhalaszthatatlanoknak látszanak és a melyeket nemzetgazdasági viszonyaink parancsolólag követelnek és hogy csakis a létező intézmények fentartására szorítkozott. Én megengedem, hogy a pénzügyi helyzetnek vannak a maga követelményei, a melyek elől kitérni nem lehet; de époly bizonyos, hogy vannak állami czélok, a melyekre kel], hogy pénz legyen. Én teljesen értem az igen t. pénzügyminister ur álláspontját, mely szerint ő az egyes tárczák követeléseit csak bizonyos mértékig elégítheti ki; mindamellett nem tarthatom megengedhetőnek, hogy ő határozhassa meg azt, hogy mi az egyes tárczák keretében a szükséges és mi nem. En azt hiszem, hogy itt szigorúan meg kell különböztetni, hogy mi a kívánatos és ezt azután lehet talán elhalasztani ; de a mi elkerülhetlenül szükséges : azt nem lehet elhalasztani és ezt megállapítani nézetem szerint a közgazdasági minister urnák feladata. Én ugy hiszem, hogy azon feladatok között, melyek teljesítésére a közgazdasági minister hivatva van, egy bizonyos arányosságot kell fentartani, azt pedig senki sem fogja állítani, hogy arányosság létezik abban, ha a ménesekre fordítunk 400,000 frtot — tudni illik ez a tulkiadás a jövedelmek fölött, — míg a gazdasági czélokra és tanintézetekre, melyek pedig egy főczélt képviselnek, 190,000 frt az összes iparos czélokra pedig kerekszámban csak 30,000 frt van előirányozva. Én szívesen elismerem és szívesen elhiszem, hogy az igen t. földmivelés, ipar és kereskedelemügyi minister ur szerette volna emelni ezen összeget és hogy lehetetlen volt egészben a tárczájának szánt összeget emelni. De ha az utóbbi lehetetlen volt: kellett volna valahogy gondoskodni arról, hogy az ipari czélok elérésére valamivel nagyobb összeg, — ha kell más. jobban dotált tételek rovására is — teremtessék. Mert legfontosabb t. ház, az ország kincsei közül az emberi tőke, ennek művelése, az emberi tőke erejének gyarapítása; ez kell hogy a közgazdasági ministeriumnak főczólját képezze. Nem hiszem, hogy az legyen az államfórfiú bölcsességnek ne továbbja, hogy a mostani szorongatott pénzügyi viszonyok tartama alatt maradjon minden ugy, a mint van; hogy ezen kényszerűség miatt ne tegyünk bizonyos irányban semmit se, különösen pedig azt, hogy a t. pénzügyminister ur az egyes szakministeriumok budgetjének megállapításával olyan dolgokat, melyeket a szakminister szüségesnek tart, egyszerűen kitörüljön — a mint ezt látom azon jelentésből, mely ma szétosztatott ; én czélszerünek nem tartom és óhajtom, hogy az igen t. szakminister urak elég erélyesek legyenek arra, hogy ha átalánosságban kell is engedni a pénzügyministernek a tekintetben, hogy mennyit kapjanak tárczájok számára : arra nézve, hogy ez mi czélokra használtatik föl, ingerentiát ne tűrjenek ; különben elismerem, hogy a pénzügyi bizottságnak főfeladata ezen budgetben megítélni azt, mennyire felel az meg a pénzügyi tekinteteknek; de azt hiszem, hogy még, sem kell csupán ezen egy tekintetre szorítkozni. És a pénzügyi bizottság nem is tette ezt. Vannak tételek, a melyeknek szükségességót elismerte, és még azon budget tételeken felül, a melyeket a t. minister ur ma előterjesztett, ajánlja a háznak, hogy be állíttassanak. így történt az a statistikai hivatal költségeinél, a melyeket igen helyesen fel kel! emelni, miután ezek szüksségeségérői incidentaliter volt alkalma a t. háznak meggyőződni, értem, a pénzügyi bizottság inkább volt hajlandó megfelelni ezen kívánalomnak mint másnak. Merem állítani, hogy más kívánalmaknak is meg van ugyan ezen jogosultsága. Vannak egyes kiadások, a melyek az ipar előmozdítására vannak hivatva, igy például nem ugyan ezen táreza keretében, hanem a közoktatási táreza keretében, mind a mellett, hogy helyesebben volna e táreza keretében : az iparmúzeum. Én teljesen elismerem az iparmúzeum szükségét és belátom, hogy szükséges gondolkodni arról, hogy az értékesíthető legyen; hogy azt szervezni kell ugy, hogy a közönség használja és igen örvendek, hogy létezik egy befolyásos család, a mely képes volt azt keresztül vinni, hogy az iparmuzeurnnak jogos követelményei kielégíttessenek ; csak sajnálom, hogy más épen ilyen jogosult kívánalmaknak nem akadt igen hatalmas pártfogója, és igy természetesen emlékeznem kell az ipariskolákról. Határozottan lehet, mondani,