Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-382

ni; S82, országos ülés áprll 11. 1878. jövő elébe, midőn megszűnik a háború, megszűn­nek azon kedvező conjecturák, melyek mellett mi az idén kedvező kivitelnek örvendtünk. Ezen felszólalás által, miután nem állván módomban ez alkalommal positiv indítványt tenni, a t. ház és a t. kormány ügyeimét akartam fel­hívni ez égető kérdésre: méltóztassanak egyszer valahára, a hangoztatott nagyszabású, általános actiótól eltekintve, az ily esetekben, az ily gyakor­lati fontosságú kérdések körül is az ország köz­gazdasági érdekeit megóvni. Én határozottan állítom, hogy a kormány azon befolyását, azon hatalmát, melylyel minden kormány­nak birnia kell, c téren nem érvényesítette; hatá­rozottan állítom azt is, hogy a tarifa-politika, melyre nézve Schaeffle egyik hires munkájában azt mondja, hogy nincs az állami életre nézve akár szellemi, akár anyagi, akár gazdasági szem­pontból mélyrehatóbban érintő kérdés, mint a tarifa-kérdés, hogy e téren mi esak tapogatózunk, hogy e téren mi nem teszszük azt, a mit tennünk kellene, s a mit tennünk lehetne. Erre a t. ház figyelmét felhiván, az állam­vasutak költség-előirányzatát elfogadom. {Helyeslés bal és a szélső jobbfelöl.) Elnök: T. ház! A magy. kir. államvasutak üzleti előirányzatára nézve a pénzügyi bizottság­javaslata szerint a bevétel összesen 10.150,000 frt; a kiadás összesen 7.244,630 frt, hozzáadva a lét­szám leszállítására szükséges kiadást 80,000 írt­tal, az összes kiadás 7,324,630 frt; a pénziigymi­nisteri tárczába felveendő lesz az államvasutak tiszta jövedelme czimón 2 825,370 frt; a közmunka és közlekedési ministerium költségvetésébe beru­házásokra és átalakításokra az államvasút északi és déli vonalam 163,430 frt. Azt hiszem a t. ház ezt elfogadni méltóztatik, {Elfogadjuk!) Elfogad­tatott. Beőthy Algernon jegyző {olvas .•) Magyar kir. államvasutak gépgyára. Kiadás 812,500 frt. Bevétel 852,500 frt. Felesleg 40,000 frt. Gr. Szapáry Gyula előadó: A pénzügyi bizottság ez összeg megszavazását ajánlja, azon­ban a kormány előterjesztése ós kezdeményezése alapján egy határozati javaslatot is nyújt be, s ez az, hogy a gyár jövedelmeiből a 40..0ÖO frtot meghaladó összegből a jövedelem többlete 40,000 frt erejéig egészen, azon tul pedig fele részben beruházásokra fordittassek. A gépgyár előirányzata következőleg állítandó be az 1878-iki állam-költségvetésbe: A közmunka­ós közlekedési ministerium rendes kiadásai közé: az állami gépgyár kiadásaira 812,500 frt, ugyan­ezen ministerium rendes bevételei közé: az állami gépgyár bevételeiből a kiadások fedezésére 812,500 frt, a pénzügyministerium rendes bevételei közé: az állami gépgyár tiszta jövedelme 40,000 frt. Elnök: T. ház! A pónzügyminister költség­vetésébe tiszta jövedelemkint 40,000 frt vétetnék föl; a tiszta jövedelemnek ezt meghaladó összege 40,000 frt erejéig egészen, azon túl pedig fele részben beruházásokra fordittassek. (Helyeslés.) Egyébként kiadások fejében 812,500 frt ós bevé­telek fejében 852.500 frt szavaztatik meg. (Helyes­lés.) E szerint ezen költségvetés tárgyalását befe­jeztük. Most t. ház az ülés elején tett kijelentésem szerint Madarász József képviselő ur fogja inter­pellátióját megtenni. Madarász József: T. ház! A tárgy, a mely­ben kérdést intézek a vallás ós közoktatásügyi minister úrhoz, érdekli Fehérmegye Vájta közsé­gét, kiválólag pedig iskolaszéke tagjait, a község polgárait, sőt az egész községet. Az iskolaszék tagjai az ottani lelkészszel egyetemben egy tanítót választottak az ottani tanoda számára. Történt azonban : — miért, miért nem, azt nem tudom, — hogy a lelkész ur,|daczára annak, hogy ő is helye­selte az iskolaszék választását: az iskolaszék ha­tározata ellenére egy más tanítót hozott és alkal­mazott és körülbelül öt hónapja már annak, hogy daczára, hogy az iskolaszék tagjai és a polgárok ez ellen a hatósághoz, a tanfelügyelőhöz és — körülbelől talán négy hónapja, — a t. minister úrhoz is folyamodtak: nem mehetnek semmire, annyiban, hogy tudnák igazságuk van-e vagy nem. Az én kérésem tárgya tehát az lesz, hogy a t. minister ur felügyeleti jogánál fogva ezen visz­szás helyzetnek törvény és igazság szerinti elin­tézését szorgalmazni szíveskedjék Hogy felszólal­tam, az képviselői azon kötelességemből ered: mert én nagyon jól tudom, hogy szomorú dolog az mindig, ha valamely községben a lelkész a maga hitfelekezetbeli polgáraival meghasonlik. Én azt vélném, hogy a lelkésznek az a kötelessége, hogy a jóban oktassa polgártársait és a roszban ő maga ne menjen előre példával. Nem vádolom a szóban levő lelkész urat. Meglehet, hogy igaza van abban, hogy azon tanító, kinek a választásába először ő is beleegyezett, talán nem lesz arra való; de mégis kötelességemnek tartottam felszólalni, mert ha igaz az, a mit azon lelkész 5—6 hónap óta elkövet: akkor helyén levőnek látom, hogy ez ügy azon kerület által hozatván az országgyűlés elé, amely választó-kerületben azon község van, elhá­rittassék a lelkész és a polgárok között és eléres­sék az, hogy e keserűség legalább ne fokoztassók. Panaszkodnak ugyanis az illető polgárok, hogy ennyire húzódván az ügy elintézése, lelkészük még az egyházban is, a hogy szokták mondani, az isten házában is a szószékről megtámadja hiveit azért, a miért ellenében a püspöki hatóság­hoz, a tanfel őgyélőhöz és a ministeriumhoz for­dultak. Én nem akarom hinni, hogy ez ugy legyen ; talán félreértés, de az állíttatik, hogy a lelkész a

Next

/
Thumbnails
Contents