Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-399

394 399. országos ttlés május 20. 1878. okvetetlenül a legnagyobb zavarnak lesznek kitéve a kormánynak pénzügyei és összes kereskedelmünk i még nagyobb zavarnak lesz kitéve. Ezek folytán óhajtottunk volna a kormánytól i fölvilágosítást; de nem oly nyilatkozatot, hogy mi ezt vagy azt reméljük. Mert hogy a kormány igen ! sokat remél, és hogy reményeiben mindig csalat- ' kozott, azt tapasztaltuk. Mindig azt mondta a kor- ; mány, hogy Németországgal folynak az alkudozások, meg lesz az egyesség; mi is reméltük és ime az alkudozások nem is folytattatnak. A mi a reményt illeti: az igen sovány vigasztalás, mikor azt ta- j pasztaljuk, hogy Németországgal, a mely igen nagy i befolyással van Magyarország és Ausztria kereske- ! delmére, nem tudunk megegyezni. A kormány ; mindig remélte ezt, de reményében mindig csalatkozott. En a jelenlegi körülmények közt már nem tartok mást lehetőnek, mint hogy nem egy havi i provisorium, a minek eddig sem volt practicus eredménye, — és ezt nem a ministeriumok, hanem magok a tények bizonyítják, — hanem egy hoszszab időre, pár évre terjedő provisorium lépjen életbe. Ez alatt nyugodtan, higgadtan lehetne figye- ! lembe venni ugy Ausztriának mint Magyarország- j nak érdekeit; ez alatt lehetne oly vámszerződóst j kötni, a mely kielégítené ugy Ausztria mint Magyarország érdekeit; ez alatt lehető volna a külállamokkal szerződóseket kötni. Minden államban, általában mindenütt a legnyugodtabb idő szükséges arra, hogy ily fontos i életbevágó szerződések létesüljenek. Most a háború küszöbén állunk, felhatalmazás kéretett tőlünk 60 milliónak felvételére, mert talán hadi előkészületek lesznek szükségesek ; nem tudjuk mikor fog kiütni a háború, ma-e vagy holnap, s ily körülmények között akarjuk a legnagyobb erőfeszítéssel végrehajtani az egyezségnek létesi- j tését. Én igazán megvallom nem tudom, miért j akarja a kormány nevét ezen egyezséggel megörökíteni, nevét ezen egyezséghez kötni. Pedig figyelembe kellene venni még azt is, hogy ezen országgyűlés már ugy is végnapjait éli, és sok tekintetben tapasztalható, — mint ez általában minden parlamentnél tapasztalható, -- azon közömbösség, a mely uralkodik a parlamentben ; ós ennek daczára ezen feloszló félben levő testületnek, a mely testület csak pár hónapig ülésez még együtt, kell ezen ügyet elintézni. Sohasem volt indicáltabb az, hogy ily nehéz körülmények ós viszonyok közt a haza honpolgáraira, a válaszlókra történjók az apeliálás. Az uj országgyűlés midőn összehivatok, ez ügyeket jobban elintézheti, mert már tájékozva van e fontos ügyek felett. Ezt sokkal czélszerübben, nyugodtabban intézhetné el az uj országgyűlés, mint a jelenlegi. Meglehet, hogy a kormány ezt kerülni akarja, még pedig azon okból, mert attól tart, hogy az uj választásokban nem alakul oly majoritás, mely ezen kiegyezést, — melynek káros voltát mindenki beismeri, nemcsak mi, de a melyre nézve mindenki azt mondja, hogy csak kényszerűségből fogadja el, — hajlandó lenne elfogadni. Talán ettől tart a kormány és ezért erőszakolja hónaprólhónapra az országgyűlésen a provisoriumot. De figyelembe kell venni, hogy ha hosszabb időre terjedő provisorium állapittatik meg, ez idő alatt a külállamokkal meg lóvén köthető a szerződós, kikerülhető lenne az átalános autonóm tariffa, mely nagy veszélyt hoz a monarchiára és Magyarországra is. Mindez el volna intézhető, s a kormány mégis kerüli. Egy argumentumot — de kimondom,nem alapos argumentumot, — rabulastikus argumentumot lehetne felhozni az ellen, hogy épen az ellenzék részéről történnek nyilatkozatok aziránt, hogy egy hosszabb provisorium hozassék be, és mégis a kormány által indítványozott provisoriumot nem fogadja el; az ellenzék mondja, hogy a jelenlegi provisorium a legválságosabb helyzetbe hozza a kereskedelmet, a legnagyobb károkat okozza az anyagi jólétnek, és mégis ő hozza javaslatba a provisoriumot. Nagy különbség van azon provisorium között, mely hónapról-hónapra kiterjesztetik és egy hosszabb provisorium közt; most senki sem tudja, mily vállalkozásokba bocsátkozzék, mennyire terjessze üzletét. Az egy vagy több évre terjedő provisorium nak is meg vannak bizonyos hátrányai, de meg van azon előnye is, hogy a kereskedő két három évre állapithatja meg terveit, mig most csak hónapról-hónapra. De megvallom, hogy a provisoriumnak hónapról-hónapra való megállapítása a monarchia két államára és azoknak polgáraira nézve is egyiránt káros. S a mi a külföldet illeti, most, a midőn a monarchiának leginkább volna tekintélyre szüksége, aligha állhat meg a külföld előtt egy nagyhatalom, mely a külfölddel csak hónapról-hónapra hosszítja meg a szerződóseket. Ez nemcsak káros, nemcsak megszégyenítő, de nevetséges. (Helyeslés a baloldalon.) De azért is, mert semmi sem hozatott fel különösen azon aggodalmakra nézve, melyeket Mudrony képviselőtársam felhozott, hogy ha létrejön a kiegyezés, mi fog történni a szerződésekkel, melyek a külállamokkal állanak fen, és be fog következni azon helyzet, hogy minden szerződés lejár és a legnagyobb zavarnak leszünk kitéve, és azért is, mert nem ily provisoriumot akarok, de oly időre terjedőt, melyben a monarchia érdekének megfelelőieg is létesíthetjük a kiegyezést ós a.szerződóseket; ezen okoknál fogva a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Steinacker Ödön: A kiegyezési alkudozások azon meddősége, melynek három esztendőn