Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-399

402 399. országos iiiés május 20 1878 A J4. §. pedig ezt mondja: „Az egyik államterület lakosai, kik a másik államterületen kerereskedést és ipari akarnak űzni. vagy munkát keresnek, az iparüzlet megkezdésére és folytatására, valamint a fizetendő adóra nézve a benszülötekkel egyforma bánásmódban részesülnek ; továbbá az egyik terület lakosai a vásár-forgalomra nézve a másik terület lakosaival tökéletes egyenjogúságot élveznek." Ezt mondja az Ausztriával fenálló közös szerződésünk. Az osztrák törvény pedig, mely a Reichsrathban 1868. évben hozatott a marhavész ügyében. 29. §-ábaii ezeket mondja: „1868. Marhavésztörvény 29. §. Bestében in einem Lande nur in einer Gegend wenige vereinzelte Seuehenorte oder Seuehenbezirke so unterliegt unter der Voraussetzung, das diese letzteren mit Zuhilíhahme von Millitármannsehafí auf das Strengste abgespert und überwacht vverden, der Verkehr der nicht verseuchten Theile des Landes unter einander und auf den anderen Lándern. unter Aufrechthaltung der für den Seuchengxáiizbezirk bestehenden Bestimmungen keiner weiteren Beschránkang. Bei verbreitetem Herrschen der Binderpest in einem Lande oder bei dem Torbandensein mehrerer zerstreuten Seuehenorte in demseiben habén gegenüber diesem Lande die Bestimmungen der §§. 2—8. zur Anwendung zu kommen. Hát t. képviselőház: ezen két törvénynek értelmében még azon esetben is. ha nem az egész ország lenne is vészmentesnek nyilványitva, hanem országunknak csak egyes helyei, részei, akkor is jogunk van követelni, hogy az ország azon részeiből, melyek marhavész mentesek, és melyek kivül esnek azon területen, mely az úgyis elég szigorú vésztörvény által meg van állapítva : marháink szomszéd országokba szabadon átmehessenek és csakis oly korlátoknak legyenek alávetve, melyek a Lajthántuliakra kötelezők: ezt köveleli a közös vámterület. Első tekintetre t. ház, csekélynek látszik ezen ügy s a t. minister ur sem látszik nagy súlyt fektetni arra, pedig az életkérdése Magyarországnak, a mennyiben Magyarország hivatva van marhatenyésztéséből nagy jövedelmet húzni. De bátor vagyok ezen esetnél még egyre figyelmeztetni a t. házat. Nemcsak idáig van, hanem Morvaországban azon gyakorlat dívik, hogy midőn a mi határunk elzáratik és a marha át nem bocsáttatás által olcsóvá lesz. akkor egyes kereskedőket küldenek Morvaországból ide, hogy itten a marhát nyomott áron összevásárolhassák, és azután vigyék Litzenz mellett Morvaországba. A; marhatenyésztő igy kénytelen marháját bármily potom áron eladni, mert azt nem hajthatja Morvaországba, pedig ezt ugy a reichsrathi törvény. mint a vámszövetség biz-tositja. T. ház! Tudom, hogy nehéz azon szomszéd barátságos állammal, melylyel szövetségi viszonyban vagyunk, háborút folytatnunk. De elmondom annak módját, hogy miképen kény szeritjük arra, hogy ezen törvényt, illetőleg szerződésüket megtartsák. (Halljuk!) A mely biztosan sikerre vezetne. Ez, t. ház, a repressalia. Ha az én szövetséges barátom a szövetséget, a szerződést nem tartja meg, ennek természetes következménye az, hogy én irányában szintén nem tartom meg a szerződést. Ez kényszerítő eszköz ott. a hol ő húz több hasznot a szerződésből. Azt fogja mondani a t. minister ur, hogy igen, de hol gyakoroljunk reprcssaliákat ? Nagyon egyszerű. Morvaországból gyapjú-szövetek jönnek be. Köztudomású, hogy gyakran fordulnak elő oly gyapjú-szövetek, a melyek mérges festékkel vannak készítve és e szerint az egészségre veszedelmesek. Ha ők ürügyet használnak a szövetség meg nem tartására: nem tudom, hogy miért ne lehetne nekünk is ürügyünk, a mely őket kényszerítené a kölcsönösség alapjára visszatérni. Ugy van ez a sörnél. Köztudomású dolog, hogy a diymteritis nagy részt a sörből ered, mi tehát tiltsuk el a lajthántúli sör behozatalát és tegyük ezt addig, mig be nem bizonyítják, hogy egész területük diphteritis mentes. Tronfra tronfot. Ha a politialis indokok alapján kilehet kerülni ezen törvényt, akkor ez ép ugy áll a mi hatalmunkba, mint a lajthántúliak hatalmában. De. t. ház, ezen kérdés nem csak anyagi, hanem igen actualis, amennyiben most vagyunk azon állapotban, hogy a másik szerződő féllel újra szövetkezzünk. Remélem és elvárom a t. minister úrtól, hogy épen most, mielőtt ezen szövetség megujittatnék, erélyesen felszólal aziránt, hogy ezen törvény által nekünk biztosított jogainkat megtartani és respectálni kötelesek a túl félen és az oly visszaéléseket, a melyek eddig történtek, meg ne engedjék: ha kívánják, hogy mi vélük szerződési viszonyra lépjünk, mert ha ez igy megy tovább, mi lesz ennek a következése? Az, hogyha ők nem tartják meg a szövetséget, mi is feloldottaknak tekintjük magunkat az alól és annál kevésbbé leszünk hajlandók uj szövetségre lépni. Én, t. ház, miután igen fontosnak tartom a kérdést és bár mint a t. közoktatásügyi államtitkár ur közbeszólásából látom, anyagi érdekeink megvédésére nem nagy súly fektet: mégis azt hiszem, hogy oly vitális érdeke ez az országnak, a melyre nézve intézkedni szükséges. Ha a t. minister ur megígéri, hogy eziránt erélyesen, behatóan fog eljárni: ugy hajlandó vagyok válaszát tudomásul venni; azonban, ha a t. minister ur nem igéri meg, hogy meg fog tenni mindent azon jogaink megvédésére, a melyek törvényeinkben vannak lefektetve és a melyeket felolvastam, ak-