Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-392

392. országos ülés május 11. 1S78. 257 nek az alvónak fülei mellett ágyukat süthetnek el a nélkül, hogy mély álmából felébredne, (Igazi Ugy van\ balfelöl. Felkiáltás a szélső balon: Fájdalom !) az, az igen t. államtitkár ur ezen fejtegetéseiben merész fantasiájának játékánál egyebet valóbaa nem láthat. (Helyeslés balfelöl). Ezt tehát csak per figurám praeteritionis felemlítve, áttérek érveinek második részére, vagyis inkább chronologiai rend szerint első részére, melyben egy igen t. barátomnak előadásával szemben, kinek beszédére ő kiváló gondot fordított, de kinek megnevezésével nem akarom az q füleit sérteni, (Zajos tetszés és taps balfelöl. Atalános derültség.) nem már a közhangulat állapotait, hanem az országban különösen a gyülekezési jogra létező vagy szerinte talán nem létező jogállapotot vette bonczkés alá. Ebbeli fejtegetéseinek alapjául azon átalánosan elismert elvet rakta le, hogy minden jogállapot csak törvényen alapulhat, vagy szokáson. Hogy világos, a gyülekezési jogot és szabadságot speciíieáló — és erre súlyt fektetek — mint ilyent megnevező törvényünk nincsen, ez köztünk nem képezi controversia tárgyát, ezt mindenki elismeri. De vajon mivel bizonyította be az országnak azon possessoriumával szemben, melyet a nemzet mindennap gyakorol, — és mely, na nem is állapithat meg jogállapotot, de mindenesetre praesumptiót alkot arra nézve, — mivel bizonyította be, mondom, ezzel szemben a t. képviselő ur, hogy szokáson sem alapszik ezen jog ? Azzal, hogy Szilágyi Dezső t. barátom (Egy hang a középen : Most mégis megnevezte !) —bocsánatot kérek, ezen kíméletet mind végig folytatnom ellenkeznék a kímélet azon szabályával, melylyel a háznak tartozom, hogy folytonos körülírásokkal időt ne vesztegessek, — mondom, Szilágyi Dezső t. barátom fejtegetéseiben rendeletre hivatkozott, az 1848-iki ministeriumnak egy rendeletére, és pedig állítólag mint a gyülekezési szabadságnak alapjára: és ehhez hozzáteszi a t. államtitkár ur, hogy a ki a szokásra hivatkozik, annak nem szabad egyes rendeleteket jogforrás gyanánt idézni, annak csak immemorabilis gyakorlatra szabad hivatkozni. Ezen érvelés tökéletesen állana, ha ugy volna, hogy Szilágyi Dezső t. barátom azon rendeletre mint jogforrásra hivatkozott volna. De ő nem mint jogforrásra hivatkozott rá, hanem egyedül mint bizonyítékára annak, hogy a gyülekezési szabadság, mint fennálló joga a magyar népnek, már akkor is elismertetett. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Én pedig egyéb bizonyítékot arra nézve, hogy immemorabilis szokás a gyülekezési jogra nézve nem létezik e hazában, — a mit pedig bebizonyítani a t. államtitkár urnák a fonál! ó gyakorlattal szemben kellett volna, — az ő előadásában nem hallottam. (Helyeslés balfelöl.) De az erre vonatkozó argumentatiónak természetes végpontja — kiegészítése — az lett KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVII KÖTET. volna, hogy miután a Szilágyi Dezső t, barátom által ecsetelt állapot létezését kétségbe vonta a t. államtitkár ur, adja már elő saját nézetét a fenálló jogállapotról, más szóval, hogy mondja meg világosan, hogy az ő nézete szerint képezi-e a gyülekezési szabadság a fenálló jogállapotnak egyik elemét, igen vagy nem ? De ennek kimondása elől az igen t. államtitkár ur, elismerem ügyesen, kitér; átmegy egy egészen más thémára, t. i. annak fejtegetésére, hogy a gyülekezési szabadság bizonyos praeventiv természetű szabályozás nélkül nem létezhetik, és hogy — miután nálunk törvények, melyek ezen praeventiv szabályozást magukban foglalnák, nem állanak fen, — nem marad egyéb hátra, mint hogy ezen szabályozást a ministőrium rendeletileg gyakorolja. Itt az igen t. államtitkár urnák argumentatiója a „szabályozás" szó sokértelműségén sarkallik. Hisz azt nem állította és nem állítja senki, hogy a ministernek a gyülekezési jog gyakorlatára nézve — latissimo sensu — semminemű szabályrendeletet kiadni alkotmányos hatalmában nem állana ; de azt állítottuk és állítjuk ma is, hogy a minister ezen szabályrendeleti jogának korlátját a létező jogállapot szerint a felügyeleti hatáskör képezi. (Helyeslés balfelöl.) Nem az a kérdés tehát, a mit az igen tiszt, államtitkár ur az ő szempontjából igen ügyesen kérdésnek felvet : hogy szabad-e a gyülekezési jogra nézve praeventiv intézkedéseket szabályrendeletileg megtenni, igen vagy nem? hanem az a kérdés : szabad-e ezen szabályozást a rend fentartása, felügyelet gyakorlásának keretén tul magának a jognak ^lényegére is kiterjeszteni ? (Helyeslés balfelöl.) És itt létezik köztünk az egész különbség a felfogásban ; de itt létezik a főkülönbsóg az eljárásban is. Mig Szilágyi Dezső t. barátom tudományát ós azon dialectíkáját, mely az igen t. államtitkár urnák annyira visszatetszik, arra használta fel, hogy az itt fenforgó jogfogalmat lehetőleg tisztázza, meghúzza a határvonalakat, megállapítsa a megteendő distinctiókat, szóval az egész kérdést, a lehető legvilágosabb fénybe állítsa: addig az igen t. államtitkár ur bizonyára nem csekélyebb dialectikai tehetségét és tudományát arra használta fel, hogy már-már a tisztázás stádiumába jutott fogalmat újra összebonyolítsa és összezavarja, (Elénk helyeslés balfelöl.) és az ugyanazon szó által kifejezhető különböző fogalmak fölváltva történő alkalmazása által a kérdésnek lényegét folyton deplacirozza és ez által az ítéletet, ha nem is félrevezesse, de legalább megnehezítse, (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) S az eljárásban való ezen különbség t. ház, én előttem már nagy bizonyítéka annak, hogy melyik részen van itt az igazság. Midőn a tudománynak ugyan-