Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

361. országos Illés február 27. 1878. 79 csakis Magyarország érdekei szempontjából fogadtathatnék el. Nézetkülönbségek ezen vonalnak fontosságára és czéljára nézve lehetnek és tapasztaljuk is, hogy azon különvélemények egyikében is másikában is, melyek a Lloyddal való szerződés elejtését követelik, erre az összeköttetésre bizonyos súly helyeztetik és azon óhajnak adatik kifejezés, hogy ily összeköttetés Magyarország érdekében szükséges lévén, a kormány által, ha máskép nem, más vállalatok utján létesíttessék. Bőszemről — meglehet, hogy itt is egyéni nézetemnek adok kifejezést — ezen vonal létesítését Magyarország érdekei szempontjából jelen pénzügyi viszonyaink közt tanácsosnak egyátalán nem tartom. Szó sem lehet róla, hogy mi oly szerződós által, mely bizonyos vállalatot arra kötelezne, hogy Fiúméból évenkint eleinte 12, később pedig 18 gőzhajót indítson Liverpoolnak: képesek lennénk Triesttel versenyezni és a forgalmat, mely Magyarországból nyugatfelé irányul, s a melyet fejleszteni akarunk, Fiume felé terelni. Triestből évenkint 116 gőzhajó indíttatik Liverpoolnak. Lehet-e feltenni, hogy valaki Magyarországból Fiúméba fogja küldeni áruit, hol annak van kitéve, hogy hetekig fognak azok ott heverni, mig a havonkint egyszer elindítandó gőzhajó késznek fog mutatkozni azokat elvinni és nem inkább küldi-e majd azokat Triestbe, honnan ugyanazon költség és fáradság mellett, sőt még ugyanazon az utón is — minthogy a déli vonal még mindig monopolisálja Szentpéterig ezen irányt — kéthárom nap múlva tényleg el is megy. Nézetem szerint, t. ház, bármennyire hazafias legyen is a magyar kereskedő és bármennyit lehessen is tőle követelni; de ily áldozatot tőle kívánni nem lehet. Azon czélt tehát ezen az utón nem érnők el, hogy emeljük a magyar hajózást, a magyar tengeri kereskedelmet, a fiumei kikötőt és az erre vezető és a magyar kincstárt annyira terhelő államvasút jövedelmét; ezen czélt nem érnők el, daczára annak a nagy áldozatnak, a melyet hoznánk. Megengedem, hogy ez Fiume localis érdekében volna, de azt, hogy mi képesek vagyunk-e ma ezen czéi végett ily nagy áldozatot hozni: mindenkinek megítélésére bizom. Én tehát, mint mondám, ezen vonalnak szükséges voltát nem látom át; de ha átlátnám is, még akkor sem tartom pénzügyi viszonyainkat olyanoknak, hogy ezen czél elérésének kedveért ma 300.000 frtot megszavazhassunk. Tudjuk, hogy nálunk a budget tárgyalása alkalmával minden évben hangsulyoztatik azon elv, hogy tartsuk fen a meglevő intézményeket a jelenlegi keretükben s ne fejlesszük addig, mig pénzügyi viszonyaink jobbakká nem válnak. A mit itt az országban nem teszünk: a tengerparton sem lehet szándékunkban tenni. Ha kénytelenek vagyunk magunktól sokat megtagadni, a minek létesítése pedig a kereskedelem és ipar érdekében el nem odázható, s ha ennek daczára még is el kell odáznunk, nincs ok arra, hogy ott szavazzunk meg kiadásokat, a hol ennek szüksége oly sürgetőnek nem mutatkozik. Az által, ha a most tervezett ujabb két vonal elejtetik: nem okozunk a lajthántuli tartományoknak semmi bajt; az utolsó hetekben és hónapokban ott hangoztatott alapeszme a „kéme Mehrbelastung" felfogásom szerint ezáltal nem sértetik meg; ha ugyanis a most tervezett két vonal elfogadtatik, ők annak segélyezéséhez ugyanazon összeggel járulnának, a melylyel a keletázsiai vonalat magok fentarthatják. Ha tehát Ausztriának érdekében van a keletázsiai vonal fentartása, akkor felfogják azt tartani, miképen az elmúlt 5 évben tették, t. i. külön szerződóst fognak kötni erre nézve a Lloydtársulattal és ennek alapján fizetni fogják azon összeget a mely rájuk esnék akkor: ha a tervezett két vonal általunk elfogadtatnék. Ebbeli indítványunk elfogadásával Magyarország elesik ugyan attól az előnytől, hogy a fiume-liverpooli összeköttetés létrejön: de elesik azon hátránytól is, hogy évenkint 300.000 frtot fizessen, a mi 10 óv alatt 3 milliót tesz. Ismétlem, ha a lajthántuliak méltányosan akarnak velünk bánni: nincs ok, a miért ez indítványban megütközzenek. De indítványunk magának a Lloyd-társulatnak érdekeit sem sérti. Mert hisz a Lloyd-társulat a 270 ezer frtnyi támogatást nem ajándékban, nem ingyen kapná, hanem ellenszolgálatot tenne érette, mely az ő számítása szerint ugyan ily összegbe kerül. Ha most ezen ellenszolgálatokat tőle nem követeljük, ha elállunk attól, hogy a fiume-liverpooli járatok fen tartassanak: akkor a társulat átalában nem vészit semmit. Ennélfogva röviden összevonva a mondottakat: megengedem hogy a Lloyd-társulat eddigi vonalainak fentartása kereskedelmi és póstaszolgálati szempontokból nem okvetlenül szükséges; de nem merem javaslatba hozni, hogy azokat mai politikai viszonyaink közt elejtsük, mai politikai viszonyaink közt, melyek eléggé indokolják, hogy e vonalak továbbra is fentartassanak. Fontosnak tartom ezenkívül azon politikai tekintetet is, hogy mindazok, kik a kiegyezést tényleg akarják, és nem kívánják a huza-vonát, kik nem óhajtják, hogy a kiegyezés létrejötte az utolsó perezben valamely mellékkörülmény folytán megakasztassók: ne lépjenek elő oly módositványokkal, melyek oda vinnék a dolgot, hogy a kiegyezési kérdések egyik alkatrészét képező ezen szerződés elejtésével a kiegyezés maga kérdésessé tétessék. Ennélfogva bátor vagyok a pénzügyi bizottság javaslatát a ház figyelmébe ajánlani, fentartván magamnak, hogy a törvényjavaslat átalános