Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-359

859. országos Illés február 25. 1878. 41 szerződések köttetnek, természetes, minden állam, egyik vagy másik irányban engedményeket tesz, melyek viszouengedményeket követelnek, és igy jő létre az, melyet az államszerződések kötésénél a bevett szokás szerint ugy fejeznek ki, hogy a legkedvezményezettebb nemzetek sorába tétetnek azok, kikkel szerződésre lépünk. Miután mi oly tarifát állítunk fel, a melynek következtében ily szerződések létre nem jöhetnek, vagy csak olyanok jöhetnek létre, melyek az államra nézve nyomasztók ; azt követelni, hogy a mi áruink, miután ellenengedmónyeket nem tettünk, egy kathegóriába jöjjenek azon államokéval, melyek ellenengedményeket tettek, az igazsággal nem egyezik meg. E czikk szerint, hogyha ez alkalmaztatik, Ausztria háromszorosan nyer, Magyarország pedig. háromszorosan veszt. (Halljuk!) Hogy Ausztria csakugyan háromszorosan nyer, bátor leszek bebizonyítani. (Halljuk] a baloldalon.) Az osztrák gyárosok és az osztrák ipar nyer azon magas vámtótelek folytán, a melyek e javaslatban foglaltatnak. Ha a küláüam ennek következtében í>zon czikkekre, melyeket mi ki viszünk, például Németországba, magasabb vámot vet, és pedig ezek közt,miután ebből legnagyobb a kivitelünk, legmagasabbat a nyerstermónyekre, ezáltal ismét Ausztria nyer, mert olcsóbbak lesznek Ausztriában a nyerstermények, melyeknek ő fogyasztója. De mi lesz ennek további következése? azon külállam, melynek a mi nyersterményeinkórt magasabb vámot kell fizetni, szintén magasabb vámot fog vetni azon iparczikkekre, a melyek onnan hozatnak be. Ennek következtében az alkalmazott magasabb vámtételek által az osztrák ipar védve, a magyar pedig sújtva lesz. Ennélfogva áll az, hogy a mit Ausztria háromszorosan nyer: azt Magyarország háromszorosan veszti. Először vészit a magyar fogyasztó azért, mert a közös vámterület következtében magas vámok vannak, az iparczikkeket ő kénytelen drága áron venni; másodszor, ha oly külállamok valamelyike retorsióval él, ő azon czikkre, mely onnan jő be, szintén magasabb vámot fog vetni, és ezáltal azon czikknél Magyarország ismét károsul, mert azt megint drágábban kénytelen venni, és ekkor másodszor károsodik, midőn "ezen törvény szerint ezután azon árura, mély ellen a retorsio intéztetik, ismét magas vám vettetik, akkor megint a magyar fogyasztó károsodik, mert az iparczikk ezáltal ujabban megdrágul. íme ez lesz e szakasz eredménye, mert az igaz, hogy annyiban jogosult volna, a mennyiben valami fegyvert kell adni a kormánynak, hogy a külállamok magasabb vámtarifát ne hozzanak be; de miután ez az egész intézkedés olyan, hogy, a mint az elébb bátor voltam kifejteni, a rósz csak roszat szülhet, és miután ezen retorsio azt eredményezné, hogy egy KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XVI. KÖTET. helyett három vereséget szenvednénk, ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék e czikket kihagyni, mely tisztán csak Magyarország ellen van irányozva. Kérem méltóztassék indítványomat felolvastatni. Beőthy Algernon jegyző (olvassa b. Simonyi Lajos indítványát) „a III. czikk hagyassák ki." Baross Gábor előadó: T. ház! Ha igaz az, a minthogy teljesen igaz, készséggel aláírom én is, a mit gr. Apponyi Albert t képviselőtársam mondott, hogy t i. a monarchia forgalmi területének egysége mily súlylyal birhat az európai államok közt, különösen kereskedelmi szerződések kötése esetén: akkor őszintén megvallom, hogy a retorsionális rendelkezésnek az átalános tarifába való felvételét, mint a mely bizonyos irányban előkészitőleg, előmozditólag hat arra, hogy ily szerződések megköttessenek, megtagadhatónak nem tartom. Az előttem szólott t. képviselő ur ujabban felemlítette, a mint ezt tőle többször hallottam, hogy ezen tariffa alapján szerződést kötni nem lehet a külállamokkal, mert rósz csak roszat szülhet. Nem akarok utalni t, ház arra, milyenek más országok átalános tarifa-tételei, s hogy különösen ez idő szerint mennyire túlhaladják ezek a kormány, illetőleg a vámügyi bizottság által előterjesztett tariffa tételeit; de annyit mint tanulságot még is le szabad vonni, hogy az átalános tarifa tételeinek magassága — pedig ezen tariffa tételei nem azok, — kereskedelmi szerződések kötésére nem döntő, mert ezen szerződések megkötése az alkudozások eredményétől és azon tételektől függ, melyek a szerződések megkötésére irányzott alkudozások által megállapittatnak, sőt az átalános tariffa tételei legtöbb esetben compensatióra szolgálnak az alkudozás alkalmával, és ón nem hiszem, hogy léteznék oly átalános tariffa, mely a szerződések kötését átalában gátolná: ha t. i. az állam kereskedelmi politikája a szerződések kötésére van irányozva. Hogy pedig a két államiéi kormányai készek e szerződések megkötésére, ezt itt már többször hangsúlyoztuk. A mi már most a III. czikket illeti, méltóztatik t. ház tudni, hogy a bizottság és a kormány előterjesztése közt lényeges különbség van, és itt előzetesen a bizottság álláspontjának rövid indokolására kell szorítkoznom. A III. czikk ugyanis azt tartalmazza, hogy oly államokkal szemben, melyek a mi áruinkkal nem bánnak kedvezően, ha áruczikkeik vám alá esnek 5, ha pedig nem esnek, 10°/

0-nyi retorsióval rovandók meg. Ily positiv rendelkezés alig fordul elő valahol, unicum ez a maga nemében. A most is érvényes tariffa faeultative 50%-ig enged retorsiót; másutt, mint p. o. Francziaországban e retorsio 15%-ig terjed, de 6