Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-395
395 országos ülés május 15. 1878. 327 nap arra nézve mondottam, hogy utoljára a hitel módozatainál lehet alkalma valamely törvényhozásnak gátot vetni a külügyi politika elé. Kerkapoly Károly t. képviselő ur azt mondja, hogy részéről ezt sem tartja lehetőnek, mert ez nem volna — nem jut hirtelen eszembe a szó — erkölcsös eszköz; ez kijátszás volna. Emlékeztetem a t. házat, hogy én nemcsak nem ugy mutattam erre rá, mint egy kívánatos, mint egy helyes eszközre ; de rá akartam mutatni szemben azzal, a mi itt fölhozatott, „hogy ezek szerint tehát a magyar képviselőháznak semmi módja nincs a külpolitikára befolyást gyakorolni," hogy ez a mód létezik. De emlékeztetem arra is, hogy magam is megmondottam, hogy mily óvatosan, s mennyire, mint extrém eszközhöz lehet csak éhez esetleg hozzányúlni, ugy hogy részemről határozottan nyilvánítom, hogy azon nézetet, mely ezt az eszközt is helytelennek, mely ezen módot is nem gyakorlanclónak mondja: teljes készséggel ós szívesen magamévá teszem. S én magainat az által, a mi ma — gondolom Helfy Ignácz képviselő ur által — felhozatott, hogy ime, hogy ez a mód lehet, látszik abból, a mi Bécsben a pénzügyi bizottságban törtónt, meggyőzetni nem engedem ; mert ha ott a pénzügyi bizottság s legyen bár maga a képviselőház, valamit tett, amit én a magam szempontjából helytelennek, törvénybe ütközőnek tartok, ebből nem az következik, hogy miután ő azt tette : éu azt higyjem, hogy most már az helyes — s megvallom ép azon oldalról nem vártam ezen magyarázatát az ott történőknek , hanem az következik, hogy ha helytelennek tartom, helytelennek tartsam akár itt, akár ott történik: s igy az, a mi erre nézve Bécsben történt, magára a dolog helyes, törvényes voltára nézve egyátalában semmiféle argumentumul fel nem hozható. T. ház! A külügyi politika megtámadására nézve csak is egy pár rövid szót kívánok szólni azokat illetőleg, a miket tegnap Irányi Dániel t. képviselő ur felhozott. Én azt hiszem, ő is s ma mások is Andrássy Gyula gróf szavait nem idézték egészen helyesen. Amint legalább ón emlékezem — s ezt csak az igazmondóság szempontjából hozom fel — s amint többektől, kik akkor jelen voltak, — a t. képviselő ur nem volt jelen - meg is kérdeztem, Andrássy Gyula gróf nem azt mondta, hogy a három császári szövetséget készen találta, hanem azt mondta, hogy oly helyzetet talált készen, a melynél fogva nem tehetett mást, mint jó viszonyba helyezkedni azon hatalmakkal. (Mozgá* balfelöl) Magára ezen szövetségre nézve nyilatkozni nem tartom szükségesnek; kinyilatkoztattam nézeteimet ez iránt egy interpellatió folytán a múlt nyáron s ma is csak arra utalhatom azokat, kik a tény valódi állását megtudni akarják. De a t. képviselő ur ebből kiindulva az mondja: „a külügyi politikának bűne a berlini memorandum; három császár határozott Európa helyett" s igy megy tovább a londoni protocollumig és a konstantinápolyi conferentiáig. Ám nézzük, hogy áll a dolog? Hogy a berlini memorandum érvényesítése nem szándékoltatott Európával ellentétben és Európa nélkül, ezt már csakugyan a tények bebizonyították, mert a mely perezben egyetlen egy hatalom azt mondta „ón nem járulok hozzá" : ugyanazon perezben az elejtetett, a helyett, hogy az lett volna a szándék, a mit a t. képviselő ur mondott, az egyesült három hatalom annak keresztül vitelét kezébe vette. Tehát az ez irányban fölhozott vád a külügyi politikát nem illetheti De a t. képviselő ur, midőn fokról-fokra hibáztatja a külügyi politika eljárását, nagy súlyt fektet arra, hogy miért nem elleneztetett részünkről az, a mi az orosz-török háború kitörése alkalmával történt és ha erre — ugy szól — talán azt mondják, hogy egész Európának azt kellett volna tennie, de nem tette, ebben a képviselő ur nézete szerint nincs mentség, mert kérdi ő : kitől vártuk volna, hogy ezt tegye V És azután Ieiija — nem eritisálom, hngy menynyire helyesen vagy helytelenül — Francziaországnak, Angiiának és Olaszországnak helyzetét, s ezeket ugy állítja oda, mint a kik képtelenek voltak akkor bármit tenni. Nos t. képviselő ur, ha az mind áll, a mit mondott: vajon mit gondol ? Azon fellépés egyesegyedül a monarchia részéről olyankor, midőn azon többi hatalmak, melyekkel ő szerette volna a monarchiát maga is együt', működni látni, az ő nézete szerint nem tehettek semmit: nem vezetett volna-e egyenesen és határozottan egy isolált helyzetben levő háborúra ? Es bátor vagyok még egyet megjegyezni. A t. képviselő ur azt mondja, hogy Anglia tiltakozott ós mi nem tiltakoztunk. Erre nézve fölfogásunk különböző, t. képviselő ur, mert ón részemről egy nagy hatalomra nézve lehetőnek tartom azt, hogy valami ellen, a mi ellen tiltakoznia joga van, ne tiltakozzék; de az én felfogásom szerint egy nagyhatalomnak, ha valami ellen tiltakozott : nem szabad megengednie, hogy az létre jöjjön, ha csak háborúban le nem veretik. Es mindaddig, a mig valamely nagyhatalom nincs elszánva arra, hogy ha tiltakozása figyelembe nem vétetik, kész a háborúig is elmenni, azt, hogy tiltakozott, nem előnynek, hanem a magam szempontjából tévesztett lépésnek tekinteni. (Helyeslés a közepe,/.) Tévesztett lépésnek tekintem ma, ae merek rá hivatkozni — pedig nem néztem meg most, meglehet, hogy t. képviselő ur, a ki mint hallom, 10 éven át mondott beszédeimet mind végig olvasta, reáakadt — merek reá hivatkozni, hogy
