Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

S94. országos ülés május 14.1878. 393 Szentpétervárott e tárgyra vonatkozó nézeteit, de hogy melyek a kifogásolt pontok: azt mi, kik pedig illetékesek volnánk azok megtudására, mai napigsem tudjuk. (Igazi a szélső baloldalon.) Én annálfogva t. ház, ha eltekintek is minden egyébtől, a kormánynak a többi ügyekben követett politikájától, lehetetlen, hogy bizalommal viseltessem a jövőre nézve is azon ministerium iránt, mely a keleti kérdésben ily politikát követett, mely oda vezette az országot, oda vezette Törökországot, a mi szövetségesünket, hol mai nap van. Ennélfogva ón, ki különben kész vagyok Ausztria és Magyarország érdekeinek védelmére, nem 18 millió és néhány százezer forintot, hanem ha kell, tízszer annyit megszavazni: a jelen kormánynak, mely iránt bizalommal nem viseltethetem, ezen hitelt megszavazni nem fogom. (Helyeslés a szélső halon.) S itt engedje meg nekem t. képviselő társam Jókai, hogy figyelmeztessem azon különbségre, mely 1848. és 1878. között létezik. (Halljuk \) Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy daczára annak, hogy az akkori ellenzéknek is voltak aggodalmai a kormány által követett politikával szemben, mégis midőn Kossuth 200,000 katonát ós 40 millió irtot kért, Nyáry Pál felállott ós felemelt kézzel felkiáltott: „megadjuk!" és felállott utána az egész ház. Tanuja voltain magam is a jelenetnek; de valamint én, ugy a t. képviselő ur is bizonyosan emlékszik, hogy azon ellenzék, ha egyes kérdésekben nem osztozott is a kormány nézetében: az iránt meg volt győződve, hogy a mit az a haza nevében kér, azt a haza érdekében fogja felhasználni. [Tetszés a szélső baloldalon?) Egyébiránt engedje még meg a t. képviselő ur, hogy egy tévedését igazítsam helyre. Azon szót, hogy „árulók" (Halljidd) nem a ministerekre, nem a kormánytanácsra értette Perczel Mór — mert róla van szó — hanem az alvidéken folytatott hadviselés módjára; már pedig, hogy arra nézve alig tévedett, a következés fájdalom, igazolta. (Igaz, ugy van ! a szélső baloldalon.) Ezeket elmondva t. ház. röviden ismétlem, hogy a kért hitelt, miután a, jelenlegi kormány iránt bizalommal nem viseltetem, nem szavazhatom meg, kész lévén egyébiránt az én és a nemzet bizalmára méltó más kormánynak Magyarország és Ausztria érdekeinek megvédésére az orosz terjeszkedés, ellen bármilyen nagy hitelt is megszavazni. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Pulszky Ágost: Bőszemről t. ház, nem osztozhatom azon álláspontban, melyet az előttem szólott t. képviselő ur kifejtett; nem osztozhatom azon következtetésben, melyre ő beszéde folyamán jutott, mert részemről nem tekinthetem e kérdést bizalmi kérdésnek; részemről nem hiszem, hogy az érzelmek világánál kelijen azt mindenek előtt I megfontolni, ós az érzelmek befolyása alatt el- 1 dönteni. Í Készemről nem hiszem továbbá azt, hogy ezen kérdés valami oly nagy ünnepélyes perez kérdése volna, a melynél méltó lenne régibb történeti nagy emlékeket, melynél méltó volna valami nagy pathost kifejteni. Egyátalán nem! Felfogásom szerint ez egyike azon határozatoknak, a mely nem sokban tér el azoktól, miket a ház mindennap rendes, úgyszólván administrationalis ügyekben hivatva van meghozni. Azt hiszem, hogy nem ezen határozaton fordul meg politikánk sorsa, s bárminő legyen is a háznak szavazata, ezen szavazatával nem lesz képes, ele nem is akarhat külpolitikánkra döntő befolyást gyakorolni. S a t. kormány, midőn ezt előterjesztve, a t. ház elé lép, bárminő indokolással kísérje azt, azt hiszem maga sem veszi igénybe oly alapon, mintha valami nagy történeti momentum előestéjén állanánk, és abban mint főszereplő jelenne meg. (Helyeslés a baloldalon..) Nem osztozom ugyanazon elméletben sem, melyet a t. kormány elnök ur a mai discussió kezdetén felállított, s mely szerint külügyi kérdésekre vonatkozólag nem czólszerii, de nem is helyes, hogy a törvényhozás részéről határozati javaslatok fogadtassanak el. Nem tartja helyesnek először azt, hogy a fedezet módja megtagadtatván, megtagadtatnék a hitel, mert úgymond a szélső baloldali állásponttal szemben, ha a két törvényhozás ellenkező álláspontra áll az ily kérdésben: okvetlenül tetemesen meggyöngíti a külügyi vezetés kezét, okvetlenül tetemesen megnehezíti a külügyek lebonyolításának lehetőségét s ezen érvelést azután a határozati javaslatra és a határozati javaslattal való eljárásra is kiterjesztette. De ha ezen érvelést fogadjuk el, akkor mondjunk le a külügyek tárgyalásáról e házban, akkor minden enuntiatio akár határozottabb, akár határozatlanabb alakban, teljesen felesleges, sőt veszedelmes lehet; mert minden enuntiatio azon helyzetbe hozhat, hogy a túlsó törvényhozással szemben ellentétes állást foglalunk el; de akkor nem csak ezen enuntiatióról mondjunk le, de mondjunk le a külügyek vitatásáról még a delegatióban is. Mert a mi áll a mi határozatainkra nézve, az áll azon határozatokra nézve is. melyek a delegatióban előterjesztetni szoktak. Határozatokra, a melyek nincsenek pénzügyi kérdés feletti szavazással összekötve, ez áll, mert ha a két dclegatió ellentétes álláspontot foglal el : nincs egy könnyen mód, a melyen egy határozat felett annak szavaira vonatkozólag megegyezkedjenek, a hol pénzügyi kérdés fen nem forog. Ha a két delegatió ellentétes álláspontot foglal el határozat tekintetében, még közös szavazás sem lehet foganatos, mert nem lehető az a megoldás, melyet az egyforma szavazat esetében