Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-391

891, országos ülés májas 10.1878, 243 mondom, elismerik magok azok, kik a kormány rendeletét nem tartják veszedelmesnek; mert azt mondják, ha olyan kihágások, minők ott jelezve vannak, elkövettetnének: a biró csak a fenálló törvények szerint itélne; tehát semmi ujat nem hoz be ezen rendelet. Ha komolyan igy veszik a dolgot, kérdem: miért hozni be egy oly rendeletet, melyről önök magok azt mondják, hogy semmi ujat nem tartalmaz. Én ez eljárásnak más czimet nem tudok adni, mint a melyet maga a t. államtitkár ur mondani méltóztatott. Meglepő volt a t államtitkár urnák, mint a jogforrás egyik fokezelojének szájából hallani ezen okoskodást. Honnan származtatjuk mi a gyülekezési jogot Magyarországon ? Nálunk a jognak csak kétféle forrása van: vagy az irott törvény, vagy a szokás, a gyakorlat. _ írott törvény mindenki tudja, hogy nincs. És mi a szokás? — megmagyarázza: a szokás az, a mi a népben keletkezik és a többi. De hát nálunk 1848. előtt nem volt szokás? Először is azt kérdem a t. államtitkár úrtól, hogy nevezze meg arra a forrást, hol van az megírva, hogy a szokásnak mikor kell kezdődni? Ha egy szokás kezdődik 1825-ben, akkor az szokás; ha pedig 1830-ban vagy 1848-ban, akkor azt nem lehet szokásnak nevezni? Hát ez egy igazságügyi államtitkárhoz méltó okoskodás. {Derültség.) És ő lobbantotta szemökre a tegnapi jeles szónokoknak, hogy üres phrázisokat mondottak: lehet-e enné! üresebb phrázist mondani? Azt kérdi továbbá: tehát micsoda jog az a gyülekezési jog? Absolut jog? Mi erre azt mondtuk: igen; de ő tagadta, és megmagyarázta, hogy milyen jog. Korlátolt jog szerinte. Én itt ismét nem akarok vitatkozni az államtitkár ur szőrszálhasogató definitióival; de annyit állítok, hogy a gyülekezési jog olyan absolut jog, a minőt csak képzelni lehet; ha ez sem absolut jog, akkor ilyen egyátalán nem létezik. Ez ép oly joga a polgároknak, a társadalomnak, mint a milyen joga az embernek szabad levegőt színi. (Tetszés a baloldalon.) Ez nincs megírva sehol. A t. képviselő ur nagyon gyönyörködött azon szellemdus alakban, melyíyel kimutatta, hogy azok, kik a jelenlegi kormányt a 48-ikihoz hasonlítva ítélik meg, kétféle alkotmány-fogalommal bírunk: a mit az akkori kormány tett. az mind jó, a mit ez tesz, az rósz, s azt mondja: itt van két rendelet, mindkettő ugyanazon természetű, mindkettő szabályozza a gyülekezési jogot és mégis azt mondják, hogy amaz nem volt jogsértés, ez pedig jogsértés. Engedelmet kérek, erre nem kell kétféle alkotmány-fogalom; erre elég egyetlen egy fej, mely egyenesen gondolkozzék, és lehetetlen, hogy be ne lássa, hogy a kettő közt oly különbség van, mint az államtitkár ur és egy igazi codificator közt, (Derültség a szélső balon). Többen tettek már összehasonlítást a két rendelet közt; legyen szabad nekem a rendeletnek csak némely részletét felhoznom. Magára a két rendelet tartalmára nézve óriási a különbség. Az elsőre nézve csakugyan lehet mondani, hogy szabályozta a gyülekezési jogot; ez utóbbi azonban nem szabályozás, hanem már egészen más valami. Az első előírja, hogy 24 órával előbb be kell jelenteni a gyűlés megtartását, és annak helyét; de mit mond a jelenlegi rendelet? Azt mondja, hogy 3 nappal előbb kell bejelenteni a népgyűlést. Ez már oly akadály, hogy mondhatni a legtöbb esetben magában véve elegendő arra, hogy a népgyűlés megtartását leheletlenné tegye. Vegyünk egy esetet. (Halljuk]) Ma péntek van; jön az a hir, hogy az osztrák-magyar hadsereg rendeletet kapott, hogy bevonuljon Boszniába; (Halljuk\ a szélső balon.) és a hír azt mondja, hogy a bevonulás meg fog törtenni hétfőn. Mi, kik hisszük, hogy az összes magyar nemzet nézetét képviseljük, ha összeadunk, hogy ezen bitorló politika ellen tiltakozzunk, elhatározzuk, hogy népgyűlést hívunk össze. De ma péntek van, a tanácskozással módozatok megállapítása, a rendező bizottság megalakítása iránt, és mig rábírjuk Sztupa barátunkat, hogy az elnökséget elvállalja, (Derültség.) mig a szükséges pénzt összerakjuk a hirdetések eszközlésére, mert hiszen a polgárokat is össze kell hívni: ezzel is eltelik egy nap, ime kijutunk a három napból, vasárnap máinem lehet ta ,ani népgyűlést, Ez már magában rendkívüli akadály, oly korlátozás, melyet más országban senki nem tűrne el. Ez pedig a legkisebb valamennyi közt. Jön a másik, a mely valóságos előleges censurája a népgyűlésnek, be kell jelenteni eleve az egyéneket. No hát tegyük, hogy be van jelentbe Mocsáry és Szilágyi Dezső, véletlenül hoznak táviratot, el_ kell utazniok, nem jelenhetnek meg a népgyűlésen, összejő az egész gyűlés ós némán marad, — mint a delegatióban, mikor együtt tanácskoznak, — mert nem szabad beszélniök, mert nincsen szónok, ki a ministernek be lett volna jelentve. És végre jő a harmadik, a legnagyobb sérelem: valóságos önkény, hogy ne mondjam zsarnokság azt követelni, hogy mint garantirozó hatalom lépjen elő 8 — 10 polgár s ezek tegyék ki magukat annak, hogy a hatóság, illetőleg a policzáj megbírálja azt, hogy ők megbizhatók-e vagy sem, a mire önérzetes ember sohasem fogja magát ráadni. Én legalább nem engedem meg Thaisz urnák, hogy ő ítéljen az én megbízhatóságom felett, s azt nem fogja megengedni egy tisztességes polgár sem. És végre ezen polgárok, a kik egy ismeretlen tömegért felelősséget vállalnak, felelősséget vállalnak nemcsak azért, hogy a népgyűlés rendesen le fog folyni és nemcsak anyagi felelősséget azon netaláni károkért, a melyek a népgyü31*