Képviselőházi napló, 1875. XVII. kötet • 1878. ápril 9–május 20.

Ülésnapok - 1875-386

120 88«, országos ülés május 3. 18ÍS. ezen árért a mit az állam a felekezeti iskoláknak ad, megkívánjuk a vallásfelekezetektől azt, hogy az államnak nagyobb befolyást engedjenek az ilyen felekezeti iskolák dolgaiba, mint eddig. így áll a kérdés. Vegyük ezt tudomásul. Ámde a bajon ezen oldalról segíteni nem lehet. Ha van is egy-két vallásfelekezet az országban, a mely arra rá állana, hogy bizonyos segélyért több beavatkozást engedne a kormánynak a felekezeti iskolák dolgaiba, ha van is egykét ilyen felekezet, — de még ez is kérdés ; — de használua-e ez a nemzetiségi agitatió ellenében, ha nem egyúttal valamennyi vallásfelekezet állana erre reá? én azt hiszem, hogy éppen ezen megkülönböztetés azon antagonismus, a mely keletkeznék az állami befolyás ellen az egyes hitfelekezeteknél, ez jobban elmérgesitenó a viszályt ínég e részben. A hitfelekezeti iskoláknak állami reformjával az ügyön segíteni nem lehet; itt csak az 1868. t.-cz. kellő érvényesítésével lehet segíteni, t. i. közvetlenül az állam által fölállittatni és föntartatni iskolákat, ott a hol nemzetiségi agitatióval a magyar nemzetiség ügye fenyegetve van Mondom, erre csak a közvetlen állami iskola nyújthat óvszert, nem pedig a felekezeti. Sőt még a politikai község iskolája sem biztos óvszer e tekintetben. Természetes; a politikai községi iskola felett ki intézkedik ? Közvetve az illető községnek többsége. Tehát ott, a hol az illető községnek többsége nem magyar, valami pia fraus utján meghamisítsuk tán e tekintetben a törvény szellemét, csak hogy oda hathassunk, hogy a nem magyar ajkú község a maga iskoláját a panslavismusna-k ne engedje át eszközül? Ez a mellett, hogy nagyon erkölcstelen eljárás volna, nagyon vérmes remény is lenne. A magyarság iskolai terjesztését megkívánhatjuk ugyan, hogy minél nagyobb mérvben megtörténjék, de nem remélhetjük józanul még sem, hogy egy, e féle kísérletnek oly gyakorlati ereje legyen, mint lenne annak, ha a kormány felhasználná a törvény 80. §-át, és a mennyire csak a pénz engedi, a hol csak lehet az illető fenyegetett vidékeken közvetlenül ottani vezetés alatt álló népiskolákat állitana. Azonban ez esetben a tanároknak és tanítóknak mindenesetre olyan anyagi ellátást kellene nyújtania, hogy ez maga egy emeltyű legyen a magyarság terjesztésére. Különösen szükséges lenne, hogy ezen vidékeken mentől nagyobb számú ösztöndijak alapíttassanak. Az talán, hogy ez eddig a népiskolákat illetőleg nem volt szokásban, ez talán csak nem gátolhatná azt, hogy a hol a közérdek kívánja, ezt tegyük? Sőt mondok még egyet, a mit a kormány szinten megtehet, s ez az, hogy azon iskolákban, melyeket maga az állani állit és tart fen, s melyeket közvetlenül vezet, nem látom át: mért ne lehetne azon veszélyeztetett helyeken a nemzetiségi agitatiókkal szemben azon iskolákban az elemi oktatás ingyenességét haladék nélkül behozni. Ez nagyjában véve, tehát körülbelül ez az, a mit a népiskolákra nézve a t. minister urnák figyelmébe ajánlok. A másik a tankönyvek kérdés. Ezt azon czélból hozom fel, hogy kérjem a minister urat, hogy előirányzata egybeállításánál, miután eddig a tankönyvek előállítására vonatkozó kiadások bevezetvék, de ebből befolyó jövedelmek megnevezve nincsenek, legyen figyelemmel e körülményre és méltóztassék jövőre nyíltan, tisztán bevezetni azon bevételt, mely e czim alatt bcfoly. Jelenleg a közoktatási budgetben tényleg nem fordul elő és i 1867. óta sohasem is fordult elő ezen tétel, melyet v pedig megvárhat minden törvényhozó, hogy a budgetbe bevétessék. Mert ha a budgetben^ azt olvassuk, hogy tankönyvek és taneszközök előállítására utalványoztatik 15,000 frt, akkor megvárhatjuk, hogy az államilag elárusított tankönyvekből befolyó jövedelmet a bevételi rovatban megtaláljuk. Meg van az ugyan itt most is implicite az egyetemi nyomda jövedelme alatt. E jövedelem 25,000 írttal vétetik fel, a tankönyvek előállítására pedig 15,000 frt kiadás számíttatik, s ebből az következik, hogy az államilag elárusított tankönyvek 10,000 frtnál többet nem jövedelmeznek. (Trefort ellentmond.) Én részemről nem tudom megmondani, mennyit jövedelmeznek, az a minister ur kötelessége, és a háznak joga megkívánni azt, hogy lehetőleg részletesen parallel egymás mellé állíttassanak e pontra nézve a kiadások és bevételek. De ha tekintetbe vesszük, a mit a t. minister ur a közoktatás állapotáról előterjesztett igen vaskos kötetében elmond a ^ tankönyvek előállításáról: a 353. lapon azt látjuk, hogy e czimen roppant nagy összegek szerepelnek.' Ott t. i. az mondatik, hogy magyar nyelvű tankönyv készletben volt 320,217 példány, taneszköz 80 ezer példány. A könyvekből eladatott 248,812 példány; e szerint az elárusított magyar nyelvű példányok száma meglehetősen nagy s épen azért a korlátolt egyszerű elme, mely nincs beavatva a ministeri részletezések rejtelmeibe, megütközik ós nem tudja magát tájékozni, minthogy a budget szerint csak 10,000 frt bevételről lehet szó, pedig az összeállításban az első rovat alatt csak a magyar nyelvű elárusított könyvekből 208,000 példány szerepel. Amint értesülve vagyok a most követett eljárásról, azt nagyjában véve csak helyeselhetem szemben azon üzelmekkel, melyek azelőtt, különösen a provisorium alatt, országszerte szokásban voltak, melyekre nézve mellesleg legyen szabad közbevetnem, hogy gymnasiurnáinkban és reáliskoláinkban szerepeltek tankönyvek, még pedig nem