Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-389

389. országos Illés május 8.1878 191 Hanem másképen áll a dolog a vasiparra nézve. Körülményeim ugyanis ugy hozták magukkal, hogy az állami vasipar üzletét körülbelől 40 éve ismerem és én jóié-lekkel mondhatom, hogy az állam, a mint egy részt rósz mezőgazda, más részt rósz bányász is. Ezzel én nem akarom a pénzügyminister urat vádolni, ha nem hallgat is ide, (Derültség.) mert nekem ez idő szerint igen kevés kifogásom van a budget ellenében, legfölebb az, hogy a t. pénzügyminister ur kikerülhetlen kényszer-helyzetben lévén, vagyis inkább a kényszer kikerülheti énül hajtván őt egy körvonalban, melyből szabadulni szerintem lehetetlen, a t. pénzügyminister ur is az adófizetők irányában kényszerrendszert használ; mert hiába, a mit odafenn végeznek, abban mi mindig a rövidebbet húzzuk; ez már igy van, az világos dolog, tehát itt kell valami kis resourcet találni. Azért, a mint mondám, nem vádolom a t. pénzügyminister urat, hanem egy kifogásom van ellene. (Halljuk!) Az a kifogásom van, hogy én tudom, hogy a t. pénzügyminister ur épen ugy tudja, mint én tudom, hogy ezen az alapon a pénzügyeket rendezni lehetetlen. De hát ezt miért nem mondja meg ? Bizonyára azt tartja, a mit négyszem közt szoktak mondani, hogy ne rontsuk az őszinte vallomással hitelünket. Talán még egy drastikusabb példamondás is van erre a madárról, ezt azonban nem lehet itt elmondani. Én azt tartom, hogy az államnak is ép ugy mint az em- i bérnek első kötelessége, hogy magát ismerje, és ha hibázott: ezt be is vallja és igyekezzék magán segíteni. De mert ez talán nem tartozik ide, visszamegyek a vasiparra. Én nem vagyok azon nézetben, a melyben volt pár nap előtt Zsigmondy Vilmos képviselő ur, azt mondván, hogy a magyar vasgyárakból azért nincsen jövedelme a magyar államnak, j mert nem volt elegendő befektetés. De azon nézet mellett sem vagyok, melyet az előttem szóló t. képviselő ur felhozott, hogy azért nincs meg a várt jövedelem: inert a vasiparüzlettől el van különítve az erdőüzlet; mert itten a t. pénzügyminister urat pártolom ; Zsigmondy Vilmos képviselő ur ellenében pedig az a megjegyzésem, hogy igen is történt nagy befektetés, pedig oktalan befektetés. Ott van például a diósgyőri vasgyár Ezt a befektetést nem értettem akkor sem, és nem értem most sem, mert tessék elhinni a t. képviselőház és a t. pénzügyminister ur is, habár akkor még nem volt pénzügyminister, de ezekbe a dolgokba befolyt, hogy mikor ez a befektetés történt: az országban talán még a szénégető is tudta, hogy az nem fogja magát rentirozni soha. Hogy történhetett tehát, hogy a magyar kormány és a magyar kormány által félrevezetett képviselőház ezt nem tudta? Hát nem az az oka, hogy nincs elég befek- I tetve ; de még az sem az oka, hogy elkülönítették az erdőket. Oka, a mit minden ember tud, főképen az, hogy a vas-árak annyira lementek, hogy a magán ember sem képes kár nélkül vasat készíteni, vagyis, hogy roppant nagy kárral jár a vaskószitós. Aira nézve, a mit Zsigmondy képviselő ur mondott, hogy 1871—72, ós néhány évben milyen jövedelem volt: én betudnám bizonyítani, hogy a magyar államvasgyáraknak akkor sem a vasból volt jövedelme, hanem a fából. Miért? Mert a vasgyárak a fát maguk kezelték és a fának az árát megszabták, még pedig olyképen, a hogy akarták, csakhogy hasznot mutassanak ki. Tehát arra nézve, hogy belássuk, miszerint az állam rósz vasgyáros : helyes volt és az állam javára szolgált, hogy az erdők el lettek különítve. Már most az a kérdés, hogy mi a teendő ? A teendő az volna, hogy az állam ne gyártson vasat, — legfeljebb, mint az én t. barátom mondta, igen helyesen, — egy minta-gyárat kellene tartani, hogy ez gyakorlati iskolája legyen a magán vasiparosoknak. És itt nem nyerészkedésről volna szó, hanem arról, hogy az állam a vasipar haladását előmozdítsa. Különben igaz, hogy lerombolni ezen gyárakat nem lehet; hanem szerintem a legszorosabb határok közé kell azokat szorítani, addig mig gazdájok akad. Előttem szóló t. barátom sok visszaélésről beszélt. Ez igaz lehet, de nincs semmi összeköttetése azzal, hogy az erdők el vannak különítve; mert én tudok uradalmakat, ismerek nagy birtokokat, a melyekben az erdő el van különítve. Ott a hol én lakom, van egy igen tekintélyes birtokos, Koburg herczeg, a kinek uradalmaiban el van különítve az erdő : de azért olyan anomáliák nem történtek ott, a minőket t. barátom előhozott. És igy nem az az oka a jövedelmetlenségnek, hogy el van különítve az erdő; hanem oka a kamara. Ezt azért mondom, mert minálunk soha sem mondják, mikor vasról van szó, hogy magyar kormány, magyar ministerium, hanem kamara. Ezzel meg van mondva minden, mert a kamara örök időtől fogva, mióta ezen nevet ismerik, mindég rósz gazda volt. (Derültség.) Ennyiből áll a vasra nézve tett megjegyzésem. A mit Szontagh Pál t. barátom mondott, hogy ahhoz-órtőknek kell összegyűlni azért, hogy valahogy olyan ne történjék, mint azzal a boldogtalan diósgyőri vasgyárral, azt elfogadom. Lichtenstein József: Ott sem hallgattak meg szakértőket. Ragályi Nándor: Nem hallgatták meg? Meglehet most sem fogják meghallgatni. És itt engedelmet kérek, igaz, hogy nem tartozik a dologra, hanem a múltkor a t. közlekedésügyi