Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-395

i9b. országos ülés május 15- 1878. 313 kinteni arra, hogy a képviselőház olyan helyzetben lássa magát, hogy azok alapján a kért hitelt megszavazza. Én teljes készséggel elismerem, hogy a t. kormányelnök urnák tegnap tett nyilatkozata felülmúlja e tekintetben mindazokat, a miket e kérdésre nézve két év óta mondott, ezt szívesen elismerem; de ezzel még nincs mondva, hogy tehát mondott annyit, a mennyi elegendő arra, hogy a külügyi kormányzat politikáját megítélni képesek vagyunk. Ezt legtávolabbról sem érte el, hanem azt bizonyítja legfeljebb, hogy menynyire nem mondott semmit eddigelé, annyira semmit, hogy azok után kénytelenek vagyunk tegnapi nyilatkozatát valami concret nyilatkozatnak tekinteni. Mit mondott a t. ministerelnök ur magára a lényegre nézve? Mindenekelőtt, a mi bizonyos sensatiót keltett ugy a házban, és talán az országban is, rnogezáfolta azon általánosan elterjedt hírt, mintha ezen hitel egyenesen Bosznia ós Herczegovina elfoglalására szolgálna. Ha a t. ministerelnök ur ezt teljes határozottsággal tette volna, én szívesen elismerném, hogy ez a mi viszonyaink közt meglehetősen nagy fontosságú nyilatkozat 'enne. De a ministerelnök ur ezt nem tette, hanem azt méltóztatott mondani, hogy sem compensatiónalis értelemben, sem parallel aetió értelmében ilyesmire nem gondol. Itt megint fel kell hoznom, hogy a t. ministerelnök ur milyen szerencsétlen az ő nyilatkozataiban. Ezen kérdésre nézve is megtörtént rajta az, hogy épen, midőn ilyen finom diplomata alakba öntötte szavait, hogy t. i. nem azt mondta, hogy Bosznia oeeupatióiára nem gondol, és mégis azon hiedelmet kívánta az országban elterjeszteni, mintha ezen kért hitel nem erre szolgálna, — mondom — ugyanekkor Bécsben a nála sokkal egysz rübb, de nyíltabb szónoklású ministerelnök Auersperg i csaknem világosan megczáfolta az ő egész tegnapi rlictorioáját. Mert, mit jelentett ki tegnap e kérdésre nézve az osztrák ministerelnök a lengyeleknek adott válaszában ? ezeket mondta: „A kormány nézetei nem változtak sem a kitűzendő czél, sem az eszközök megválasztása tekintetében. A kormány a boszniai és herczegovinai kérdést sohasem fogta fel más szempontból, mint ; abból, hogy egész határozottsággal oly megoldásra j kell hatni, mely garantiákat nyújt a maihoz hasonló állapotok periodicus ismétlődése ellen és mely megóvni képes a monarchiát az ezzel kapcsolatos hátrányoktól ós nyugtalanitásoktól. A kormánynak sohasem volt szándéka ezen álláspont méltánylását a congressustól megvonni, vagy pedig csak egy hatalommal való együtt j működés utján törekedni e kérdés megoldására. •' KÉPVH. NAPLÓ 1875-78. XVII. KÖTET. A ki csak egy kissé érti a diplomata nyelvet, világosan láthatja ebből, — a minthogy így is értelmezi minden létező lap, — hogy ez világosan constatálja azt, hogy a közös hadsereg igenis be készül vonulni Boszniába és Herezegovinába, de nem akarja ezt a közös kormány ugy tenni, hogy a diplomatia bele ne egyezzék, és nem akarja tenni egyetlen hatalom beleegyezésével, de igyekezni fog kettőnek beleegyezését kinyerni. Nevezetes ebben az, a mi bizonyos tekintetben fényt is dérit az egész külügyi politikára, — hogy az osztrák ministerelnök ezen. most felolvasott szavai szerint a monarchia a legnagyobb veszedelmet abban látja, ha Bosznia és Herczegovinában olyan veszedelmes állapotok újulnak meg, mint a milyenek már voltak. E tekintetben először is bátor vagyok azon megjegyzést tenni, hogy erre bizony a közös kormány elmondhatja: mea culpa; mert az azon tartományokban létrejött állapotokat legalább a közös külügyi kormány idézte elő. Ez részint köztudomású volt, részint pedig hivatalosan is kiderült egy okmányból, mely az angol kék könyvben foglaltatik, s melyet itt Simonyi Ernő t. képviselőtársain felolvasott. De eltérve ettőJ; hát azon kis Bosznia ós Herczegovina képezi e nagy monarchiára nézve az egész világot, és nem az, hogy milyen rendkívül veszélyes állapotok alakulnak az egész délkeleten, és milyen veszélyes állapotok alakulnak különösei! Oroszországban ? hogy ez mennyire szaporítja és terjeszti erejét? Ez nem nyugtalanítja a monarchiát, és nem kényszeríti arra, hogy aggódjék a. jövő felett, de Bosznia és Ilerczegovináról kell gondoskodni? En mindezeket összevéve a tegnapi nyilatkozatból nem azt olvasom ki, hogy nem szándékozunk bemenni Boszniába és Herezegovinába. hanem igenis fel vagyok jogosítva annak föltevésére, hogy ezen hitel első sorban e czélra kéretik. A t. kormányelnök megnyugtatólag kijelentette Simonyi Ernő barátomnak Romániára vonatkozó interpellátiójára adott feleletében, hogy igenis a kormány is nagy fontosságot tulajdonit azon dolognak, és éber figyelemmel kiséri azt; de természetes, hogy a jelen viszonyok közt nyilvánosan meg nem mondhatja, — s ezt magam is belátom. Ez is megnyugtató volna, ha nem tudnók azt, a mit egész bizonyossággal tudunk, hogy Románia nem most, hanem mindjárt a háború kezdetén könyörögve fordult a közös külügyininistoriumhoz. hogy mentse meg őt attól, hogy kénytelen legyen magát az oroszok karjai közé vetni. A pusztában hangzott el a szó; a közös kormány nem Játtá be szükségét annak, hogy azt megakadályozza. Midőn ezen körülményre gondolok, nem látok elegendő garantiát a kormány-elnok urnák jelen40