Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-394
394 országos ülés május 14. 1878. £07 azon egyházb eliek, nemcsak hogy semmi kedvezés nem köttetik ki, hanem hogy milyen bánásmódban részesülnek, azt csak tegnap volt alkalmain interpellaüómban röviden megemlíteni. De nem szükséges ezt részleteznem, a t. ház bölcsen méltóztatik ezt tudni, hogy megerősíttettek mindenfelől a szláv államok, s ezek javára még más államok és nemzetiségek rovására is területek koboztattak el. így terjesztetett ki mesterségesen a san-stefanói békekötés által Bulgária a Dunától a Márvány- és Aege-i tengerig, másrészről pedig Macedónia és Thrácia egy részét felölelvén, s majdnem egész Euméliát magába zárván, a Fekete-tengerig. (Zaj.) Elnök: A t. képviselő urakat, kik eonversatiójukkal a tanácskozást gátolják, névszerint fogom felszóiitani. Kérem méltóztassanak a ház móltóságát figyelembe venni. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Ha e kérdés nem volna oly nagy fontosságú, és hazánk érdekeire nézve oly döntő, én nem fognám a t ház becses figyelmét igénybe venni ós türelmét próbára tenni, de a dolog fontosságánál fogva kötelességemnek tartok némely pontokat megérinteni. (Ralijuk') Mondom tehát, hogy akármit mondott legyen az orosz kormány, és az orosz uralkodó, akármennyire hirdette legyen is ártatlan czélját a háború előtt, annyi bizonyos, hogy a háború után, midőn békekötésre került a dolog. e czélokat szem elől látszott téveszteni, és egészen más czéloknak szolgált,, azon czéloknak, melyeket ugy látszik, véletlenül 18ő6-ban Moszkvában mondott beszéde alkalmával jelzett, t. i. a pánszláv zászló föltüzésének, és a szláv hatalom eszméje terjedésének. Ez czélja, ez feladata az európai tartományokat illetőleg a szt-stefanói békekötésnek. A mi a vallásra nézve mondatott, azt eléggé illustrálja az, hogy egészen figyelmen kivül hagyatik Eománia és Görögország helyzete. Romániára nézve a ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy azok, miket tegnap Romániára nézve mondottam, túlzottak, de nem egészen alap nélküliek. Én tegnap is kijelentettem, midőn interpellatióm rövid indokolását előadtam, hogy én a hírlapok bizonytalan tudósításai szerint indokolni nem akarván, bevártam a román kormány hivatalos jegyzékének közzétételét, és minden szó, mi interpellátiómban a részletekre vonatkozik, a román külügyminister jegyzékéből van szóról szóra átvéve. Ha tehát túlzás van benne, e túlzás hibáia engem semmi esetre sem illet. A ministerelnök ur megnyugtatás végett azt jelentette ki nekünk, hogy mindazoknak daczára, mik minden oldalról mondattak, a mi monarchiánk politikája nem az, hogy a Balkán félsziget nyugoti részében compensatióképen foglalásokat teXÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVil. KÖTET. , gyünk. Én sajnálom, hogy a ministerelnök ur ; nem mondta ki egyenesen, hogy egyátalában i nekünk nem szándékunk, nem politikánk ott foglalásokat tenni, hanem hangsúlyozta és ismételve azt mondotta, hogy cornpensatiókép ott foglalást tenni nem fogunk; hanem, hogy másként nem - fogunk-e foglalást tenni, azt nem mondta, A mi politikai nézetünk pedig az, hogy Ma| gyarország érdekeivel sominikép össze nem egyezI tethető, hogy mi a déli szláv tartományok| ban foglalásokat tegyünk. Mi magyarok, állami létünk érdekében nem engedhetjük, hogy bár[ mely dóli-szláv tartomány Austriához csatoltassék : | nekünk pedig a mostaninál még több szláv elemre j nincs szükségünk. (ügy vaui a szélső balon.) Ismerjük a dél-szlávok nézeteit, tudjuk, hogy ők kiengesztelhettél! ellenségeink, (ügy vau! a szélső balon) és semmiféle kedvezmények által őket barátainkká tenni nem fogjuk, s ha ma átengedjük nekik a Vojvodinát a Marosig, holnap a Maroson túli részt is kívánnák, mindaddig, mig azon országban, hol most mi vagyunk, ők volnának az urak. Hisz ők azt mondják, hogy őseink ezer esztendő előtt a szlávok közzé ékelték magukat és ketté vágták birodalmukat. Én azt nem fogom vitatni, hogy őseink ezzel talán hibát követtek el; de azt, hogy én azon haza fölött az uralmat föladjam, melyet őseim itt 1000 év előtt a'apitottak, részemről ezen álláspontot elfoglalni nem tudom. (Helyeslés a szélső baloldala <i.) Őseink e hazát ezer évig fen tartották és fejlesztették; nekem egyátalán nincs kedvem, hogy most a débszlávok szép szemeiért Ázsiába, vándoroljak. (Derültség.) Tehát t ház! én semmi tekintetben, semmiféle szláv tartománynak hazánk déli határain való elfoglalását nem helyeselhetném. Lehetnek olyanok, kik azt gondolják, hogy nagyobbítani kell a birodalmat, még ha az nem is magyar vagy német birodalom lesz, hanem lesz szláv; én azonban, ki magyarnak születtem, az országot csakis addig becsülöm, inig az Magyarország; azon túl semmivel több becscsel nem bír az előttem, mint e széles nagy világnak bármely más területe. Ennélfogva a ministerelnök urnák azon nyilatkozata, hogy csakis compensationalis, csakis parallel occupatióként Bosniába vagy a Balkán félsziget nyugati részének más tartományába menni nem fogunk, nekem nem elég; én azt óhajtottam volna, hogy categorice jelentse ki a kormány, hogy mi semmi körülmények közt ottan occupálni nem akarunk. A ministerelnök ur a 60 millió hova fordítására nézve azt mondja, hogy ez hazánk délkeleti és északi határainak szükség esetébeni megvédésére lesz fordítandó. Igen, én is azt mondom, hogy bármely részről támadtassanak is meg 38
