Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-394

S94. országos illés május 14 1878. 301 oly félelmesnek mutatott, szintén elő foghat állani. Mert ha a két törvényhozás a fedezet módozatára nézve nem ért egyet, nem tudom, hogy a közös külügyminister mikép fog azon pénzeszközök birtokába jutni, melyek segélyével ,a delegatiókban helyezett politikát érvényesiti. (Élénk helyeslés a szélső balon.) De lenne bár ugy, mint a t. ministerelnök ur állította, hogy t. i. a két parlamentnek nincs joga a delegatiók által már elfogadott hitelt megtagadni, még azon esetben is fenállana mindenesetre azon joga ugy a magyar, mint az osztrák törvényhozásnak, hogy a delegatiók által megszavazott hitelt a létező kormánynak ne szavazza meg. Különben azon helyzet állana elő, hogy a törvényhozás oly kezekre lenne kénytelen bizni a hitelt, melyek iránt bizalmat nem érez, a mi pedig egyenes gúnya, egyenes kijátszása volna az alkotmányosságnak. Egyébiránt igaza volt Simonyi Ernő t. barátomnak akkor, midőn arra figyelmeztette a házat, hogy azon nehézség, melyet a t. ministerelnök ur emiitett, de a mely az 1867: XII. t.-czikken alapult, épen arra kell, hogy indítson minket, hogy ezen törvény módosításáról mielőbb komolyan gondolkozzunk: ez épen arra kell, hogy sarkaljon, miszerint a közösügyeket és ezek tárgyalásának azon módját, mely jelenleg fenn áll, eltörüljük. Mondott még a t. ministerelnök ur jelesül a san-stefanói békére vonatkozólag olyat, a mit észrevétel nélkül hagyni nem lehet. A t, ministerelnök ur, nevezetesen talán azon kérdésre, melyet interpellatióinban ez iránt tettem, felelni akarván, azt méltóztatott mondani, hogy ezen san-stefanói békének több pontja ellenkezik Magyarország és Ausztria érdekeivel, de ezen pontokat a kormány eddigelé nem tartotta és nem tartja jelenleg sem czélszerünek akár a törvényhozással, akár pedig máskép a közönséggel tudatni ; nem tartja pedig czélszerünek azért, mert ha többet követelne, illetőleg több pontra nézve nyilatkoznék, mint a melyek Magyarország érdekeit sértik, több pontra, mint a mennyit a congressuson aztán valóban meg is változtatni lenne képes : ez által gyengeséget árulna el; valamint viszont, ha a maga követeléseit szűkebbre szabná, mint a congressuson majdan megjelenendő többi tagok : ez által elzárná maga előtt az utat, hogy az uj inditványokhoz maga is hozzájárulhasson. A mi ezen utolsó ellenvetést, illetőleg aggodalmat illeti, én azt gondolom, hogy az által, hogy eredetileg szűkebbre szabta követeléseit, attól még elütve nem lenne a kormány, hogy netalán más hatalom kívánságához járuljon, mert ez esetben azt jelenthetné ki, miszerint Európa érdeke szempontjából járul az uj indítványhoz. Ürményi Miksa t. képviselőtársam nemcsak szóval, hanem határozati javaslatában is oda nyilatkozott, hogy ő bizonyos föltételek mellett kész a kért hitelt megszavazni Én t. képviselőtársammal ellenkezőleg csatlakozom Simonyi Ernő barátom indítványához, ki ezen hitelt a jelen kormánynak megszavazni nem hajlandó. Legyen szabad ezen elhatározásomat indokolnom. (Haüjuk\) Hitelt csak oly kormánynak szabad véleményem szerint megszavazni, mely tettei, magatartása által a képviselőháznak, a törvényhozásnak, a nemzetnek bizodalmát kivívta. (Helyeslés a szélső halo\>.) Ha végig tekintünk a kormánynak a keleti kérdésben követett magatartásán — elejétől végig: — lehetetlen, hogy az bennünk bizodalmat ébreszszen. Elkezdve, nem mondom a deczernberi körjegyzéken, mert azt én részemről nem helytelenítem, de elkezdve a berlini memorandumon egészen a londoni jegyzőkönyvig, az osztrák-magyar kormány diplomatiai actiója nézetem szerint hibás, Magyarország és Ausztria érdekeivel ellenkező volt. A berlini memorandum — bocsánatot kérek, hogy erre ismételve figyelmeztetem önöket — a berlini memorandumban a porta oly fenyegetések által szólittatott föl a három szövetséges hatalmasság indítványainak elfogadására, a mely fenyegetések ezen indítványok elfogadását lehetetlenné tették. A konstantinápolyi értekezlet pedig, mely azon berlini memorandum után következett, a portának nemcsak területi épségét, hanem főleg függetlenségét aláásta és veszélyeztette. Végre a londoni jegyzőkönyv nem ugyan a maga tulajdonképeni szövege, hanem azon pótirat által , melyet a többi európai hatalmasság képviselői gróf Suwalofnak, Oroszország nagykövetének odaigtatni megengedtek, azon pótirat által ismét azon sajnos helyzetbe hozta a török birodalom kormányát, miszerint ezen utolsó próbához is a béke megmentésére ne járulhasson. És mindezen tényekhez az osztrák-magyar kormány csatlakozott, mindezen tényeket a maga hozzájárulásával sanctionálta. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondják talán, hogy mit tehetett AusztriaMagyarország kormánya a többi Európával szemben, vajon azt tanácsoltam volna-e, hogy mi a többi hatalmassággal ellenkezzünk? Ügyde én megforditom a kérdést: mit tehetett a többi Európa a hármas császári szövetséggel szemben, (Helyeslés a szélső baloldalon) mit várhattak önök Angliától, Franczia- és Olaszországtól, melyek elszigetelve állottak akkor, midőn önök, Ausztria-Magyarország, Német és Oroszország közel 4 millió fegyveres erővel rendelkeztek és arra támaszkodva szólottak a többi hatalmasságokhoz? Anglia, melynek kormánya a GHadstone-ok és Bright-ok által izgattatva kezeit kötve érezte; Francziaország, mely akkor önmagával még meg volt hasonolva, vagy pedig Olaszország, mely a német politika horgonyán csüngött, ezektől várták talán, hogy önöket nemzeti érdekeik megvédésében gyámolitsák. Ne mentegesse tehát magát a kormány azzal. hogy kénytelen volt ilyen politikái követni, mert