Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-380

H 3«fr ofíEBgos ttlés Éprll 9. 1875, most ha van is, vagy lesz is jobb fordulat: vezetni fog Anglia s mi legfeljebb követhetjük. Hogy az isoláltság magában véve lehet-e mindig vádul felhozható valamely politika ellen. azt én nem vitatom. Hisz ha a külügyi hivatalnak vágya csak az lett volna, hogy isolált ne legyen : könnyen köpethetett volna oly politikát, a mely mellett kapott volna szövetséget. De esak a mi külügyi politikánkat vádolni, ós még ezen esetben is nem nézni meg, másutt mik történtek : ez ismét nem helyes, nem alapos eljárás. De különben a dolog ugy áll, ós rejlik ebben erkölcsi erő, és talán rejlik oly valami, a mit a népeknek nincs miért perhorréscálniok, ha olykor kellemetlen is: hogy ma Európában szövetségesekre legnehezebben az a hatalom számithat, a mely kellő ok nélkül megzavarja Európa békéjét, s Európát háborúba keverni törekszik ; épen ezen körülménynél fogva igen könnyen feltehetni, hogy ha a magyar-osztrák monarchia az isolált háborút fellépésével európaivá teszi olyankor, a mikor azt lehetett volna mondani, hogy hiszen e monarchiának saját érdekei veszélyeztetve nincsenek : akkor e monarchia lehetett volna isolálva; inig ellen ben, hogy akkor, ha netalán háborúba lenne kénytelen menni érdekei megvédéséért, nem lesz isolálva: ez épen az emiitett nézpont alapján nagyon is a lehetőségek és valószínűségek közé tartozik. De különben még csak egyet. A t. képviselő ur — sok tekintetben helyesen hivatkozik a közvélemény befolyására egy leendő háború sikerére nézve. Hivatkozik különösen ennek nagy befolyására Angliában. Mondja, hogy Angliáé a dicsőség, talán mindazon fordulatért, a mely legújabban bekövetkezett, ugyan elfelejtették már, hogy a mely időkről én beszéltem, a mely időkben a fellépést önök sürgették, Angliában az „atrocitymeeting"-ek kora járta, {Ugy van! a középen.) és az angol közvélemény, ha a kormány teljesen engedett volna neki: az angol kormányt egészen a másik táborba hajtotta volna, (Élénk helyedé,? a kozép«n.) így megkötötte a közvélemény a kormány kezét és tétlenségre kárhoztatta, és e miatt kellett, hogy Anglia is azok közzé tartozzék, a melyek az európai hatalmak isoláltságát nevelték. A képviselő ur, hogy annálinkább elítélhesse a külügyi politikát, azt mondja, hogy ha most lehet is valamit tenni a monarchia érdekei védelmére : ez most már nem történhetik máskép, mint ugy, hogy azok a népek, a melyek a keleten laknak, azt fogják mondani: mi többet érhettünk volna el Muszkaország kegyelméből, de ime Ausztria-Magyarország nem engedi. Ez az egyik tétele. A másik tétele az, hogy ezen népeket nekünk kellett volna bevezetni a szabadság, a jó kormányzat, a civilisatió keretébe. A harmadik tétele : hogy nekünk fen kellett volna tartani, sőt esetleg most is vissza kell állítanunk Török ország integritását ós fönhatóságát. Már ha mi az ő politikáját követve Törökország integritása mellett lépünk sorompóba ezelőtt egy esztendővel, hogy akkor egyfelől hogyan vezetjük be a szabadságba ezen népeket, s másfelől, hogyan nem veszthetjük el rokonszenveinket, mikor nemcsak azt lettünk volna kénytelenek mondani egyiknek-másiknak, hogy te nem lehetsz ily kiterjedt, te nem mehetsz eddig, hanem összébb kell húzni magadat, vagy azt kellett volna mondani, még a t. képviselő ur által is ma annyira kiemelt Eomániának: te a török fenhatóság alatt maradsz, inert én csatába lépek a török fenhatóság és a török integritás mellett, hogy igy ho: gyan fogtuk volna e népek synipathiáit megnyerni ez az ón gyenge eszem mellett megfoghatatlan. (Élénk helyeslés a középen.) Egy rövid nyilatkozattal tartozom még, röviddel annál is inkább, mert azon képviselő ur, ki ez irányban kérdést intézett hozzám, jelen nincs. Felemiittetett ő általa, fel ma Simonyi Ernő t. képviselő ur által Eomáuia, Romániának helyzete, a Románia iránt érzett sympathia, azon érdek-solidaritás, melyet nekünk Romániában keresnünk kell, midőn a keleten beállott ujabb fordulat után ez itt említtetett: ennek mindjárt igen megörültem. Még friss emlékezetemben vannak ugyanis a hangok, melyek ugyanazon oldalról Románia ellen nyilatkoztak és most látom, hogy ezeknek a keleri eseményeknek ós a folytatott politikának még is csak vannak egészséges következményei ós tanulságai. Egyfelől látjuk mi is, kiknek elismerem, kevesebbet kellett e tekintetben tanulni, hogy Romániával és a románokkal nem szükséges nekünk ellenséges lábon állni; más felől látják Romániában is, hogy nem kell ellenünkben egy másik hatalomnak barátságát keresniök, s arra támaszkodniuk. S itten részemről nem hagyhatom megemlittetlenül, hogy évekkel ezelőtt azt mondtam egy román képviselő társamnak, hogy meg kellene gondolni itt Európa ezen részén, hogy a román ós a magyar fajnak, a román és a magyar államnak érdeke egy, mert mindegyiknek ellensége egy: a pánszlávismus. (Helyedéi) Részemről örülök, hogy a belátás terjed ma itt s örülök, hogy terjed ma ott, s e téren a Simonyi Ernő t. képviselő úrral, kivel nem rég más irányban vitatkoztam Romániát illetőleg, igen szívesen találkozom, (Helyedét a középei}.) De ha már igy k ézzelfoghato e tanulság: nem hiszi-e a t. képviselő ur, hogy az másokra nézve is lehet tanulságos, feltéve mindig a jó kibontakozást, akár béke, akár háború utján; hogy a többi szomszéd népeknél is, melyekkel barátságban, jó viszonyban élnünk kívánatos, meg>züiem-