Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-398

378 398. országos ülés május 18. 1878. nem tetszett belügyminister ő exellentiájának, hogy ezt akkor bizonyos itidignatióval mint bekövetkezhető bajt tüntetle fel: arról az akkori naplóból bárki is meggyőződhetik. 0 excellentiája tehát akkor, midőn még nem volt a kormányon, semmikép nem helyeselte volna egy főispán oly eljárását, hogy az kijátsza a bizottság három tagját, és most azt mondja, a dolgon már nem lehet változtatni, ez fait aecompli, sic volo sic jubeo. De t. ház, a törvény szavai szerint meglehet azt tenni, s én bevallom, hogy a főispán akkor, mikor ezt tette: a törvény holt betűjét nem szegte meg, hanem megszegte a törvény jellegét, elveit. Lehet-e ráfogni egy törvényre, mely a választás elvét tűzi zászlajára, hogy a törvény értelmében lehessen kijátszani a 3 választott bizottsági tagnak, .tehát a megyei közgyűlés képviselőinek befolyását? ! Én ugy hiszem, hogy tiszíeséges logika mellett senkisem akarja azt. De t. ház, nem szorulunk ez iránt az érvelők loyalitására. Van egy sokkal határozottabb támaszunk. Rejlik ez ezen törvény genesiisében, világosan kifejtett szándékában, a ratió légibben. Méltóztatnak emlékezni a helyzetre. 1870, Julius 25. én, mikor e törvény alkottatott. Akkora kormány előterjesztésében azt javasolta, hogy egyedül csak a főispán gyakorolja a kijelölés jogát; ennek ellenében a jelenlegi igazságügyminister, mint a központi bizottság akkori előadója azon módositványt terjesztette be, mely később a törvénybe is befoglaltatott, tehát az ő módositványáuak indokolásából lehet ós kell megmagyarázni ezen törvény intentióját és szellemét. Mit mondott akkor a központi bizottság előadója? (Eláll! Halljuk!) Azt mondotta: „ón azt hiszem, hogy annál fogva, hogy a választók oly nevezetes részt vehetnek a kijelölési bizottságban és hogy a főispán a kijelölési bizottságnak egyedül csak elnöke lesz : a választók véleményének érvényesítése ezen módosítás által tökéletesen biztosítva van. Mi volt tehát t. ház ezen módosításnak szándéka ős intentiója, mely a törvénybe átment? Az. hogy a közgyűlésnek, illetőleg képviselőnek vagy is a bizottság három választott tagjának befolyása tökéletesen biztosítva legyen, s ne legyen korlátozva s kijátszva. A ki tehát a törvényt genesise és azon szellem szerint akarja magyarázni és alkalmazni, mely azt átlengi : semmi ^setre sem fogja helyeselni azon eljárást, melyet Árvamegye főispánja követett, s melyet a belügyminister ur jóváhagyott. Ha ez azonban a törvény holt betűjével határozottan és tüzetesen megállapítva nincs, akkor át van engedve a kormánynak discretioja. De t. ház, mit lehetett várni ez iránt azon kormányfórfiutól, ki e törvény alkotása alkalmával határozottan követelte, hogy meg legyen óva a választásjog, s a közgyűlésnek törvényes befolyása. Talán | emlékszik ő excellentiája, hogy akkor kissé más i álláspontot foglalt el mint ma? talán emlékszik ! azon-módositványra. melyet akkori elvtársa Szap| lonczay József beadott? Az sokkal többet követelt, • mint mi jelenleg — később erre is ki fogok ter; jeszkedni — (Mozgás.) most csak azt mondom, \ hogy attól, ki a törvény alkotása alkalmával a választóknak sokkal nagyobb befolyást akart biztosítói : nem lehetett várni, sőt annak nem válik épen tiszteletére, hogy ezen általa akkor vallott elvétől tökéletesen eltér, s most utasításokat ad | a főispánnak, illetőleg jóvá hagyja a főispánok | ez iránti intézkedéseit, melyek arra czóloznak, ' hogy ezen választási jogot kijátszák. De van ezen 68. §-nak még két dispositiója ; a második az, hogy hány embert kell kijelölni, a harmadik pedig az, hogy a kijelölhetés minő feltételek, minő kellékek szerint bírálandó meg. Ezt jelenleg nem fogom fejtegetni : mert az, a 1 mit ő excellentiája ez iránt mondott, a tényálla| dékot megmásítja; lesz alkalmam egy későbbi | kérvény alkalmával, a hol ezen §. második és harí madik intézkedése is mégsértettnek állíttatik, a kormány eljárásának törvényességét e szempontok szerint is megbírálni. (Eláll! Eláll!) T. ház! Ugy hiszem, hogy ezekből kiderül legalább az, hogy a főispán megtámadta a választott tagok befolyását, a törvény szellemét sértette meg és hogy épen nem helyeslcndő, hogy ép a jelenlegi ministerelnök és belügyminister a törvény szellemének ezen sértését jóváhagyta. De t. ház ! van ez ügynek egy más fontosabb elvi kérdése is, mely elől kitérni nem szabad, mert ez ügyre a közönség figyelme már fel van híva. E kérdés az: akarja-e de lege ferenda a jövőre nézve is, hogy a kijelöléseknél a törvény I ezen általam említett 68. g-sa csak mystihcatiója legyen — amint b. Simonyi Lajos képviselő ur egy alkalommal helyesen kijelentette — a választás és kijelölésnek, vagy azt, hogy a mit szavakban kimondunk, őszintén, loyalisan, lelkiismeretesen j végre is hajtassák; akarjuk-e, hogy a megyei ; közönségnek vagyis 3 választott tagjának legyen valódi tényleges kijelölési joga, vagy pusztán köpenyül szolgáljon az a főispán, illetőleg magasabbak önkényének? azon kérdés forog fenn t. ház. hogy szükséges-e, hogy a jelenlegi törvény, mely nem egészen szabatos, nem egészen kielégítő, oly határozattal fcoldassék meg és egészíttessék ki, mely által lehetetlenné volna téve, hogy a főispán, illetőleg a megye főnöke kijátszása a megyei közönség alkotmányos ós törvényes befolyását a megyei választásoknál. A mint szerencsém volt kimutatni, a 68. §-nak holt betűje nem kielégítő arra, hogy oly visszaélésnek eleje vétessék, tehát szükséges, hogy ezen törvény szelleméből egy pót-