Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-396

396. országos ülés május 16. 1878. 341 merész mint politika Kerkapoly t. képviselőtársam tegnapi nyilatkozata szerint az, mely az eseményeket a maguk logikája szerint fejlődni engedi és közvetlen a conclusió előtt, midőn az utolsó praemissa már kimondatott, megállíthatni véli a tények logikájának hatalmas kerekét. (Helyeslés balfelol.) Mint mondám sem az interpretatiónak azon szabályai, melyeket a ministerelnök ur saját nyilatkozataira nézve maga felállított, sem a múltból levonható tanulságok nekünk az iránt támpontot nem nyújtván, hogy a ministerelnök urnák idézett nyilatkozata, valóban magában foglalja-e azt, a mit mi benne feltalálhatni szeretnénk, kénytelenek vagyunk eonstatálni, hogy az ámbár magában véve helyes, de hiányos és teljes megnyugvásra, a bizalomnak felébresztésére, a lelkes hozzájárulásnak előidézésére elégséges támpontot még nem nyújt. S minthogy ez áll az alaptételre nézve, osztozik ezen alaptétel sorsában, osztozik azon bírálatban, melyet ez magára felidéz, a ministerelnök ur nyilatkozatainak harmadika is. Ebben t. i. azt mondja, hogy a dolog természetéből foiyólag, ha nem sikerülne egész Európával egyetértőleg rendezni a keleti kérdést: a monarchia kész egyetértőleg azon hatalmakkal eljárni, melyek ezélzatul ugyanazt tűzték ki, mint mi, t. i. a keleti kérdés nem egyik vagy másik részének, de az egésznek, mint organieus egésznek rendezését. Az itt adott defluitiója azon általános fölfogásnak, melynek alapján a keleti kérdés megoldandó, teljesen kielégítő volna, értein azon fölfogást, hogy t. i. nem lehet azt egyes topografieus érdekköröcskékre reducálni, hanem hogy mint egy organieus egészet, mint a hatalmi egyensúly complex kérdését kell azt megoldani. Ámde ha nem tudom, hogy melyek azon nézetek, melyek ezen egésznek organieus alakítására vonatkozólag a külügyi hivatal által tápláltatnak, azt sem tudhatom, hogy vajon minő hatalmaknak nézeteivel fognak . ezen nézetek találkozni. Nem mondhatom, hogy azon contemplált egész, melyről itt a ministerelnök szól, azon hatalmak nézeteinek fog-e megfelelni, a kik ezt azt egészet ugy gondolják, mint egy hatalomnak, mint Oroszország egyoldalú túlsúlyának megakadályozását, vagy azokénak, kiknek az egészre vonatkozó egyöntetű progranunja ezen hatalmi túlterjeszkedéssel igenis összeegyeztethető. Tehát a monarchia által czélba vett szövetségek elvi megjelölésére nézve sem látok itt kellő kezességet a helyes választásra nézve, melyből visszakövetkeztetni lehetne a külpolitikai irány helyes voltára. De, t. ház, van a ministerelnök ur nyilatkozatának egy negyedik pontja is, mely vonatkozik az oly sokszor emlegetett boszniai kérdésre. A boszniai kérdésre pedig a ministerelnök ur csupán azt mondja, hogy nem létezik szándék a boszniai menekülteket Törökország ellenére fegyveres erővel Boszniába visszakísérni ? Mit jelent ez, t ház ? Csak annyit, hogy azon számos ürügyeknek, melyek Bosznia megszállásának előkészítésére két évnek folytán felmerültek : egyike nem fog tényleg igénybe vétetni. Van ugyanis ezen megszállási kérdésnek egy egész mondaköre. Eleinte Bosznia megszállását tíz {irra hivatott publicistikai közegek által plausibüissá tétetni iparkodtak katonai szempontokból. Azt mondták, hogyha bármely felforgatás áll be a Balkán félszigetén, akkor a monarchia déli határai nem lesznek megvédhetők. Miután ezen szempont elkopott volt: azt mondták, hogy oly állapotot nem lehet megtűrni, mely folytonos benső zavargásokra ad okot a monarchia szomszédságában. Midőn ez iránt sem mutatkozott a közönség fogékonynak, nem rég felfedeztetett egy pénzügyi szempont is, hogy t. i. a boszniai menekültek tartása a monarchiának igen sokba kerül és hogy megtakarítás czéfjából ezenkívül czélszerii lesz még megszálló hadsereget tartani Boszniában. Midőn pedig ezen szempont gyarlóságánál fogva, az első megérintésre önmagában összerogyott: ujabban megint ujabb versióval találkozunk. Nem tehetek róla, hogy az előzmények után a közvélemény mindent, mi az európai térkép ezen áldott pontjára vonatkozik, bizonyos bizalmatlansággal fogad. Ezen ujabb szempont az, hogy a boszniai menekültek fegyverekkel vannak ellátva, s a monarchia területén zavargásokat idéznek elő ; azért bizony be kell őket vinni, vissza kell szállítani Boszniába, nehogy a közbiztonságot minálunk megzavarják. Ez lehet igaz; de ez az eddig történtek után mindenkire azt a benyomást teszi, vagy ez is csak u. n. ballon d'essai, mely lanciroztatik, szárnyra bocsáttatik, hogy a közvélemény mintegy kipróbáltassék, hajlandó-e ezen az alapon bevenni, a mit eddig semmi alapon bevenni nem akart: Bosznia megszállásának piluláját. (Helyeslés balfelül.) Ezek tehát, t. ház, összevonva azon kételyek, melyek a ministerelnök nyilatkozata folytán még fenmaradnak. Ismétlem, nem foglaltatik ezen nyilatkozatokban semmi olyasmi, mit helytelennek volnánk kénytelenek mondani; de nem foglaltatik benne annyi világosság, a mennyi szükséges volna arra, hogy a magyar nemzet törvényes képviselete teljes megnyugvását fejezhesse ki külpolitikánk czéljai felett. Mi ebből a következmény, t. ház ? és itt áttérek az Ürményi képviselő ur által többek nevében benyújtott határozati javaslatra. A határozati javaslatnak czélja kettős volt: czélja volt, hogy a ház a követendő irányra nézve maga nézetének concret, praegnans kifejezést adjon. De czélja az is volt, hogy létezzék egy substratum, melylyel szemben a kormánynak állást