Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-399

390 898. országos Hlfo május 20. 1878. sultságát, S én a magam részemről határozottan protestálok az ellen, hogy a kormány a fenforgó kérdések vitájában, a tárgyalások folyamában nem vesz részt és nem adja elő mind azokat, a miket a maga részéről előadni szükségesnek tart, hanem bevárja a vita bezárását, hogy akkor szóljon, mikor már más nem szólhat. Mutasson nekem a t. képviselő ur egyetlenegy oly esetet, midőn a kormány padjáról megtörtént volna az, hogy az illető tárezaminister, vagy több minister nem egyszer, de ismételve mindazokat, a mit szükségeseknek tartott, el nem mondotta volna. Ha a t. ház kissé visszaemlékezik és jobb emlékezettel ós több igazságérzékkel bir, mind Apponyi képviselő ur : befogja ismerni, hogy ezen közgazdasági nagy vitában nem egyszer szóltak a ministerek, szóltak mások, s nem lehet azt mondani, hogy mindezen kérdésekben a legbővebben, talán túlbőven is, nem lett volna mindaz elmondva, a mit a felhozott kifogások és aggályok eloszlatására felhozni kellett. S ha nem szóltam az első felszólaló után, engedelmet kérek a t. képviselő úrtól: de hol van az megirva a házszabályokban vagy a törvényben, vagy a parlamenti szokásban, hogy oly kérdés felett, mely nem először jön a parlament elé, hanem a mely felett most épen harmadszor tanácskozik az országgyűlés ezen esztendőben, rögtön az első felszólaló után kell a kormánynak nyilatkoznia. (Helyeslés a középen.) És be van-e várva most is a vita bezárása? Hiszem a vita még most sem záratott be, és ón sokkal többre beesülöm a szembea ülő ellenzék tagjait, semhogy azt hinném, hogy ott gr. Apponyin kivül senki sincs, a ki a minister felszólalására felelhetne ; fognak még felelhetni, alkalom lesz rá, mert a vita bezárva nincs. {Helyeslés a középen.) T)e nem tartottam szükségesnek előbb fölszólalni azon okból sem, melyből hosszasabban szólani most sem tartom szükségesnek, tudniillik azért, mert azon aggodalmakat, melyek az elébb szólott képviselő ur részéről felhozattak, és melyeket Mudrony képviselő ur felemiitett: én a magam részéről'olyanoknak, melyek ezen törvényjavaslat elfogadását bármely tekintetben gátolnák, aggályossá tehetnék, el nem ismerhetem. A képviselő ur érvelt azzal, hogyha nem történik rendezkedés ezen közgazdasági kérdésekre nézve, azon bizonytalanságnál fogva, mely időközben beállhat, egy nagy chaos következhetik be összes vámpolitikai ós kereskedelmi viszonyainkban. Én igen örülök, hogy épen a túlsó oldalról hallom oly sokat hangoztatni a chaost most, melynek annak idejében absolute semmi jogosultságot sem akartak a képviselő urak magok tulajdonítani, melyről mondatott, hogy hiszen az semmi, mert hiszen sok más még nagyobb rázkódtatást is kiállottunk már mi igen könnyen. B. Kaas Ivor (közbeszól:) Hosszú provisoriumról volt szó! Széll Kálmán pénzügyminister: Ha a t. képviselő ur kegyes lesz türelemmel végig meghallgatni, fogok arra is pár szóval válaszolni. Hát én azon chaost, ezen törvényjavaslat által semmi körülmények közt bekövetkezhetőnek nem tartom. Megmondom az okát, hogy miért. Miről van itt szó? itt két esetről van szó: egyik az, hogy miután az ott köztünk és Ausztria közt fenforgó közgazdasági viszonyokat tényleg rendezni akarjuk, és a függőben levő kérdések befejezve nincsenek: épen azért, hogy azon chaost be ne következzék, meg kell hosszabbítani a létező állapotot. Ez ezen törvényjavaslatnak egyszerű genesise, egyszerű története. Meghosszabbíttatott már május 31-ig, de mivel ezen idő nem sokára bekövetkezik, és a kiegyezési kérdések nem fejeztethettek be; meg kell hosszabbítani a létező állapotot, hogy befejeztethessenek, ujabbi 30 nappal. Hogy ez miért nem történik hosszabb időre: ennék oka az, mert a hosszabb provisoriumot mi, kik a kiegyezést azon alakban, melyben előterjesztettük, megköttetni akarjuk, mert a kötendő egyességet a, mostani állapotnál jobbnak tartjuk; s miután ezen nézetben vagyunk : nem akarunk hosszabb provisoriumot annál, mint a mely nézetünk szerint szükséges arra, hogy a kiegyezési törvények létre jöjjenek. Ez az én logikám. Másodszor, miután a kiegyezési kérdések olyan stádiumban vannak, hogy azok felett — föltéve a komoly akaratot, akár igennel, akár nemmel, de végtére dönthetünk: meg vagyok róla győződve, hogy a kiegyezési kérdések állása olyan, hogy azokat június végéig be lehet fejezni. Mert hát mi van hátra? Hátra van, (Zaj.) csak méltóztassék megengedni, hogy egy kissé részletezzem a dolgot, mert csak akkor fogjuk azon érvnek helyességét megítélhetni, melyet hallottam, miszerint absolute hihetetlen mindezt addig bevégezni ; — hátra van a fogyasztási adók kérdése, a melyről nem gondolom, hogy hosszas tárgyalást tenne szükségessé: mert hiszen már a képviselőházban másodszor is átment; a mi pedig a vám és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslatot illeti, méltóztattak hallani, hogy erre nézve már conclusió van; a Lloydot illetőleg méltóztatnak tudni, hogy a felsőházban is letárgyaltatok s az hosszasabb discussiót nem fog igénybe venni; a quóta és restitutió kérdése holnapra van kitűzve, és én nem gondolom, hogy ezen kérdés fölött hosszabb discussió lenne várható. Mi van tehát még hátra ? Hátra vannak a bankstatutumban mutatkozó kevésbé lényeges differentiák, tehát az ezen statútumban beállott diffe-