Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-389
389. országos illés május 8. 1878. 193 daságosabban intézkedjék, ugy a favágatási, szenitési költségeket illetőleg, mint az erdészet kezelésé/e és felügyeletére nézve, és e tekintetben oly tervezetet és ársz&bályzatot terjesszen fel jóváhagyás végeit az uj bevallási árszabályzattal egyidejűleg, mely mellett a bányászat terhein könnyíteni lehessen a kincstár károsodása nélkül," Ez lendületet adott a fómbányászatnak. És mi következett be egy pár óv után'? Már 1871-ben február 2-án G192. szám alatt rendelet adatott ki, mely az erdő-kezelést a bányakezeléstől elválasztja, s az egész súlyt az erdőre fekteti, bár Magyarországnak számos erdeje van, mely a bányászat elhanyagolásával jövedelmet nem fog hozni. 1867-ben, 1868-ban ós 1869-ben egy mérő szón ára 70 krajczár volt, ezen már a fenebbi rendeletben túlságosnak mondott ár utóbbi rendelet alapján 1871-ben 1 frt és 1 frt 10 krra emeltetett. Itt van a zavar alapja, a melyre Szontagh Pál képviselő ur hivatkozott, mert a kohónak, mely üzem tervét az 1867 és 1868-ik árakra fektette és az 1871-ik árakkal szolgáltatott tüzelőkkel kény telenittetett dolgozni, természetesen megkeltett buknia. A t. képviselő ur a költségek és a becsérték millióinak megfelelő kamatokat az egész összeg után számítja, mintha milliók mindig a pénztárban hevernének. Mutathatok példát, hol 1000 frt egy éven át 12-szer forgattatik és ezer frt után fizettetik a kamatot, és nem 12 ezer frt után. Nem mondom, hogy a t. képviselő ur azt, amit mondott, rósz szándókból mondotta; tudom, hogy ő a bányaipart pártolja. Sajnálom, hogy ő nem a pénztári eredményekre fektette a fősúlyt Kimutathatnám a pénztári eredményekből, hogy épen ellenkezőleg áll a dolog. Azonban miután kilátásom van arra, hogy a t. pónzügyminister ur mielőbb teljesíteni fogja a közóhajt ós ezen ügyet saját erős kezébe veszi ós az ügy rendezésénél felhasználandja azon tapasztalatokat, melyeket magam 50,Zsigmoudy képviselő társam pedig 40 éven át szerzett, szívesen fogunk szolgálni. Van még egy kérésem arra nézve, a mit a t. pénzügjd minister ur Zsigmondy beszédére elmondani méltóztatott. Ha a selraeczi altárna be lesz fejezve, ne méltóztassék hinni, hogy a nagy eredmény már az első vagy a második esztendőben kézzelfogható lesz. A bányászatnál azon nagy melységben nagy munkával feltárni, fejteni kell, és a fejtményt feldolgozni. S azon kivül hátra van még a kohó. De hogy az eredmény biztos, azt meg fogjuk látni azon feltárt érezek minőségéből, melyek rövid idő múlva a viz lefolyása után mutatkozni fognak. Minthogy a mostani tárgyalással összefüggésben van a diósgyőri vasgyár is, és erre nézve igen eltérnek a nézetek: bátor vagyok a t, minisKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78 XVII. KÖTET. ter urat felkérni, legyen szives a pénztári eredményeket, de nem az 1876-kiakat, melyek még terhesek voltak, hanem a 77-ieket, melyek talán már hivatalosan is ismeretesek, figyelembe venni; ón legalább már ismerem ezen eredményeket s ezek szerint 1877-ben 252,153 írttal több volt a pénztári bevétel, mint a kiadás. S épen azért még egyszer tisztelettel kérem a pónzügyminister urat, hogy ha mutatkozik alkalom ezen gyárnak előnyös eladására, mely eladás, ha nem is a befektetetett építkezések, hanem legalább a meglevő anyagok árát megmenthetné: méltóztassék az eladást érvényesíteni; ón legalább teljes megnyugvással szívesen tanácsolnám, hogy adjuk el. De bérbe adni olykép, hogy a tíz évi bérösszeg az 1877-ik több bevételt alig múlja túl, ezt már javasolni nem tudnám. Ezek után még a pónzügyminister urnák figyelmét a magán bányaiparosokra kell vezetnem, kikre nézve Szontagh Pál képviselő ur tett egy észrevételt, melyből az tűnhetik ki, mintha ezeknek beváltványaik az állam terhével az állam megkárosodásával fogadtatnának el, mintha ebből eredett volna a kohók vcsztessége. Ezzel szemben határozottan kijelentem, hogy a fómbányaiparosok a legkisebb kedvezményben sem, sőt mostoha elbánásban [részesülnek, és kérem a t. pónzügyminister urat: méltóztassék a megígért kihallgatásra alkalmat nyújtani, hogy kimutathassam tényekkel, miszerint a magán-fémbányaipar mostoha sorsban részesül, pedig a magán-fémbányászat az államra nézve fontosabb, mint a kincstári, mert a magán-ipar által mindazon eredményeket eléri, a mellék nagy hasznokat mind ingyen élvezi az állani koczkáztatás nélkül, midőn saját bányászata által csak koczkáztaíás mellett éri el. Széll Kálmán pénzügyminister : Ha mindazokra, miket ezen igen nagy terjedelmű kérdésről, a bányászat kérdéséről több kevesebb alapossággal hallottam, felelni akarnék, igen hoszszasnak kellene lennem, a mi pedig nem akarok lenni, így csak kiszemelve egy párt azon megjegyzések közül, melyekre — gondolom — válaszolni talán még is szükséges, egész röviden fogom reflexióimat megtenni. Ha valaki azt hiszi, mint Lichtenstein képviselő ur, hogy elégséges a zárszámadásokban tisztán magokat a végösszegeket, a nélkül, hogy azoknak alkatrészeit és logikáját elemeznők, odaállítani ós ebből azután egyszerűen átalános kárhoztató ítéletet levonni; ha valaki — mondom — azt hiszi, hogy ez helyes dolog: akkor nagyon csalódik. Ha valaki abból, mert az 1876. évi zárszámadások a bányászatnál hiányt mutatnak fel, mindjárt azon conelusióra jön, hogy ott minden rósz, hogy minden bányánk veszteséggel dolgozik, a kezelés a lehető leghiányosabb: ez is felfogás, de nem helyes felfogás, mert ha méltóztatnak a 25
