Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-388

38$. országos ülés május 7. 1878. 167 nem voltam soha ott, de azt mondják, — hogy a ki Nápolyban látja azon száz és százezer lazzaronit, akik utón, ut félen fetrengve az embert jártában keltében feltartóztatják ós a nyomor é« szánalom képét nyújtják, ha onnan haza jön, tisztességesebb koldustól is elfordul, mert elfásult szive ós minden érzése, látva azokat a lazzaronikat. Fordítsuk meg a dolgot psychologiai alkalmazásban. A t minister urak addig, mig ministerek nem voltak, ép ugy ismerték az ország polgárainak nyomorát, mint mi, kik nem vagyunk ministerek, és akkor igenis hajlandók voltak, szintén résztvenni a közjajveszékelésben ós közfeljajdulásban, mint Lónyay Menyhért és Tisza Kálmán tette említett fölszólalásukban ; mihelyt azonban ők magok belementek a bőségbe, a csillámló, fénylő gazdaságba: azoknak felszólalásait, a kiket hatok megett hagytak — longum post se reliquerunt — népszerűség vadászóknak s hasonlóknak hajlandók keresztelni. Én a pénzügyminister urnák fel fogok olvasni egy statistikai összeállítást február havából, hogy mily tömeges volt az adóexecutió. Eszerint az (olvaz) „ország összes pénzügyigazgatósági kerületeiben (kivéve a dcbreczenit és fiumeit) ezen évben eddig összesen 109,662 zálogolás és 21,390 árverés ejtetett meg adótartozások miatt, melyek után behajtatott zálogolási költség czimón 22,000 írt 39 kr., ós árverési költségek fejében 9002 frt 57 kr., összesen 31,420 frt 96 kr., mely összeg azonban tekintettel arra, hogy az adóvégrehajtásokra február havában tettleg fordított költségek 37,906 frt 73 krt tesznek, nemcsak nem nyújt az utóbbiakra kellő fedezetet, hanem még 6485 frt 80 krnak ráfizetését az állami pénztárból teszi szükségessé. A megejtett zálogolások után behajtatott 1.812,258 frt 6 kr., az árverések utján pedig 305,52S frt 49 kr. E hiteles számadatokból látható, hogy egy hónap alatt mily tömérdek adózó polgárt kellett zálogolás által kényszeríteni, hogy adótartozását bármilyen megerőltetésébe kerüljön is — valahogyan előteremtse, és hogy 21,390 honpolgár, vagyis inkább család tétetett tönkre a kórlelhetlen adóexecutió által!" Nézzünk már most egy másik adatot, mely nem ilyen puszta összeállítás, hanem mely hivatalos felterjesztés a ministeriumhoz: (olvas) „Pozsonymegye közigazgatási bizotlságának e hó 8-án tartott ülésében Bacsák Pál alispán, a pénzügyi tárcza köréből jelentette, hogy nincs az embereknek pénzök, az adót képtelenek fizetni, a birok és jegyzők lakai tömve vannak zálogtárgyakkal, de az árverések nem sikerülnek s igy a járási közegek munkája nem vezet czélra. Helyesebben véli keresztülvihetőnek azt, hogy az elöljárók ott, hol valamit kaphatni vélnek, eszközöljék az adóbeszedést. Indítványozza, a bizottság tegyen jelentést a niinisteriumnál, hogy a kisbirtokosok tömeges executióját az uj termésig ne szorítsa csak azoknál, kiknek folytonos keresetök, vagy kiknél az adó veszélyeztetve vau." T. ház! Midőn hivatalos alakban egy felterjesztés történik a közigazgatási bizottságban, egy oly megyében, mint Pozsony megye, a hol, ha nem is a termelési-képesség utján, de az industria utján a mindennapi kereset inkább nyújt alkalmat és módot, hogy adófizetésre valaki magának megtakarítsa azon néhány frtot: akkor mit mondjunk az alföldről, mely különben gazdag alföld mindig elemi csapások által látogattatik meg, a mint most is a Tisza kiöntött. Én tehát t. ház, különösen a jelen pillanatban, midőn ismét kilátásban vau egy 60 milliós uj kölcsönbe belesodortatnunk, midőn ama törvénytelen 80 milliónyi bankadósság nyakunkra tukmáltatik a fait accomplit-á vált bécsi egyezmény következtében : ily körülmények közt én t. ház nem adom a nemzet, a nép, Magyarország lakosai ellen a kést, értem az executiót. a pénzügyminister ur kezébe, és azért én a tételt meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon). Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Azt akarom igen röviden mondani, hogy én e tételnek megszavazása vagy meg nem szavazása által nem gondolom elérhetőnek azon eredményt, még a t. képviselő ur szempontjából sem, melyet ő elérni akar, mert akár állíttatik be ez összeg adóbehajtás czimón a költségvetésbe, akár nem: nekem a törvényeket teljesítenem kell, melyek megrendelik, hogy az évnegyedenként esedékes adót, ha a terminus lejárt s az illetők azt nem fizetik, a törvényben előirt módon végrehajtás utján is beszedjein. A tárgyalás alatt levő tételben foglalt költség fel van véve, mintegy átfutó kiadás, azon régi szokás szerint, mely — gondolom — 1869ben vette kezdetét, hogy 200,000 frt felvétetett, ugy a kiadásba, mint bevételbe, meg nem határoztathatván előre, mily összeg fordittatik e czélra. Az ez ügyben rendelkező törvény szerint, s illetőleg 4"/

0 vétetik meg az illetőktől, kik végrehajtás alá kerülnek; a kiadások pedig szabályoztatnak a végrehajtások mennyisége és terjedelméhez képest. A mi azt illeti, hogy a t. képviselő ur szerint hivatalos adatok alapján be van bizonyítva, hogy az ország némely vidékén képtelenek az emberek az adó fizetésére, erre nézve legyen szabad a t. képviselő urnák csak egyet mondanom, s ez az, hogy az adók kezeléséről szóló törvény megmondja, hogy melyek azon esetek, midőn az illető fizetésképtelensége constatálva levén s akkor neki adóhalasztás, vagy adóelengedés adatik. Adóelen-