Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-396

346 396. országos ülés május 16 1878. nézni, a mely e tekintetben a delegatió hatáskörét világosan megjelöli. És hogyha méltóztatnak hivatkozni a törvénynek 41. és 43. szakaszaira, akkor ne méltóztassék ignorálni, hogy mindazon közös ügyekben, melyeket a fennebb idézett szakaszok határozottan formuláznak, a delegátiónak költsóg-megszavazási joga feltétlenül fentartatik és az országgyűlésnek a fedezet e tekintetből kötelességévé tétetik. Ha a háborúnak 3 tényezője: a hadügy, külügy, háború-izenet és békekötés joga a parlament hatáskörén kivül esik : azt hiszem, nemlehet kétségbe vonni azt, hogy olyan testület, a mely határoz ezen ügyekben, a paritás alapján álló országgyűlésnek, épen ugy, mint a birodalmi tanács közreműködésével, ha határoz a közös ministerium felelősége mellett és azon felelősségben osztozik a magyar kormány, a mely bármikor felelősségre vonható és azon tetteiért megbuktatható : azt hiszem, nemlehet állítani, hogy ez a törvényekbe ütközik, vagy, hogy a delegatió jogbitorlást követett el egy olyan határozat érvényesítésének a mely mint Bagályi képviselő ur előadta, még legfelsőbb szentesítést is nyert. Ezen szempontokat kívántam tisztába hozni és egyátalában nem kívánom a t. ház kifáradt türelmét tovább igénybe venni, egyszerűen ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. {Helyeslés a középen.) Ürményi Miksa: T. ház! Midőn a t. háztól kegyesen nyert engedélyért köszönetet mondanék, igyekezni fogok hálámat kifejezni azzal is, hogy ezen engedélylyel nem fogok visszaélni hosszasan. (Helyeslés.) Mindenek előtt t. ház, kénytelen vagyok a t. ministerelnök urnák egy eltérő felfogását reotificálni. Ezen határozati javaslat nem feltétel és igy az ő érvelésében nem volt felhozható. Ezen határozati javaslatnak ezélja rövidre vonva nem volt egyéb, mint keresni a világossá got azon homályban, melybe két éven keresztül a kormány szándéka a külügyek terén barkóivá van. Nem kérdeztük mi abban, hogy hol van a török flotta, nem kérdeztünk ilyent máskor sem, már azért sem, mert mi nem akartunk tréfás választ a ministerelnök úrtól, olyan tréfást, mint az angol minister ezen nem komoly kérdésben csakugyan jogositva volt adni. A mit mi kérdeztünk máskor is, most is, az nem volt csekélyebb dolog, mint tudni, hogy a török mellett vagy orosz mellett-e, hogy az orosz túlterjeszkedés elősegitésére-e, vagy meggátlására van fordítva a kormány szándóka. Ezen homálynak áttörésére választottunk két eszmét szándékosan szűk keretben, hogy elfogadható legyen a kormány által: „Egyetértés az orosz terjeszkedés ellenző hatalmakkal, tehát nem a három császári szövetség és Bosznia, occupatiójának kizárása. Ezen eszmék elfogadása által nagyban ismertük volna azon irányokat, a melyek felé a kormány politikája hatott. Többet én nem kívántam ez alkalommal kérdezni, mert magunk is elismerjük, hogy nehéz ilyen viszonykban túlságos részletesen nyilatkozni a kormánynak politikája felett. Mindenkor elfogjuk ismerni, hogy minden kormánynak első kötelessége igyekezni a nemzeti ezélokat biztosítani béke utján, és hogy megválasztani, hogy mikor kellemi pressióhoz nyúlni, mikor talán fenyegetéshez, mikor a készülődés, mikor a háborúüzenet, szintén kizárólag a kormány kötelessége és joga. De az irányt magát ismerni, ezt én a nemzet jogának tartom. (Helyeslés balról.) Ezen vita alatt hallottuk a ministerelnök ur nyilatkozatát. Bocsásson meg, hogy itt közbevetve sajnálatomat fejezzem ki a felett, hogy ő nem nyitotta meg a vitát azon nyilatkozattal, meglehet, hogy az által a vita rövidebb lett volna. Es én sajnálom ezt azért is, mert egyátalában én ilyen nagy alkalmakkor azt hiszem, hogy a parlamentnek követelménye, hogy a kormány jelezze álláspontját, be nem várva, hogy valaki szóljon előbb. Apponyi gr. t. barátom sokkal jobban, mint képes vagyok és terjedelmesen ecsetelte már azon hézagokat és azon nyílt kérdéseket, a melyeket a ministerelnök ur fen hagyott. Ezentúl elismerem én ugy, mint ő, hogy ellentétben a ministerelnök ur nyilatkozata a mi határozati javaslatunkban kifejtett eszmékkel nincs. De a hézagok és nyílt kérdések érzékenyen nagyok az ő nyilatkozatában. És ezen kérdések iránt legalább az irányeszmét kell ismerni. Nem tudjuk, hogy a sanstefanói békének pontjai közt mik képezik azon határt, a hol a kormány megsértettnek tekinti a monarchia érdekét. Nem ismerjük a kormány vélekedését Törökország jövő fenállása iránt. Még nem mondok le végkép a reményről, hogy ez utolsóban nem fognak nagyon eltérni nézeteink, mert ón véghetlenül sajnálnám, ha azon nemzet kormánya, a melynek fiai Mohácsnál voltak, a melynek fővárosát 150 évig elfoglalva tartotta az ellenség, a mely Világost élte és ma is él és virul, ha ezen nemzetnek kormánya könnyelműen gondolkodnék egy szomszéd államnak sorsáról, mely 600 éven át életerősnek mutatkozott. (Helyeslés a baloldalon.) Mind ez iránt számos aggodalmak állnak fen, különösen azon kérdésre nézve is, melyet Apponyi gr. t. barátom kiemelt, t. i Bosnia occupatiójára nézve: és igy természetes, hogy mi a ministerelnök ur nyilatkozatát teljes megnyugvással nem fogadhatjuk, sőt hatá-