Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-360
860 országos ttiét február 26.1878. 63 ban nyilvánul. Magára e tárgyra nézve hosszasan szólni ma annál kevésbé szükséges, minél inkább fektettetett már az átalános vitánál is a súly e csoportra. \ En esupán egy eszmére akarok reflectálni, " illetőleg egy téveszmét akarok helyre igazítani, mely ugy az átalános, mint a részletes vitában gyakran elmondatott, s mely helyreigazítást igényel | azért, mert első hallásra nagyon plausibilisnek ; látszik, holott közelebbi megtekintés mellett, leg- I alább meggyőződésem szerint — annak minden I tartalma elenyészik. Ezen eszme az, melyet a t. ministeri tanácsos ur is felemiitett, hogy mi akkor, midőn az osztrák gyapjuipart pártoljuk, saját gyapjú-termelésünk érdekeit mozdítjuk elő. Mondám t. ház, hogy az így átalánosságban mondva véghetetlen plaudbilisnak látszik, hogy gyapjútermelésünk akkor mozdíttatik elő : ha vagy ugyan- | azon államban vagy a szomszédállamban, legalább ugyanazon vámterületen hatalmas gyapjú-ipar van. De a mi viszonyainkat tekintve t. ház, ez a tétel nem áll meg. Ugyan is a monarchiában évenkint 100.000 vámmázsányi beviteli többlet van gyapjúban. Mit bizonyít ez ? Ez azt bizonyítja, hogy távol attól, hogy a monarchiának gyapjúfonó ipara, — mert jóformán csak erről lehet szó, — mikor a nyers gyapjú elkeléséről van szó, hogy I távol attól, hogy a gyapjufonó-ipar ki nem ine- j riti azon gyapjúanyagot, a melv feldolgozásra vár, ellenkezőleg ennél igen sokkal többet consumál: tehát a fonó-ipar emelése által egyedül, és ha azt nem tesszük, hogy gondoskodunk arról, miszerint a mi termékeinket és ne pedig idegen termel vényeket dolgozzon fel ezen ipar: saját gyapjú-termelésünk emelésére épen semmit sem teszünk. Hivatkozom e tekintetben illetékes kutforrásra, t. i. az osztrák kormány által benyújtott Motivenbericht-re, a mely nyíltan kimondja, hogy most az osztrák gyapjúfonó sokkal nagyobb mértékben fogyaszt külföldi, mint belföldi — beleértve magyarországi — gyapjút. Azt mondja ugyanis a Motivenbericht: „Wáhrend früher die einheimischen Spinnereien die reichen Produkte des Inlandes selbst verwertheten, ist man dermalen zumeist auf den Bezúg der transatlantischen Wolle mit geringer Ausnahme angewiesen." A tény itt világosan constatálva van. Hozzá veszek még egyet. Méltóztassanak a ; gyapjúnak be- és kiviteli lajstromát évről évre átnézni, azt fogják találni, hogy ámbár a bevitel j sok ezer mázsával felülmúlja a kivitelt, még is a kivitel értékben nagyobb, mint a bevitel Ez azt j bizonyítja, hogy egészen más értékű és más fajta gyapjú az, a mely kivitetik, mint a mely behohozatik, tehát a kisebb értékű és roszabb fajtájú, i és pedig nem belföldi, hanem idegen gyapjút veszi [ igénybe az osztrák fonó-ipar — mert csak arról J lehet itt szó — és épen ezen durva gyapjút föl- | dolgozó fonó-ipart védjük. Tehát a védelem ezen irányánál és ezen tényéknél fogva tisztán csak közgazdasági locus communisnak mondható, ha az állíttatik, hogy az osztrák gyapjúfonásnak és szövészetnek védvámok által való pártolása bármit lendítene is a magyar gyapjú termelésen. Átmenve magára a tariffa-tételre, hivatkozom arra, a mit már az átalános tárgyalás alkalmával volt alkalmam bővebben kifejteni, t. i. hogy a czéíba vett vámemelés igazságtalan és sújtó jellege főleg abban fekszik, hogy a félgyapjú-áruk, a melyek tömege az importnak legnagyobb részét teszi, egy osztályba helyeztetik a sokkal értékesebb egész gyapjú árukkal. Ezen a bajon t. ház, segíteni bizonyos technikai nehézségekkel jár. ezt elismerem; de nem lehetetlen, a minthogy más országokban is czélba vétetik ezen kisegítő és mintán Francziaországnak vámpolitikája ma oly gyakran felemlittetett, még pedig hivatott helyről is, mint követendő példa : bátor vagyok én is arra hivatkozni, hogy az uj franczia tariffa-törvényjavaslatban csakugyan a félgyapjú-árukra nézve külön osztály állapittatik meg. Azt tehát nem lehet mondani, hogy lehetetlen a dolog és egy magában véve igazságos a fogyasztókat megkímélő nagyfontosságú rendszabályt csupán a technikai nehézségek miatt elvileg elütni, azt nem tartom helyes eljárásnak. (Helyeslés a szélső jobb- és a baloldalon) De viszont ezen technikai nehézségek tudata arra is indít engem, hogy formulázott inditványnyal ne lépjek fel, mert annyi technikai szakértelmet nem tulajdonithatok magamnak, hogy átdolgozzam ezen egész tételt az érintettem elvek alapján, s azért véleményem oda irányúi, hogy ezen tétel ily értelemben való átdolgozás végett a kormányhoz utasíttassák vissza, melynek elvi utasitásképen azt is szeretném adni, hogy a félgyapjú árukra megállapítandó különleges vámtételeknél tartsa szemelőtt az Angliával kötött pótconventió azon elvét, hogy a vámtételek az áruczikk értékének 70%-án tul ne mehessenek. Az indítvány így hangzik. (Olvassa): „Ezen pont visszautasittatik a kormányhoz oly értelemben való átdolgozás végett, hogy a félgyapjú áruk külön osztályt képezzenek, kereskedelmi éltékökhöz arányosított különleges vámtételekkel, melyek azonban az érték 20%-át meg ne haladják." (Élénk helyeslés a jobb- és a szélső baloldalon.) Beőthy Algernon jegyző (ujabban olvassa a módosítványt.) Trefort Ágost kereskedelmi minister: Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy Matlekovics ministeri tanácsos ur a szükséges felvilágosításokat megadhassa. (Halljuk!) Matlekovics Sándor ministeri tanácsos: T. képviselőház! Apponyi Albert gr. t. képviselő
