Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-398
3»8, arszágos tttés május 18.1878. 381 választási rendszert, mert minden rendszer közt a a lehető legroszabbnak tartom azt, ha egy rendszer, — mondjuk — szabad választási rendszer czége alatt egy más lappangó — mondjuk — kinevezési rendszer követtetik (Elénk helyeslés bal/elöl) Minthogy pedig mindaddig, mig a törvény a szabad választási rendszert rendeli, azt tisztán megőrizni is kivanom: azért ajánlom a t. háznak elfogadás végett Kubinyi Árpád t. képviselő társam indítványát. (Élérk helyeslés balfelöl.) Baross Gábor: T. ház! Megvallom, nem volt szándékomban felszólalni ez ügyben, mert azt én tisztán Árvamegye házi ügyének tekintem. (Ellenmondás bal/elől: Ohó\) Engedelmet kérek, ismétlem, hogy ón e dolgot tulajdonképen Árvamegye házi ügyének tekintem. Hanem, hogy felszólalok, teszem ezt azért, mert az 1870: 42. t.-ez-nek, illetőleg bizonyos rendelkezésének, mely a 68. §-ban foglaltatik, olynemü értelmezést adtak, melyet én a magam részéről elfogadni egyátalában képes nem vagyok. En ismerem az árvamegyei választásnál elkövetett dolgok genesisét, és kettőt készséggel elismerek. Az egyik az, hogy véghetetlenül sajnálom hogy a felvidéki magyarság között oly esetek merülnek fel, a melyek igen alkalmasak arra, hogy ott az ellentétet növeljék és hogy bizonyos tekintetben fegyver szolgáltassák olyannak kezében, a kikkel szemben érdekünkben állana a magyarság szellemi praeponderantiáját minden tekintetben fentartani. (Altalános élénk helyeslés.) És itt kénytelen vagyok felmliteni azt, hogy Árvamegye politikai közigazgatásának vezetésével megbízandó alispán választásánál azon óvatosságot, a melyet az ottani főispán követett, absolute szükségesnek nem tartottam, de nem tartom törvénytelennek sem: nem tartottam szükségesnek azért, mert ismét utalva Árvamegye belső helyzetére, meggyőződésem az, hogy a pártkülönbség nélkül való válosztás ép ugy mint jelenleg vezetett sikerre, sikerre vezetett volna ellenkező esetben is és nem lett volna megsértve sem a megye érdeke, sem a közérdek; a mennyiben megvagyok győződve, hogy az illető, a ki a candidatióból való mellóztetóse által személyében sértve érzi magát, minden igénynek teljesen megfelel. Ezt előre bocsátva, reflectánom kell az 1871: 42. t.-cz. 68. §-ának rendelkezésére. Igen t. képviselőtársunk Bujanovics Sándor azt méltóztatott mondani, hogy addig, mig a törvény íenáll, azon törvényt tiszteletben kell tartani. Bujanovics Sándor: (közbeszól:) A szellemét / Baross Gábor: Én a törvény szelleme tekintetében is tisztában vagyok magammal. Megmondom : miért. Az 1871: 42. t.-cz. idézett §-a röviden intézkedik a kijelölési jogról. Megmondja ki gyakorolja a kijelölési jogot, biztosítja a főispánnak a határozott túlsúlyt a kijelölési bizottságban, s ezzel a kérdéssel tovább nem foglalkozik, sőt nem is foglal magában rendelkezést az iránt, hogy a főispán eljárása ellen felfolyamodni lehessen. Mit következtessek ebből mást, mint azt, hogy akkor midőn a törvény megalkottatott, a törvényhozót azon méltányos és politikailag helyes szellem vezette, hogy akkor midőn szabályozta a megyei autonómiát, bizonyos eshetőtógekre a kormány exponált közegét discretionárius hatalommal kell felruházni. Én t. ház, ha ma azt méltóztik a t. ház többsége határozni, hogy a municipalismus a maga egész teljében alkalmaztassák Magyarországon : meghajlom a határozat előtt; de bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, s kérem méltóztassék minden szabadossági érzettől tartózkodni, méltóztassék specialiter a magyar állameszmének meghozni az elismerést, hogy nem fog akadni senki, de nem is akadhat senki, a ki a törvény ezen discretionárius hatalma nélkül képes legyen magára vállalni azon megyék igazgatását. Ha valaki, én mindenesetre rajongok tisztái lelkemből a szabadságért, és nagyra beesülöm; de egy perezre sem tagadom, hogy elismerem azt, a mint mindenki által elismerendő, a ki műveltségre igényt tart. De azért nem megyek azon tulságig. hogy feláldozzam nemcsak az opportunitást, de feláldozzam azon hasist, mely a magyar állameszme megtartására vezet, mely nekem módot nyújt arra, hogy a kormány minden alkalommal exponált közegei által és azok által, a kikbe bizalmát veti, a törvény határai közt gyakorolhassa azon befolyást, melyet, hogy gyakorolnia nagyon szükséges, bátor vagyok utalni mindazon tapasztalatokra, melyeket mindenki megtehetett, a ki csak részben is foglalkozott a megyei élettel, s különösen azon megyék beléletével, melyek nemzetiségiek, (Igaz ! Ugy van!) Azt mondtam: a törvény korlátai közt. S ha az árvamegyei főispán eljárását a törvény korlátai közt bírálom, és az 1871 : XLII. törvényczikket veszem szemügyre: megvallom, hogy gáncsolni valót a törvény szerint eljárásában nem találok. Az 1871: XLIIdik törvényezikk 8. §-a azt j mondja, hogy a kijelölési bizottság a főispánból, mint elnökből, a bizottság három kinevezett és három választott tagjából áll. Azonkívül megmondja, hogy minden állomásra legalább három egyén jelölendő ki. Már most engedelmet kérek, tudtommal a főispán a kijelölő bizottság többségét felhasználva, a többséggel egyetértőleg határozott ós candidált. Megfelelt a törvényhozó rendelkezésének, mert három választandó egyént tűzött ki, 1 megfelelt a törvény rendelkezésének, mert a kije-