Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-359
56 869. országos ülés február 25. 187$. Igaz, hogy ő most is némi ellentétbe jött magával. Mert először azt mondta, hogy nem óhajtja e czikk elfogadását, melyben kimondatik, hogy Magyarország részéről Ausztria irányában biztosíttatik a legkedvezméiryezettebb országokkali elbánás, Ausztria pedig magát e tekintetben nem kötelezi. Ez tehát előny Ausztriára, Magyarországra pedig hátrány. Később pedig beszéde végén azt mondta, hogy nem óhajtja e czikk elfogadását azért, inert Ausztria részéről e czikk elfogadása gátoltatni fog. Már vagy előnyös e czikk Ausztriára, és akkor el fogja azt fogadni, vagy hátrányos, és akkor a t. előadó ur másik aggodalma nem áll Ezen ellentét meg van a t. előadó ur beszédében ; de én ennek okát nem a t. előadó ur előadásában, hanem magában a törvényjavaslatban keresem, {Helyeslés balfelöl.) melyet ily ellenmondások nélkül védeni csakugyan alig lehet. Továbbá azt mondja a t. előadó ur, hogy meglehet, ha 10 óv múlva bekövetkezik azon eshetőség, hogy Magyarország a külön vámterületet akarja felállitani, hogy akkor Magyarország helyzete olyan lesz, hogy nem kötheti le magát Ausztria irányában ily feltétel mellett. Ebből azt lehet következtetni, hogy talán a t. képviselő ur és azok, a kik az ő nézetén vannak, 10 év múlva Ausztriát még a legkedvezményezettebb országok helyzetében sem akarják részesíteni. Engedelmet kérek, meglehet, hogy ez bekövetkezik, de mindenesetre ellentétet képez mostani eljárásukkal és akkori, nem tudom, majd ; miféle fellépésükkel szemben. (Tetszés balfelöl,) Én azt hiszem, t. ház, hogy a kormánytól az, hogy a javasolt uj czikket el nem fogadja, mindenesetre előre látó gondoskodás. Vagy azt gondolja magában — mert hisz mindent lehet gondolni — hogy a 27 szavazat többségből megmaradhat 2 —3 és igy, a kormány még akkor is megmaradván, mindenesetre jó lesz a kormány kezében azon fenyegetés, hogy már most következik Ausztriával a vámháboru, ha ki nem egyezünk, stb. stb., a mivel eddig a gyengébb idegzetüeket ijesztgette; vagy pedig még ennél is nemesebb indok vezette a kormányt, t. i. gondoskodott utódjáról és ennek is fen akarta tartani a fegyvert, hogy ha ezen czikk a törvénybe bevétetnék, azzal a iövő generatiót — értem a képviselő generatiót — ijesztgesse, ugy a mint ezt a jelenlegivel teszi. (Tetszés balfelöl.) Kimondom őszintén, hogy én Ausztria érdekeit minden alkalommal figyelembe kívánom vétetni. Azon különvéleményben, melyet én és Mudrony Soma t. barátom beadtunk, még sokkal tovább mentünk, mint a javasolt uj czikk, mert kimondtuk azt, hogy még a legkedvezményezettebb államok irányában is, figyelembe véve Ausztria politikai helyzetét és figyelembe véve, hogy egy fejedelmünk van, és közösen tartozunk védeni a monarchiát: nem sorozzuk Ausztriát a szó szoros értelmében vett külföld kategóriájába, hanem hogy ezen kivül még igen tetemes ü /o leengedést is hajlandók vagyunk adni. Mindezeknél fogva, miután én még tovább megyek, mint az indítvány, miután én ezen czikk elfogadása által törvényben látom kimondva azt, hogy a közönséget vámháboruval ijeszteni többé nem lesz lehetséges: részemről az indítványt, melyet Kerkapoly Károly t. képviselő társam beadott, elfogadom. (Elénk helyeslés a szélső jobb-, a balés a szélső baloldalon. Felkiálltások: Szavazzunk!) Elnök: Szólásra senkisem lévén feljegyezve, következik a szavazás. Kerkapoly Károly: T. ház! (Szólni kivan. Zaj. Halljuk!) Elnök: Meg fogja engedni a t. ház, hogy nézetemet elmondjam arra nézve, hogy a képviselő urnák van e joga szólani. (Halljuk^ Én ismerem a házszabályoknak azon rendelkezését, hogy az indítványozó, ha ugy kívánja, felszólalhat másodszor is, ha az indítvány bizottságilag nem tárgyaltatott. Megvallom azonban a házszabályoknak ezen rendelkezését azon önálló indítványokra értem, melyek a nélkül hogy bizottságilag tárgyaltattak, egyenesen itt a házban vétetnek föl, s nem vagyok képes a háznak ezen szabályát — legalább saját nézetem szerint — azon indítványokra érteni, melyek valamely bizottságban tárgyalt törvényjavaslat fölötti vita közben mint uj eszmék, uj inditványokképen terjesztetnek elő. Nem egyszer, hanem ismételve fordult elő azon eset, hogy valamely törvényjavaslat részletes tárgyalásánál uj szakaszok beigtatása inditványoztatott, s én — legalább részemről, meglehet, hogy csalódom, — de nem emlékszem, hogy ily alkalmakkal az indítványozó a kétszeri felszólalás jogával birt volna. En azt gondolom, hogy igen kell vigyázni, nehogy e részben praecedens állapittassék meg, (Helyeslés a közéjben.) mert akkor minduntalan megtörténik majd az, hogy uj §. inditványoztatván, azt fogják mondani, hogy ez az uj §. bizottságilag még nem tárgyaltatott, s igy az indítványozó másodszor is fog szót kérni. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék osztozni azon véleményemben, melyet bátor voltam kifejezni, és praecedenst ez alkalommal ne méltóztassék alkotni, s a t. indítványozó urat is kérvén, hogy inkább, mintsem praecedens alkotására alkalmat adjon, ne méltóztassék szólási jogával élni. (Helyeslés a középen. Élénk felkiáltások a baloldalon : Halljuk ! Halljuk l) Kerkapoly Károly: Én legkevósbbé se akarnám, hogy incorrect dologra praecedens alkottassák ; de ugy tudom, hogy a háznak meg van azon joga, melynél fogva még ha különben nem illetne is meg valakit a kétszeri felszólalás, ezt egyes esetekben megadhassa. Ezen joggal a
