Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-396
338 3í> 6. országos Illés május 16. 1578 lánczon túl terjed, azon Bulgária, mely szomszópságunktól a Fekete tengerig terjed ós a melynek keleti részén a mahomedán lakosság túlnyomó, hogy ez szláv állammá alakíttassák: az sem nem jogosult, sem Törökország érdekeivel össze nem egyeztethető, sem monarchiánk által meg nem tűrhető. De van egy dolog, mely nézetem szerint ránk nézve fontosa bb, mint a Balkán-félsziget keleté ós nyugata, mint a szláv kérdés és a dél-szláv államalakulások, mely fontosabb mint a görög és a török kérdés. Es ez a mi Dunánk szabadsága, ez a Duna balpartján fekvő Románia kérdése. És e tekintetben kormányunk politikájába vethetünk e bizalmat? Nem látjuk-e, hogy mig Anglia megvédi érdekeit a tengerparton és nem engedi azon kikötő várakat, minők Várna ós Baturn, orosz kézbe jutni: addig mi összefont karokkal tűrjük, hogy Widdin, Nikápoly, Rusesuk, Silistria, Tultsa egymásután orosz kezekbe mentek át. Vajon hogyan akarjuk a Dunát megvédelmezni, ha azon várakat orosz garnisonnal őriztetjük? Vagy azt hiszi a t. kormány, hogy Andrássy gr. diplomatiai jegyzékeinek ágyuszavára onnan az orosz sereg ki fog menni? Nem fog kimenni. Es vajon mit szóljunk azon politikához, mely Dunánkon a szabad kereskedést megóva véli papíron, de a mely feladja Beszarábiát, s vele a Duna torkolatokat orosz kézbe juttatja? Igaz, kiköti magának papíron, hogy a szabad hajózást fentartja, de ezen papiros politikában lehet-e államférfiúi nézpontokat találnunk, mikor a tényleges hatalmat a Duna felett Oroszországnak átadjuk ? Ismerjük azt, hogy kormányunk a külpolitikában miként bánt el Romániával. Románia rninisterelnöke két izben kérte Ausztria-Magyarország oltalmát és két izben járt-kelt nálunk, kérve, hogy védjük meg függetlenségét; kiterjesztettük-e rá oltalmunkat? Nem. Már pedig ha mi egy szomszéd és területileg, gazdaságilag, nemzetiségileg ránk utalt és ránk nézve életfontosságú országot megvédeni képesek nem vagyunk, ha azt orosz kézben hagyjuk: nem csinálunk-e magunknak barátból ellenséget, nem hivjuk-e fel és kényszeritjük Romániát, hogy a nemzetiségi elv alapján annexiópolitikát folytasson ellenünk, miután állami és jogpolitika alapján nem tudtuk őket megvédelmezni ? És én itt kijelentem, hogy a román nemzettel való szövetséget ós annak állandó megalapítását óhajtom; de azon állandó szövetséget máskép megalapithatónak, mint egy vele közösen vezetett védelmi háborúval nem látom. Csak ha Románia tudja, hogy a mi védelmünk hatalmas, és hogy arra számithat, csak azon esetben fog bizalmával csatlakozni monarchiánkhoz. En az egész magyar faj kultúrai fejlődését és függetlenségi érdekeit mindig jobban látom biztosítva, a latin fajokkal való szövetségben: mintha nemzetünk a ránk nézve nem rokonszenves és velünk nem rokonszenvező, sőt veszedelmes németes szláv államokkal szövetkezik. En, ki mellesleg legyen mondva, protestáns vagyok, az erkölcsi világhatalmat képező katholicismus befolyását az egész keleten a magyar államra nézve nagyon becses szövetségesnek tartanám és a magyar államnak a katholicismussal való intim viszonyát egyébként is monarchiánkra és a magyar államra nézve politikailag értékesnek és ápolandónak ítélem. A románokkal való szövetséget pedig azért is kívánom: mert az bennünket a latin fajok pártfogása' hoz közelebb vezet. E/,en szövetséget a jelen háborúban szerzett tapasztalatok alapján csekélyre becsülni nem lehet. Mindezek alapján, mert nem látom kifejezve a t. kormányelnök urnák tegnapi beszédében azon pontokat, a melyeket én Magyarország létérdekével a keleti kérdésben kapcsolatban levőknek találok, ós mert az ő kijelentése szerint a béke íéntartását óhajtja, a nélkül, hogy módját mutatná, hogy azon béke-politikával mint fogja czéljait elérni; s miután a kormányok által tervezett katonai rendszabályok oly szűk mértékben forognak, hogy csak 30 millió kiadását helyezi t. ministerelnök ur kilátásba; miután elképzelem, hogy ily összeggel határainkat biztosítja, de nem képzelhetem, hogy actiót fejthetne ki a Duna vidékén, inert az csak Bosnia occupatiójára elégséges : ez okokból a kormány külpolitikája iránt bizalommal nem viseltethetem s a kért hitel megadását garantiák nélkül meg nem szavazhatom. De garantiák mellett igenis pártolom a törvényjavaslatot, mert remélem, hogy egy, a kormányoknál is hatalmasabb tényező, az események és azoknak fejlődése meg fogják hozni azon eredményt, melyeket kívánok : a háborút. Remélem, hogy Törökország, a melynek helyébe semmi jobbat tenni nem tudnak, s mely helyett Dardanellák védőjéül mást tenni nem lehet; melynek életképességét. Európa állarnférfiai mindig óhajtották, és nélkülözhetlenségót elismerték : remélem, hogy ezen Törökország az események fordulata által állását az európai államok sorában ismét vissza fogja nyerni. Mindig kívánatosnak tartottam, hogy a jogalapok, melyeket Anglia fentart, s melyek monarchiánk európai positiójának egyetlen hasisát képezik, megvédessenek — s remélem, hogy ezen nemzetközi jogalapok azáltal, hogy a keleti események fejlődésükben sem a san stefanói békekötés, sem annak módosításokkal való elfogadása által le nem záratnak, rehabilitáltatni fognak. Én igenis reménylem, hogy az események be fogják bizonyítani, hogy azon török nemzet, mely leveretve három éves háború után is még csapatok-
