Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-391

381. országos Illés május 10.1878. 245 Bátran hivathozhatom rá, hogy akár hányszor voit rá alkalom, én magam intettem mindig a népet arra, hogy a törvényszerűséget tartsa meg. Hivatkozhatom e részben a közbe szólott ' képviselő úrra is, ki igen jól tudja, hogy ez volt az eset a legközelebbi alkalommal is. Ezt, mondom, mindig kötelességenmek tartottam, de épen ugy kötelességemnek tartom most figyelmeztetni á népet, hogy a milyen szent a törvény, épen olyan szentségtelen a rendeleti ut, s azt a népnek tűrni nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon). Harmadszor ártanak az ilyen rendeletek az ország hitelének a külföld előtt, mert vajon mit gondolhat az a külföld, hogy milyen viszonyok léteznek ezen a Magyarországon, ha a kormány kénytelen ilyen rendkívüli eszközökhöz nyúlni ? Hiszen lehetetlenség, hegy a külföld itten rendes állapotokat képzelhessen. A minapában voit egy hasonló példa az olaszországi parlamentben is. Történt ugyanis. hogy Kómában összeült nem a munkások, hanem a köztársaságiak eongressusa, a mely, azt lehet mondani, hogy csakugyan törvénytelen ozélú volt, mert hisz ottan monarchia van épen ugy, mint minálunk, a monarchiában pedig a respublika tiltott czél; és mindamellett a kormánynak nem jutott eszébe ezen congressust betiltani Interpellatiót intéztek a ministeriumhoz ez ügyben és igen jól kizsákmányolta e körülményt az ottani uj ellenzék, a megbukott régi jobboldal, tudván, hogy Oairoli jelenlegi rninisterelnök szive bensejében republikánus és ő ezt hosszú éveken át hirdette. Az ellenzék ezzel akarta őt sarokba szorítani, compromittálni akarta őt, mint szokás tenni nálunk sokszor, a fejedelem előtt feltüntetve őt mint olyat, a ki azért tűri a republikánus congressust, hogy szivéből óhajtja, hogy csakugyan legyen annak sikere. Meglehet, hogy más országban a miuister megijedvén attól, hogy ez felfelé vissza fog tetszeni, rögtön kötelességének fogta volna tartam a congressus betiltását; de más országban nem olyan könnyen ijednek meg a ministerek, nemcsak lefelé, de felfelé sem. Az olasz mirjísterelnök kijelentette a házban, hogy ő Olaszország alapjait sokkal szilárdabbaknak tartja, mintsem félteni lehetne azokat bármilyen következményektől, következőleg ő semmiféle szükségét nem látja annak, hogy bármily rendőri eszközhöz nyúljon addig, mig ezen congressus a törvényt rneg nem sérti. így járnak el más országban. A kormány szerintem egyetlen egy okos lépést tehet még a dologbau és ez az, hogy ezen rendeletét vonja vissza. Ne mondják, mint hallottam suttogni, sőt némely lapban is említve volt, hogy talán lett is volna szándéka a kormánynak visszavonni e rendeletet, de most már ez igen bajos az ellenzék erős támadása után. Méltóztassék elhinni, hogy hibát elkövethet mindenki a világon, elkövetik azt a legokosabb államíeríiak is; hanem a legnagyobb hiba, a mi megbocsáthatlan: a hibát jóvá tenni nem akarni. Méltóztassanak elhinni, nem beszélek ellenzéki szempontból, mert hiszen nem lehet abban kételkedni, ha mint ellenzéki ember csak e szempontból ítélem meg a kérdést, akkor azt mondom: sokkal jobb reánk nézve, ha a kormány folytatja ezen az utón a maga működését, meri mentől tovább halad ezen irányban, annál rövidebb az élete. Ezt mindenki be togja látni. Tehát ellenzéki szempontból inkább azt kellene kívánnom, hogy csak folytassa működését ebben az irányban, de miután itt nem a pártszempont, hanem a közszabadság érdeke forog fenn, a melytől pártfegyvert csinálni nem szabad: elvárom a kormánytól, hogy belátván, hogy egy szerencsétlen perezben hibás lépést tett, azt most azzal fogja jóvá tenni, hogy rendeletét visszavonja. Pártolom Mocsáry Lajos képviselő társain határozati javaslatát. (Helyesléi a szélső baloldalon.) Schvarcz Gyula: T. ház! Sokan az előttünk fekvő kérdésben nem látnak talán egyebet egyszerű parlamenti mozzanatnál, a melyből talán a kormányra nézve a szavazásnál végzetszerű calamitás következhetik; én azonban többet látok e kérdésben, még pedig Osemegi képviselő ur csillogó beszédével szemközt is, mert én a magam részéről teljesen involválva látom ezen kérvény kérdésébe a magyar alkotmány egész intézményes és jogi természetének kérdését. Épen azért kérem önöket, uraim! engedjék meg, hogy én ma, midőn ezen kérdéshez hozzá szólok, ezt oly szempontokból tehessem, melyek felette állanak a napi politikán, és lehetőleg mentek a párt-szenvedélytől. (Halljuk] Halljuk]) T. ház! Magyarország 1848-ban lépett be a tulajdonkópeni képviseleti, azaz nép-képviseleti államok sorába. Midőn belépett, akkor már Európaszerte az alkotmányos államok két külön nagy csoportban, mindenik a saját maga iránya szerint, fejlesztették a maguk alkotmányos intézményeit. Az egyikbe tartoztak azon államok, melyek részben az amerikai egyesült államok alkotmányának, részben a franczia forradalom 1791, 93, 95, alkotmányainak, részben a Bourbon-restauratió chartájának, vagy a 30-iki forradalomból kikerült polgár-királyság chartájának befolyása alatt, sőt sok tekintetben egy nagy nevű államtudományi író Constant működésének kihatása alatt alkották meg rendszeres alaptörvényeiket. Mindezen rendszeres alaptörvényekben meg van az a jellemző közös tulajdonság, hogy felsorolják az államszervezetnek minden nagyobb intézményét, körvonalozzák azok jogkörét és jelzik, legalább nagy vonásokban az állampolgárok egyéni jogait. És