Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-391
240 391. országos ülés május 10. 1878. választó jogot, midőn megadták és részletesen szabályozták a sajtószabadságot: hogy akkor a gyülekezési jogról nem szóltak. Azt méltóztatnak hinni t. képviselő urak, hogy 1848-iki törvényeink bölcs és nagy alkotói nem látták mindenik államnak alkotmányába beirva a gyülekezési jogot, nem látták minden állam organikus törvényében, a gyülekezési jognak feltóteleit? Nagyon jól ismerték ezen jogot és ha mindennek daczára és daczára annak, hogy a jogoknak egész serege az 1848-iki törvényben szabályozva van, ezen jogról nem tétetik említés: méltóztassanak elhinni, ez nem azért történt, hogy 1848-ban egy szónak rejtekéből ki kelljen kaparni azt, hogy a „személyes szabadság-' szó alatt a gyülekezési jog értetett, mert azt érteni ez alatt nem lehet, mert ez önálló jog önmagában. Kihagyták, nem emiitették és ennek meg van a maga nagy oka. {Halljak!) Méltóztatnak visszaemlékezni azoknak, a kik akkor velem együtt a politikai tért legalább már ismerték, az 1848-ik évi februári napokat megelőzött párisi eseményekre. Kezdődött az a nagy lázadás, az a nagy forradalom, mely egy trónt forgatott fel, mely egy dynastiát száműzött, mely respublicát hozott létre, kezdődött banquetekkel, a tömegeknek ezeken való gyülekezésével , a mely banqueteken a szenvedélyek és ingerek felköltettek, a mi azután terjeszkedett mint az ár, mig végre forradalommá fajult. (Nagy nyugtalanság a baloldalon. Halljuk] Halljuk.) Minden hatalom és igy a szabadság hatalma is, midőn magát az életbe helyezi, consolidatiót követel, és legelőször is azon eszközök és módok ellen oltalmazza magát, a melyek az elébbi állapotoknak erőszakos felforgatására alkalmasak voltak, és melyek e felforgatást eredményezték. Már 1848. áprilban, és itt igazat adok azoknak, a kik az akkori viszonyokat már nem látták derülteknek, már 1848. áprilban Pozsonyban igen is látszottak tünetei annak, hogy a szabadság ifjúkora — mint méltóztatott mondani — némelyeket mámorba ejtett. Elismerem, hogy akkor a szabadság tulduzzadása mögé rejtőzött a reactió is a maga titkos ingereivel és czéljaival. De buta lett volna az a törvényhozás, a mely ezen jelenségekkel szemben ne látta volna azt, hogy ő neki a reactió és a féktelenség ellenében oltalmazni kell magát. Nem mondta tehát ki a gyülekezési jogot, mint absolut jogot; nem szabályozta azt, és épen azért, mert nagyon jól tudta, hogy az idők és viszonyok, melyek bekövetkeznek, olyanok, hogy bizonyos pillanatban az államerők erősebb kifejtésére ós egy állandóságra számított törvényben meg nem engedhető korlátozásra lesz szükség: épen azért a ministerek felelősségére bizta a gyülekezési jognak a viszonyokhoz képest való szabályozását. Nem véletlen tehát, hogy ez elmaradt; hanem öntudatosan a ministerek hatalmi jogkörébe helyeztetett át. És honnan meríti a minister azt a hatalmat, hogy egy létező állapotot, a melyet rendelet állapított meg, legalább rendelet szabályozott, megváltoztasson? Többször hivatkoztak a t. képviselő urak a 48-iki törvényre és annak 32-ik §-ára is, de az utolsó alineát soha sem említették. Már pedig én azt hiszem, hogy a törvény akkor egész, ha annak minden intézkedése szem előtt tartatik. A 32-ik §-nak utolsó pontja, — miután előrebocsáttatott, hogy mely esetekben vonathatnak a ministerek felelősségre — igy szól: „a törvények végrehajtásában, vagy a közcsend és bátorság fentartásában elkövetett mulasztásokért, a mennyiben azok a törvény által rendelkezésükre bizott végrehajtási eszközökkel elháríthatok valának." (Helyeslés a középen. Nyugtalanság a baloldalon.) Tehát a minister felelős azon mulasztásért is, mely az ő jogkörébe helyezett intézkedéseknek elmulasztásából származik, ha ez által a közrend és közcsend veszélyeztetik. Bocsánatot kérek; de ha oly arányokat ölt valamely mozgalom, ha odáig fajúi, hogy a kormány elnökének lakása elé (Zaj bal felöl. Halljuk', a középen?) ezerekre menő tömeg csődül, kényszeríteni Magyarország kormányának elnökét arra, hogy a csőcselék (Élénk ellentmondás és nyugtalanság a szélső balfelöl. Ugy van! a középen.) igen is a csőcselék által dictált akaratnak magát alávesse, hogy elfogadja a kérvényt, (Felkiáltások a szélső balfelöl: Ez kötelessége!) melyet ő szabadakaratából ilyen utón elfogadni nem akart, hogy ha ez nem képezi a közrend megzavarását, vagy legalább is alapos aggodalomra nem szolgáltat okot azon arányok tekintetében, a melyeket a merénylet már is öltött: akkor nem ismerem a határt, akkor csakugyan már csak akkor lehetne a közrend megzavarásáról szó, midőn vér ömlik, midőn már kénytelen a hatalom a rendelkezésére álló erőszakot használni. Igenis t. ház, oly állapotban voltak a kedélyek, hogy a gyülekezési jognak ily korlátozása indokolt és igazolt vo't. Nem szüntettetett meg a gyülekezési jog, hanem csak a viszonyoknak megfelelőleg szabályoztatott ugy, a mint a viszonyok követelték. Visszatérve, a honnan kiindultam, ismétlem: a jogállapot, a melyről szó volt, a mely az alapot képezi, kifejezve van az 1848-iki ministeri rendeletben, melyet megváltoztatott az 1848-iki e tárgyú második ministeri rendelet, a mely ennélfogva közjogunk szerint megváltoztatható és igy azzal, hogy most ministeri rendelet szabályozta azt, a mi 1848-ban ministeri rendelet álal szabályoztatott: közjogunk, alkotmányunk ellen sérelem nem történt. (Helyelés a középen Nyugtalanság a baloldalon.)
