Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-359
46 359. országos ülés február 26. 1878. s a kikkel szemben Frankország egyik legnagyobb jelenkori státusgazdájával Leroy Beaulieuval azt mondhatni: „hogy e felfogás alapjaiban és következtetéseiben egyaránt elhibázott és tarthatatlan." (Halljuk l) Nem kevésbbé tarthatlannak kell tekintenem a törvényjavaslat indokolásában erősen hangsúlyozott azon érvet, hogy az arany vám ok tulajdonkép csak helyettesitői az eltűnő ezüstágióban rejlett vámemelésnek, illetve védelemnek; mire nézve megkell jegyeznem először is azí, hogy a vámoknak ágióra való tekintetbőli megállapítása már önmagában is helytelen s alig indokolható intézkedés, melynek megfelelő példát a többi államok vámlegislátiójában alig találunk. S ha már átalában helytelen intézkedés: még inkább fog az ilyennek a jelen esetben bizonyulni, a hol aránytalan s ép azért irrationális vámemelési jellege abban is nyilvánul, hogy ott is emeli a vámokat, a hol az különben nem is szándékoltatik, sőt vámleszállitások is vannak tervezve, a melyeknek hatálya ez utón majdnem egészen illusóriussá válik. — De legyen a jelzett indokolási ponttal szemben szabad továbbá kérdeznem: vajon ezen az osztrák gyárosoknak nyújtott kedvezménynek ilyképeni feltüntetésében nem szerepel-e ez osztály ugy, mintha az állammal szemben ágiói vámvédelem tekintetében jus quaesitumot szerzett volna, a melynek folytán ez előnyösitésre soha nem szűnő s örökös jogigényt formálhat! ? Avagy nem lehet e joggal mondani, hogy a mig az utóbbi évtizedekben fennállott ágió-vódelem az osztrák gyárosokra lényegileg kedvező véletlen s hallgatagon viselt különadója volt a fogyasztóknak, az ezentúl az osztrák-magyar vámpolitika államszentesitette egyik dogmáját képezendi. Mindezek mellett nem szabad felednünk azt sem, hogy az aranyvám általi drágítása a monarchia importjának, szemben a világszerte megindult valutarendezési mozgalmakkal az arany alapján, a jövőre nézve világosan megmérhető nagyságot nem is képez; ugy hogy nem kell ép valakinek az osztrák hírneves geolognak Suessnek „Die Zukunft des Goldes" czimü legújabban közzétett müvében kifejtett azon theoriáját, hogy az aranyfémbányák kimerölési korszaka küszöbén állunk, s ennek folytán az arany ára és értéke egy már nem távoli jövőben jelentékenyen felszökkenik, elfogadni, nem kell valakinek (mondám) e tant elfogadni, hogy ne concedálja azt, miszerint az arany értéke már a legközelebbi időben is tetemesen megdrágulhatand ; úgyhogy a most 12—15% százalékban felvett importdrágitás eventuell majdnem prohibitiv-vámi hatásúvá lesz, a mit a jelen törvényjavaslat alkotói valószínűleg magok sem intentionálnak; de kikerülhető nem leend, a mint az elv a vámtariffai törvénybe be lesz iktatva. (Élénk helyeslés a bal h a széh'ó jobboldalon?) Idejárul még egy praktikus kereskedelempolitikai tekintet is. Az arany, jelesül mint oly fém. melyre a monarchia valutája nincsen alapitva nálunk, lényegileg áru, tehát értékét és árát illetőleg ingadozó, a legkülönbözőbb befolyásoktól függő jószág. Erre tehát vámokat, melyek telhetőleg fix nagyságot kell hogy képezzenek, alapítani nem lehet; nem azért, mert a kereskedés és üzlet folytonos hullámzásoknak lenne kitéve, bizonyos aleatorius (koczkázati) elem hozatnék a forgalomba, a mi a solid üzletet és biztos calculatiót nehezítené, s helyzetünkben még azon visszásággal is járna, hogy mig eddig csak egyrendbeli (t. i. az ezüst) ágió hullámzása folyt be reá, ezentúl kétféle, tudniilik az ezüsté ós az aranyé hatna reá, s az árak és áruk két irányban influáltatnának. Azon ellenvetést illetőleg pedig, hogy a tényleg fennálló papirvalutánál fogva a jelenleg érvényben lévő ezüstvámi rendszer mellett is csakúgy megvannak a jelzett visszásságok: azt jegyzem meg, hogy e visszásságok nyilatkozási köre és tere a most érvényes rendszer mellett mégis hasonlithatlanul szűkebb, azért, mivel az ezüst ós papir közt a monarchiában fennálló relatió — annyi sok egyéb, gazdasági, forgalomszokási és financziális tényező befolyása folytán — közvetlenebb, tehát kevésbé félszeghatású, a mihez járul az, hogy azon mértékben, a mint a papirpénz az ezüsttel a pári-állást eléri, vagy megközelíti: a jelzett viszásságok elenyészendnek ; — holott az aranyvámok alapján egész élességökben folyton fennállandanak. Egy tekintet maradna tehát fenn, a mely némi nyomatékkal bírna, bár a törvényjavaslat indokolása e tételnél azt annyira hangsúlyozza, és ez a magyar kincstárra is ez uj rendszabályból hárulandó előny. Erre nézve igénytelen nézetem az, hogy bár teljes elismeréssel viseltetem a tisztelt kormány azon helyes szándéklata iránt, hogy az állam bevételforrásait szaporítsa; ámde nem küzdhetem le magamban a jelen tételnél azon meggyőződést, hogy eltekintve azon igen könnyen, sőt valószínűleg beállandó eventualistól, hogy a tisztelt kormánynak számításai a vámjövedelem leendő emelkedése tekintetében nemcsak nem teljesülendnek, hanem a megdrágult fogyasztás folytán az az eddiginél még csekélyebb is leend; eltekintve, mondom, e valószínű eventualistól: nem küzdhetem le magamban azon meggyőződést, hogy az ez alapon realisálandó előnynek tartama meghatározható nem levén, s különösen az ár, melyen ez előny kivivatik, igenis súlyosnak és sújtónak bizonyulván: végelemzésben — a megkímélt nemzetgazdasági erőpazarlás szempontjából — az eddigi státusquonál való megmaradás még az államháztartásra is előnyösebb leend, mint a tervezett aranyvámok behozatala.
