Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-397

856 397. országot ülés niájus 17. 18?S. lelő módosítások az adótétel tekintetében megtör­ténjenek. Elnök: Kívánatos lesz az első §-t felolvasni. Simonyi Ernő: Nem akarok ellen-indítványt vagy módositványt benyújtani, hanem csak egy­szerűen arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy midőn a ház a 4. 5 és 6 fok megállapítá­sát elfogadta, azt egy beható, tüzetes tárgyalás után tette. Az első előterjesztésben a kormány 1 fokkal többet, azaz 5, 0, 7 fokot hozott javaslatba, a tárgyalás alatt azonban '/ 2 fok leengedésére kész­nek nyilatkozott. A t. ház pénzügyi bizottsága hosszú és beható tárgyalás után megállapította a 4, 5, 6 fokot és nem akarta elfogadni azon'4 fok­emelést, melyet a pénzügymin ister ur hozott ja­vaslatba. Hogy most mi történik, midőn az adó 10 krról 11 krra emeltetik, meg fogja látni a t. ház abból, ha megnézi, hogy e szerint 4 fok után fizet­tetik 44 kr, 4 J /Í fok után fizettetett volna 45 kr. A különbség tehát 1 kr. 5 fok után fizettetni fog 55 kr, ö 1 ^ fok után fizettetett volna szintén 55 kr, 6 fok után fizettetni fog 66 kr, tehát itt már 1 krral több, mint fizettetett volna 67 2 foknál így tehát nem nyerünk semmit, hanem ugyan az marad az adó, a mit akkor a kormány hozott javaslatba és anélkül, hogy valami más meggyőző indokok felhozattak volna, a képviselőház felhivatik arra, hogy bő megvitatás és beható tárgyalás után a meg­állapított adónemet változtassa meg. A t. ház böl­csességetői függ azt elfogadni vagy el nem fogadni. Én részemről következetlenségbe vélnék esni, ha most más megállapodásra szavaznék, mint szavaztam akkor. Én tehát megmaradok a 10 kr. adó és 4, 5, 6 fok mellett. (Helyedé? a szélső balról.) Elnök: Nem akartam megszakítani a kép­viselő ur beszédét; de az első § t, mely szintén tárgyalás alatt van, még nem olvastuk fel. Ezt kívántam proponálni, midőn a képviselő ur felállt a szólásra. Gulner Gyula jegyző (olvassa a törvény­javaslat 1. %-at.) Chorin Ferencz: T. képviselőház! Mielőtt a pénzügyi bizottságnak szőnyegen levő jelenté­séhez hozzászoknék, bátor vagyok a t. házat azon nagy fontosságú alkotmányos és közjogi kérdésre figyelmeztetni, mely a pénzügyi bizottság jelen­tésével válhatatlan kapcsolatban áll. Nézetem sze­rint ugyanis a főrendiház akkor, midőn a kép­viselőház által megszavazott szeszadótételt fel­emelte: túllépte alkotmányos hatáskörét és meg­sértette a képviselőháznak minden parlamentalis országban elfogadott kiváltságát, hogy adóügyek- / ben és a költségvetési tehertételek megszavazása-' nál a kezdeményezési jog kizárólag a képviselő­házat illeti. (Ugy van] a, balon). A t. ház. hogy adóügyekben a kezdeménye­zést megragadni kizárólag a képviselőház van hi­vatva, alkotmányos és a népképviselettel báró or­szágban vita tárgyát nem képezheti. Nem is volt praeeedens 1867. óta arra, hogy a főrendiház ezen jogot egyetlen egy esetben is igénybe vette volna. Azon vita, mely az állami főszámvevőszék elnöki állomásának betöltése körül 1870-ben itt a képviselőházban lefolyt, praecedensül a főren­diház adóemelési joga mellett egyátalában nem szolgálhat. Ugyanis akkor nem valamely adótétel megszavazásáról, hanem csak arról volt szó, hogy az állami főszámvevőszék elnöki állása a kép­viselőház kezdeményezése folytán ugyan, de az egész országgyűlés által tétessek ő Felségéhez a hármas felterjesztés. Az akkor folytatott vitákban is sem a főrendiház által, sem a képviselőházban, sem a főrendiház módositványát védő kormány által nem tétetett vita tárgyává azon kérdés, hogy adóügyekben a kezdeményezés joga kizárólag az alsóházat illeti, a főrendiház pedig csak azon jog­gal élhet, hogy a törvényjavaslatot vagy elfogadja vagy egészen visszautasítsa ; de sohasem gyako­rolhatja azon jogot, hogy az adótételek emelésére befolyjon. Akkor is a főrendiház az állami főszám­vevőszék elnöki állásának betöltésénél csak azért vette igénybe azon jogot, hogy a felterjesztés nem csak a képviselőház, de az országgyűlés által tör­ténjék, mert arra hivatkozott, hogy az országgyű­lés által eszközlendő választásoknál és kijelölések­nél a főrendiház mindig döntő befolyást gyako­rolt, és pedig gyakorolta 1848-ig is, részint a vegyes ülésekben közösen, részint külön. Mondom, a vita, mely akkor az állami főszám­vevőszék elnöki állásánál betöltésekor lefolyt, prae­cedensül arra, hogy a főrendiház felemelhesse az alsóház által megszavazott adótételt, egyátalában nem szolgálhat. A kormány jelenlegi elnöke ezen tan ellen határozottan kikelt és vitatta a képviselőháznak azon kizárólagos jogát, az államháztartásba be­folyni és arra ellenőrzést gyakorolni. A jelenlegi kermányelnök ur akkor azon álláspontra helyez­kedett, hogy a főrendiház által támasztott igény ellenkezik a képviselőház kiváltságával. Annál in­kább kell csodálkoznom, hogy most, a midőn az akkorinál sokkal fontosabb kérdésről van szó, egy megszavazott adótétel emelése forgott szőnyegen: a ministerelnök ur nem csak nem szólalt fel a főrendiház hatáskörének illetéktelen kiterjesztése ellen, hanem ellenkezőleg, a ki ismeri azon befo­lyást, melyet a kormány a főrendiházra gyakorol, az tudni fogja, hogy a főrendiház a megszavazott adót egyenesen és kizárólag a kormány kezdemé­nyezésére emelte föl. A jelen helyzetet nem illustrálja semmi job­ban, mint az, hogy midőn a főrendiház a kérdés-

Next

/
Thumbnails
Contents