Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-395

318 S9i. országos ülés május 15.1878. hogy a török birodalom fegyverrel segittessók Muszkaország ellenében s meg fogja látni azon kérvényben azon fájdalmat, hogy az a kormány által nem méltattatott ós felhiyja a házat, mondja ki határozottan: hogy az orosz terjeszkedés elle­nében Angliával szövetkezve, kössön béke és dacz­szövetséget az európai szerződések, Európa köz­szabadsága és Magyarország érdekeinek meg­védésére, s akkor be fogja látni a t. képviselő­társam, hogy a ki mint Magyarország képviselője azt mondja, hogy: én sem orosz, sem török baráti politikát nem űzök, hanem osztrák-magyar poli­tikát, azt Magyarország, a magyar nemzet köz­véleménye soha ez életben helyeselni nem fogja. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Jókai t. képviselőtársam azután megtámadja Simonyi Ernő képviselőtársamat, s a következő igen nevezetes tételben fejezi ki magát. „Én sem azért követtem e politikát, mintha a nemzetiségi rokonszenv vezetett volna, a mint Simonyi Ernő képviselő ur nyilvánította, mert én azon támadó hatalomban nem az összes szlávság zászlóvivőjét látom, s az összes szlávság egyetemében nem látom a mi természetes ellenségünket. Akkor, midőn vannak a szláv nemzetiségek között, melyek köztünk élnek, melyek a szabadságnak első zászló­vivői voltak, melyek velünk együtt harczoltak a szabadság harczában, én akkor a szlávokat Magyarországon, mint ellenségeinket bélyegeztetni nem engedem. (Élénk helyeslés a középről.)" Igen helyes! hogy mi is szláv ajkú testvéreinket nemcsak, hanem Hovátország fiait is mint test­véreinket e haza minden áldásában és e nemzet szeretetében részesíteni törekszünk; mig kivált e haza hű gyermekei; de hát mire mondotta ezeket Jókai képviselő ur Simonyi Ernő minő felszó­lalására? Engedje meg előre nyilvánítanom, hogy én azt teszem fel a t. képviselő úrról, hogy nem hallotta Simonyi Ernő képviselőtársam kifejezéseit, azért nyilatkozott igy. A többire nézve pedig, a mit nyilatkozott, szintén azt hiszem, hogy csak azon pillanatnyi tblhevülésben mondta, a melyben el­ismerem, ő is mint én is mondhatunk és mondunk olyat, a mit nem kívánunk a mi mondatunk alatt érteni. Hát mit mondott Simonyi Ernő t. képviselő­társam ? Azt mondta : A mi politikai nézetünk pedig az, hogy Magyarország érdekeivel semmikép össze nem egyeztethető, hogy mi a déli szláv tartományok­ban foglalásokat tegyünk. Mi magyarok állami lé­tünk érdekében nem engedhetjük, hogy bármely déli szláv tartomány Ausztriához csatoltassék; nekünk pedig a mostaninál még több szláv elemre nincs szükségünk, (ügy van! a szélső balon.) Ismerjük a délszlávok nézeteit, tudjuk, hogy ők kiengesz­telhettél! ellenségeink, (ügy van! a szélső balon.) és semmiféle kedvezmények által őket barátainkká tenni nem fogjuk, s ha ma átengedjük nekik a Vojvodinát a Marosig, holnap a Maroson túli részt is kívánnák, mindaddig, mig azon ország­ban, hol most mi vagyunk, ők volnának az urak. Hisz ők azt mondják, hogy őseink 1000 esztendő előtt a szlávok közé ékelték magukat és ketté vágták birodalmukat. Én azt nem fogom vitatni, hogy őseink ezzel talán hibát követtek el; de azt, hogy én azon haza felett az uralmat feladjam, melyet őseim itt 1000 év előtt alapítottak, részem­ről ezen álláspontot elfoglalni nem tudom. (He­lyeslés a szélső baloldalon.) Őseink e hazát ezer évig fentartották és fejlesztették, nekem egyátalán nincs kedvem, hogy most a délszlávok szép sze­meiért Ázsiába vándoroljak. (Derültség,) És tovább hozzáteszi, hogy én nem enged­hetem meg azt, hogy igy a magyar állam meg­töressék. Négy tételre vagyok bátor felosztani Jókai t. képviselőtársamnak azon nyilatkozatát, megér­demli mindenik, legyünk tisztába, ki akarja Ma­gyarország alkotmányosságát, állami függetlensé­gét, szabadságát és nemzetiségét, és ki akarja meg­támadni és gyanúsítani csak a kormány indoko­lását. Azt mondja Jókai t. képviselőtársain, nem érez nemzetiségi politikát. Nemzetiségi ? Hiszen arról mi nem tehetünk. Magyar nemzeti politikája nincs a képviselőnek, a ki nem érez, nem szá­mol önmagával ; de mi érzünk, de mi nemzeti politikára vagyunk hivatva. Én most is nyilvání­tom, mi a magyar államnak és az államban a magyar nemzetnek vagyunk hivei, és ha tetszik, élczeljenek a túlsó oldalon az én t. barátom Ra­gályi képviselőtársamra és rám is olyformáu, a mint Jókai t képviselő ur tette, mikor azt mondta, — mi majd 30 év múlván fiatalok leszünk — s ezt vagy amazt fogjuk mondani a képviselőházban. No hát igen, — én — azt tartom, hogy an­nak ellenében, a ki 1848-ban fiatal magyar su­hancz volt, és 30 év alatt legörnyedt, leöregült osztrák-magyarrá; — annak ellenében mi most és mindenkor fiatalok vagyunk és leszünk ma­gyar hazánk függetlenségének és nemzeti lété­nek- védelmében. Igen t. képviselőház — és én, a ki 64 évem­mel e képviselőházban 30 óv óta mindig ugyan­azon párton, mindig hazám függetlenségének alap­ján, (Élénk éljenzés a szélső balon.) mindenkor ugyanazon választókerületből megválasztva a hon­polgárok bizalma által, egyetlen fillér nélkül kép­viselő vagyok; én igenis kivánom, hogy 30 év múlva ép oly fiatal lélekkel, (Derültség.) akkor már ne védelmezhessem a szabadelvű osztrák­magyar párt ellen a magyar állam és magyar nemzet érdekeit, hanem' mint leghívebb pártolója a Magyarország függetlensége alapján álló kor-

Next

/
Thumbnails
Contents