Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-393
893. országos illés május 18. 1878. 285 változásokra és eseményekre Magyarország államérdekeinek megóvása szempontjából, kérdem a ministerelnök urat: Vao-e a kormánynak tudomása arról, hogy az ujabb időkben 60,000 főre menő orosz hadsereg szállotta meg Eománia területét, és azon a legjobb stratégiai pontokat elfoglalván, oly intézkedéseket tett és tesz, melyekből világosan látható, hogy itt nem az orosz haderőnek az 1877. évi ápril lö-iki conventió szerinti átvonulása, hanem az ország maradandó elfoglalása czélozíatik. Egy erős hadtest Bukarest kapui előtt foglalt állást. Ploestiben és Foksányban pedig nagy erejű védelmi erődöket és sánezokat készit az orosz hadsereg. Galaczon az orosz katonai hatóság a városi elöljárótól helyet kért egy tüzértelep felállítására. Jas&iba>v—Gralaczon és más városokban az orosz főtisztek magok és családjaik számára fogadtak fel szállásokat, a mi mindenesetre hoszszabb időre való megtelepitési szándékot jelent, mint a mennyi egyszerű átvonulásra szükséges. És tekintve, hogy a legújabb időben az orosz sereg a fennebb jelzett stratégiai állomásokon felül Pitestit is elfoglalta, és tekintve, hogy Widdin mái- amúgy is az oroszok kezében van; ugy látszik, hogy ezen állásfoglalás által nem csak a Kis-Oláhországban összeesoportosult román hadsereg bekerítése, és esetleg megsemmisítése czéloztatik, miszerint azután Románia egészen az orosz hatalom alá kerüljön ; hanem egyszersmind az Erdélyből Romániába vezető szorosok ellenében is, ha nem fenyegető, de mindenesetre erős védelmi állásfoglalása által a magyar állam érdekei nagy mérvben fenyegetve és veszélyeztetve vannak. Kérdem továbbá a miuisterelnök urat: Ha a kormánynak az orosz hadsereg minden mozdulatairól tudomása van : mikép engedhette meg, hogy Magyarországnak délkeleti határai és különösen az erdélyi részek majdnem minden fedezet nélkül védtelen állapotban hagyassanak egészen mostanáig? Ismeri-e a kormány az orosz hadak elhelyezésének és állásfoglalásának valódi czélját Romániában ? és végre szándékozik-e a kormány és minő intézkedéseket tenni a jövőre, hogy az ország állami érdekei minden lehetőségekkel szemben megóva és biztosítva legyenek? Kérem méltóztassék interpellatiómat az igen t. ministerelnök úrral közölni, és kérem a t. ministerelnök urat, hogy a közönségben átalában elterjedt nyugtalanság tekintetéből ne várasson soká válaszára. {Helyeslés szélső balfelöl.) .Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk] Halljuk\) Csak annyit kívánok ez alkalommal megjegyezni a t. képviselő ur előadása folytán, hogy én igenis a G0 milliós hitel fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával hivatva fogom magamat érezni ezen ügyekre nézve — a mit ós a mennyiben a közérdek veszélyeztetése nélkül lehet — nyilatkozni, nem a tárgyalás előtt, hanem a tárgyalás folyamán ; — biztosithatom azonban róla a képviselő urat, hogy nem a tárgyalás befejezte után, hanem folyamán, — ós azért hiszem pedig ezt helyesebbnek, mert ismétellen szólani, ha csak elkerülhetem, nem kívánok, ós ennél fogva előbb megismerkedni kívánok a felmerülő nézetekkel, és azzal, hogy mikre nézve kívántatik fölvilágositás, hogy azután — ha csak lehet — a magam részéről megnyugtató választ adjak. Hogy azon körülmények is, miket a t. képviselő ur interpellatiójában emiitett, ezek közzé sorozhatok, melyekkel Magyarország közvéleménye igen élénken foglalkozik, az bizonyos, s épen ezért teendő nyilatkozatomban azok is figyelmen kivül hagyhatók nem lesznek. (Tetszés.) Simonyi Ernő: Én csak arra akarom a t. miuisterelnök urat kérni, hogy a keleti kérdésre vonatkozó felvilágosítást legyen szíves a tárgyalás előtt megadni, inert a házszabályok nem engedik annak, a ki már egyszer felszólalt, hogy ugyanazon tárgyban újra felszólaljon, már pedig a ministerelnök ur meghallgatása után egészen más nézető lehet valakinek, mint azelőtt. En azt gondolom könnyíteni fogja ez magát a tanácskozás menetét, mert a ministerelnök ur, ha felvilágosítása után még egy és már a tárgyalás alatt felmerült észrevételre válaszolni akar, azt akármikor megteheti. Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a ministerelnök úrral. Most Lukacsek képviselő ur fogja interpellatióját előadni az ugodi néptanítók exequáltatása tárgyában. Lukacsek János: T. ház! Az 1875 : XXXII. t.-cz. életbe hozta a tanítók kényszer-nyugdijaztatását. Megvallom, a tanügy minden barátja; örömmel üdvözölte ezen intézkedést, inert ezáltal reményteljes kilátásba lett helyezve, hogy azon osztály, mely a hazának a nevelés által legtöbb szolgálatot tesz, de azért mégis aránylag legrosszabbul fizettetik, öregségében nem lesz elhagyatva, s árvái és özvegyei a szerény nyugdíj fejében legalább menedéket lelvén, nem dobatnak ki az országba. Ennek tudatában a tanítók nehéz, de magasztos hivatásuk teljesítésében még nagyobb erővel fogtak a munkához; igenis megke tőztették a munkát, annak tudatában, hogy végre mégis van hát valaki, a ki róluk gondoskodik.
