Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.
Ülésnapok - 1875-386
122 886 országos üiés májas 3.1878. vélni, a melyek az emberi természet erejét meghaladják. Mit mondana a t minister ur egy hadvezérhez, ki midőn nagy csatát kell vezetnie, hozzá fogna ház építéséhez, vagy cséplőgép reparálásához. A hadvezér vagy elvesztené a csatát, vagy megnyerné. Hogy megnyerte-e vagy elvesztette, azt fogja tudni nem csak az utókor, de mind az, a ki látja, vagy egy más utón értesül róla. Sajnálom, hogy a t. minister ur ugy cselekedett. Vajon vesztett-e hát csatát vagy nem, akkor, midőn közoktatási minister létére magát a kereskedelmi ügyek vezetésével is megterheli? Nem oly könnyen lehet megítélni, mint azt, hogy melyik csatában, melyik fél a vesztes'? De igenis a nemzetnek legmiveltebbjei, kik a népoktatás buzgó barátjai és a közoktatás fejlődését részletes, objectiv figyelemmel kisérik, fájdalommal constatálják, hogy az igen t. minister ur minden buzgalom daczára épen o körülmény miatt, mert erejét túlbecsüli, és a kereskedelem ügyeit is magára vette: ezen nehéz, válságos alkudozásteljes időben igen sok csatát veszített el azon a téren, a melyen nekünk csatát vesztenünk nem szabadott volna. Kérem tehát még egyszer: ne beesülje túl az emberi természetet, s ha magát a közoktatásügy ápolásának szentelni akarja, mondjon le mielőbb másik tárczájáról. {Helyedéi balfelöl.) Pór Antal: T. ház! A népnevelésnek bizonyára ép oly hő és meleg pártolója vagyok, mint az előttem szólott t. barátom. Életem legnagyobb részét az iskolában töltöttem, és mondhatom hatodik évemtől fogva mostanáig nem volt év, midőn vagy ne tanultam vagy ne tanítottam volna; 22 egész esztendőt mint tanító töltöttem. Nem volt szándékom ez alkalommal szót emelni, legkevósbbé pedig a magam személyéről beszélni, jóllehet elvi tekintetben ellenkezőjét vallom annak, a mit előttem szólott t. barátom mondott; inert én a népnevelésre nézve helyesnek azt tartom, hogy az az erkölcs-vallási alapon épüljön föl. Nem tőlem ered ez a tétel, tanári hosszú pályámon azonban meggyőződtem róla, hogy kétségbe vonhatatlanúl helyes. Ellentétben vagyok továbbá az előttem szólott t. képviselő úrral az 1868: XXXVIII. törvéuyczikkre nézve is. Maga az élet tanított meg bennünket arra, hogy e törvényczikkot mielőbb a lehető legbehatóbb revisió alá kell venni; mert az oly tételeket foglal magában, melyeket életbe léptetni nem lehet. Az államnak e törvónyczikk szellemében magának mintegy 15,000 iskolát kellene felállítani, s kérdem, mikor lesz a magyar államnak annyi pénze, hogy 15,000 iskolát a saját erejéből felállítani képes legyen? Ugyanez áll a polgári iskolákra nézve is, melyeket azon városok is, melyek azokat felállították, lassanként eltörölnek, s másokkal igyekeznek pótolni. I De erről bővebben szólni ez úttal nem akarok ; csak azon insinuatiót kívánom mintegy visszatorolni, melyet t. barátom reánk vonatkozólag tett. Nincs itt anathemáról szó, s nem is volt eset, hogy Magyarországon bármely felekezetű, akár egyházi, akár tanferfiu a népnevelés ellen bármi módon izgatott volna. Azt hiszem, hogy a magyar egyháznak története fényesen bizonyítja, hogy nem az állam, de az egyházak voltak azok, melyek a népnevelési előmozdították. Én tehát a t. képviselő ur insinuatióját kénytelen vagyok határozottan visszautasítani. Schwarcz Gyula: T. ház! Szavaim helyreigazítására kérek szót. Én nem ugy állítottam fel a kérdést, mint a t. képviselő ur mondja; nem azt kívántam, hogy 15,000 iskolát állítson fel az állam a felekezeti iskolák kiküszöbölésével, hanem csak azt mondottam, hogy tartsa fönn a szabad versenyt. Ez pedig nagy különbség. Nem izgatok én a felekezeti iskolák ellen, de történtek izgatások a közös iskolák ellen. Én csak azt mondom, hogy a nemzetiségi agitatiók leküzdésére a felekezeti iskolák önmagukban nem elégségesek, hanem szükségesek az ily vidékeken az állami i-kolák is. Az anathemát nem a t. képviselő úrra értettem ; hanem csak kértem és kérem most is, méltóztassék odahatni, hogy a törvény szellemét illetőleg a közönség a felekezeti közegek által is felvilágosittassók. Remete Géza: T. ház! Igen szép Pór Antal képviselő úrtól, hogy a népnevelés terén személyesen működött és tevékenységet lejtett ki: higyje el a t. képviselő ur, hogy ugy én, mint legtöbbje a t. ház tagjainak, a felekezeti iskoláknak elvileg nem ellensége ; legalább ugy hiszem, a képviselőház legtöbb tagja a fősúlyt arra fekteti, hogy jó népiskoláink legyenek, ez pedig leginkább a lelkész uraktól függ. Hol ők felügyelnek a felekezeti iskolák és tanítókra, ott — legalább ugy tapasztaljuk — a felekezeti iskolák is jók. De miután azt tapasztaljuk, hogy ha a lelkész ur azt látja, hogy a felekezeti iskola veszélyeztetésének Játszatja sincsen meg, legkisebb gondja sincsen rá; de mikor aztán ezen okból községi iskolává válik, annyi intriguát követ el, hogy a népnevelés valóban sorvadásnak indul, s igy csak a közügy szenved. Én azért azt hiszem, hogy ha a lelkész ur és vele a többi lelkészek is lelkiismeretesen fogják felkarolni a népnevelés ügyét: senki sem fog és én sem fogok a felekezeti iskolák ellen fel szólalni. Helfy Ignácz: T. ház! Én elismerem Poór Antal t. képviselő társammal azt, hogy a múltban a magyar-egyház nagyon sokat tett a népnevelés érdekében; hanem ne feledjük el, hogy
