Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-388
172 888 országos ülés májns T. 1818. Elnök: A személyi és dologi kiadások fejében 379,693 frt megszavazlatik. Elfogadja-e a í. ház azon határozati javaslatot, hogy a pénzügyigazgatóságok, adófelügyelőségek és illetékkiszabási hivatalok közt a ministernek az átruházási jog megadassák? (Elfogadjuk]') Blfogadtatik. Tombor Iván jegyző (olvassa:) Bevétel. 24. czim. Jogilletékek 13.881,000 frt. Lichtenstein József: T. ház! Jogilletékek czimén elő van irányozva 1878-ra 13.881,000 frt bevétel. 1877-ben a tényleges eredmény 14.225,000 frt volt, és igy tetemesen több. Hogy azonban a t. minister ur 1878-ra többet nem irányoz elő, mint 13.881,000 frtot, azt én teljesen igazoltnak tartom az által, hogy az illetékkiszabási hivatalok csak rövid idő óta léteznek, de már a múlt évben igen sok hátralékot feldolgoztak és behajtottak, a mire már 1878-ban oly mértékben számítani nem lehet. Tehát nem volna egészen reális eljárás az 1877-iki eredményt 1878-ra cynosurául venni. Azonban, ha tovább kutatjuk ezen jövedelmi ágnak számadási eredményeit, azt találjuk, hogy 1876-ban befolyt 13 millió frt, 1875-ben 13 millió 700 ezer, 1874-ben 14.200,000; emellett a hátralékok 1877-ben 3 millióval szaporodtak, s az öszszes illeték-hátralék 1876. végén már 22 és '/a millió volt. Én azt hiszem, érdemes egy perczig megállani azon kérdés mellett, mi az oka annak, hogy az államnak e fontos jövedelmi ága 1874. óta majdnem stationar, sőt némely tekintetben jelenleg kisebb is. Ha ennek okait fürkészszük, egyik okát szerintem abban találjuk, hogy az ujabb törvényhozási intézkedések eltörölték azon előbbi törvényes intézkedést, mely szerint a bizonyos időközön belül idegenek közt történt ujabb birtokváltozás mellett a százalékolás csekélyebb volt. Ennek visszaállítása igénytelen nézetem szerint az átalános vétel kedvet némi tekintetben okvetetlen előmozdítaná, és nem következnék be az, a minek íme tanúi vagyunk, hogy a jelenleg sokkal gyakrabban előforduló eladások mellett a bevételek nemcsak nem szaporodtak, de inkább kevesbedtek. Én azt hiszem, hogy az emiitett intézkedés kihagyásával a dolog ugy áll, hogy csakis az vásárol ingatlant, aki azt örök időkre megtartani ki vámja, s igy ki vannak zárva azok, akik csak azért vásárolnak, hogy kedvezőbb conjuncturák fölhasználásával tul adjanak a birtokon. Én azt hiszem, hogy az ingatlanoknak elértéktelenitóse is részben ebből következik, részben ennek kifolyása. Én magának a százaléki díjnak leszállítását nem merném indítványozni, bár meglehet, hogy ha ezen díj csekélyebbre tétetnék, e mellett az államkincstár érdekei nem szenvednének kárt, mert 4 3 / 8 °/ 0 a százalék, ez az ügyvédi ós más költségekkel együtt könnyen felmenet 5%-ra; a mi pedig oly nagy összeg, hogy az ingatlanoknál az adásvevést nagyon nehezíti. De mondom, az ország jelen pénzügyi viszonyai közt a leszállítást nem merném indítványozni; de arra vagyok bátor felkérni a t. kormányt, méltóztassék ezen dolgot figyelemmel kísérni, és különösen tanulmányoztatni : vajon nem volna-e ezélszerü azon korábbi intézkedést visszaállítani, mely szerint az esetben, ha idegenek közt is bizonyos határidő alatt birtokváltozások történnek, százalékolási díjkedvezményben részesüljenek. Ezenkívül magánál a kiszabási eljárásnál is megszüntethető volna talán azon tulszigorú intézkedés, hogy minden bejelentésnél köteles a fél adókönyvvel, kaíasteri ivvel megjelenni. Ez a felvilágosodott, a törvényt ismerő közönségre nézve nem nagy baj; de méltóztassék elhinni, az alsóbbrendű közönségnek ezen sok felszereléssel járó formalitás csak hátrányára van, mert ha valaki azt elmulasztja: kétszeres illetéket köteles fizetni, holott az illető nem kívánta az államot megrövidíteni, csak valamely formalitásnak nem tett eleget. Széll Kálmán pénzügyminister: A t. képviselő ur nem difficul tálja az ezen tétel alatt a jogilletékek czimén előirányzott bevételt és maga is elismeri, hogy 900,000 írttal több jött be 1877-ben, mint elő van irányozva. Örülök ezen elismerésnek, és csak azt nem fogadhatom el, a mivel ezt devalválni akarja, midőn azt mondja, hogy ugy sem lehet ez összeget az 1877-iki bevétel szerint előirányozni, mert most már a restantiák nagy része fel van dolgozva, és igy nem lehet várni, hogy 1878-ban annyi jöjjön be, mint a mennyi a múlt évben bejött. A t. képviselő ur önmagát czáfolja meg, midőn következő mondatában azt mondja: de az illeték-hátralékok évrőlévre nagyobbodnak Ez mutatja, hogy a hátraléki ügyek még nincsenek feldolgozva, és hogy 1877-ben nem fizettettek be azon összegek, melyekre nézete szerint 1878-ban többé számítani nem lehet. Nem akarok ezzel bővebben foglalkozni, csak annak kijelentése mellett, hogy nem tartom lehetségesnek most visszaállítani a régebben fenálló rendelkezést, mely szerint t. i. a birtok-átruházásoknál az időnek rövidsége a bélyegilleték-fokozat kiszabására befolyással volt, és a rövidebb időközben történt átruházási illeték alacsonyabb volt; mert én arról vagyok meggyőződve, hogy a vételkedv csökkenésének, a birtok-átruházási esetek kevesbedésének oka absolute nem található másban, mint azon pangásban s azon közgazdasági bajokban, melyeket eléggé ismerünk, és igy én legalább az iránt előterjesztést tenni nem szándékozom. (Helyeslés.) Elnök: Jogilletékek czime alatt bevétel 13.881,000 írttal szavaztatik meg. Molnár Aladár jegyző (olvas:) Dijak 513,400 frt.
