Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-386
132 386. országos ülés május S. 1878. Remete Géza: T. ház ! Csak azt jegyzem meg Somssich képviselő úrral szemben, hogy a nyilatkozatnak a jegyzőkönyvbe való igtatását feleslegesnek tartom, mert kár a jegyzőkönyvi papirost pazarolni, mivel a ministerelnök ur már több ízben megígérte és ez jegyzőkönyvbe is vétetett, hogy a polgári házasság és a vallásszabadság iránt törvényjavaslatot terjeszt be és még sem tette meg. Ennél fogva kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék a jegyző urakat fárasztani. (Derültség Felkiáltások : Hiszen már kimondatott a határozat!) Beőthy Algernon jegyző (olvas) •. Képzőművészet czéljaira, jelesen utazási ösztöndijakra, megrendelésekre jeles elaggott művészek segélyezésére 15,000 frt. Zsilinsky Mihály: T. képviselőház! Midőn a képző-művészet czéljaira, jelesen: utazási ösztöndíjakra, megrendelésekre, jeles elaggott művészek segélyezésére előirányzott összegnél rövividen felszólalok, egyáltalában nem kívánom ez összeget sem emelni, sem lejebb szállítani. Emelni nem, mert a folyton hangoztatott takarékossági elvvel ellentétbe jönnek ; leszállítani annál kevésbé, mert egyéni meggyőződésem szerint a közmivelődéstől elvont összeg nem képez megtakarítást. hanem valóságos szellemi adósságcsinálást. (Ugy van!) Az ok, mely miatt felszólalok, a képző-művészet iránti érdeklődésemen kívül egy sajátságos körülmény, mely ugy hiszem eddig kevesek figyelmét vonta magára; de a mely, csekély nézetem szerint, annál nagyobb fontossággal bír, mennél kevesebb az összeg, melyet e czélra fordítani képesek vagyunk. Méltóztatik tudni a t. képviselőház, hogy a képzőművészet hazájában Olaszországban, s annak fővárosában Kómában az osztrák-magyar követségi nagy palotában, az úgynevezett „Palazzo di Veneziá"ban mintegy 14—15 műterem tartatik fiatal művészek számára, kik magasabb kikópeztetésök czéljából Kómába utaznak. Itt azonban rendszerint csak osztrák művészek nyernek helyet, ugy hogy a 14—15 hely közül a magyaroknak csak néha jut egy hely. A magyar művész, ki hosszú fáradságos és költséges utat tesz, csak ritkán részesül azon szerencsében, hogy e nagy palotában műtermet nyerjen. Azt lehet mondani, hogy csak akkor juthat be, ha véletlenül osztrák nem jelenkezik, vagy ha a magyar ministerium, némely befolyásos tagjai külön folyamodás utján eszközlik ki az engedélyt a közös külügyi mi nisteriumtól. Ha aztán ily hosszú processus után mégis megtörténik, hogy egy magyar művész rövid időre oda bejut: ott aztán ugy tekintik mint betolakodó idegent, és az illető követségi hivatalnokok arra törekesznek, hogy azt minél hamarább kiutasíthassák. A múlt évben történt ily szomorú és valóban botrányos eset fordult elő e palotában. Ugyanis egy magyar művészt egyszerűen kitették csupán azért, mert egy bécsi ösztöndíjas tanulót kívántak ott elhelyezni. Hiába hivatkozott a magyar kormány tekintélyére ; hiába mondotta, hogy az osztrákok között vannak oly művészek, kik nem egy, hanem több évi jótékonyságban részesülnek ; hogy van olyan, a ki már 25 év óta élvezi e műtermek szabad és ingyen használatát. Mind ez nem használt, hanem a mig ő a magyar kormányhoz védelemért folyamodott: addig a követség méltatlan és erőszakos módon kitette a birodalmi követségi palotából. Én ezt az esetet annak idején a vallás és közoktatásügyi minister urnák tudomására hoztam ós sürgettem a méltányos védelmet művészünk számára; de fájdalommal kell bevallanom eredménytelenül. Most újra felhozom a tényt itt a törvényhozás előtt (Halljuk 1 . Halljuk\) és nem azért, mintha a személy érdekelne ; hanem mert én ebben az eljárásban a magyar kormány tekintélyének csorbítását, s a magyar állam jogainak megvetését látom. Előttem itt az a fontos, kérdés támad: vajon az a nagykövetségi palota valósággal közös palota-e vagy sem ? Vajon az olasz királyi és szentszéki magyar-osztrák követség arra van-e rendelve, hogy nemcsak az osztrák, hanem a magyar érdekeket is képviselje? Vajon e követség költségeinek fedezéséhez csupán az osztrák államfél járúl-e, avagy Magyarország is fizeti? És ha igen, amint tudom is hogy igen, akkor szeretném tudni : honnan van az, hogy csak osztrák művészek kapnak ott ingyen helyet, és műtermet, mig a magyar művészek igényei figyelembe nem vétetnek? Mi jogon élvezik az osztrák ösztöndijasok évtizedeken át e mű-termeket ingyen? És kérdem az igen tisztelt minister urat, hogy mit tett ezen botrányos eset felmerülése óta a Rómába menő magyar művészek érdekeinek megvédésére és a magyar kormány tekintélyének helyreállítására? Ha t. ház nincs annyi pénzünk, hogy más müveit nemzetek példája szerint az előre törekvő magyar fiatal művészek állami költségen neveltessük a külföldön, hogy ott jeles művészek oldala mellett szélesebb látkört szervezzenek magoknak a műszet terén; ha nincs annyi pénzünk, hogy a magokra hagyatott és önerejök által európai hírnévre vergődött legjelesebb magyar művészek kiválóbb munkáit nyilvános csarnokaink számára megszerezhessük; ha nem lehetünk oly szerencsés helyzetben, mint a nagy franczia nemzet, mely a művészeti képzés előmozdítása czéljából Rómában és Athénben művészeti iskolákat álliott fel; sőt ha még odáig sem jutottunk, hogy még az osztrák szomszédok által ösztöndijakra fordíttatni szokott összeget előteremtsük, és saját művészi czéljainkra fordíthassuk: (Egy hang: Sajnos!) akkor azt hiszem, nem méltánytalan azon követelés, hogyleg-
