Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-379

384 379. országos ttlés ápril 8. 1878. a képviselőház által elfogadott szöveget a maguk részéről is elfogadni. Ennek indokolására legfőbb argumentumul fölhoztam az alsóház által elfoga­dott szöveg mellett az alsóház igazságügyi bizott­ságának jelentését és ennek motivatióját, a mely jelentésben és motivatióban az alsóház igazság­ügyi bizottsága világosan azt mondta, hogy ezen kifejezés alatt „íenálló vallások" egyátalában nem czéloztatik a létező közjognak bármely irányban való alterálása, nem szándókoztatik az államot megillető felügyeleti jognak bármily irányban való megsértése vagy csökkentése ; hogy fentar­tatik a létező közjognak azon intézkedése, mely­nélfogva az állam jogosítva van egyes vallásokat eltiltani, a vallások feletti felügyeleti jogot gya­korolni és az államot illető souverainitás jogát minden tekintetben érvényesíteni Ezt nem én mondtam, ezt mondta a t. ház­nak bizottsága előttünk fekvő jelentésében, mely ellen a t. képviselő ur akkor, midőn ezen kérdés e házban tárgyaltatott: egyetlen egy szót sem mondott, következőleg a kormány azon nézetben lehetett, — ós nem is lehetett más nézetben — hogy el méltóztatott fogadni a „fenállö" szót azon értelemben, a mely értelmet annak a jog­ügyi bizottság tulajdonított, azon határok és kor­látok közt, a melyeket a jogügyi bizottság vont, t. i. beékelve annak fogalmát a létező közjogba, fentartva e mellett és ebben a létező közjognak a vallásokra vonatkozó minden intézkedését. Ez nem a vallásszabadság azon értelemben, a mely értelmet annak a t. képviselő ur most tulajdonit: ez a magyar közjognak megfelelő értelem, a mely magyar közjogot a ház nem sértette. En azt hiszem, hogy sikerült a t. ház előtt kimutatnom, hogy sem tiszteletlenség a t. ház ha­tározata iránt, sem pedig a t. ház intentiójának ellenkező fölfogása nem vezérelte az igazságügy­ministert és azt, ki az ő utasítása folytán e kér­désben a főrendiházban fölszólalt, akkor, midőn épen a t. ház által elfogadott indokok alapján, a képviselőház egyetlen egy tagja által sem meg­nem támadott javaslatnak a szövegét, a főrendi­háznak ajánlotta Azt méltóztatik mondani, — és ez már egy más térre tartozik, — hogy ha elfogadtatnék azon szöveg, melyet az igazságügyministerium javas­lata, s annak alapján a főrendiház módositványa tartalmaz — t. i. „az állam által elismert vallás kitételt", — ezzel ki volnának rekesztve az crősza­kodás elleni oltalomból a zsidók is. Ezen nézetét a képviselő ur arra alapítja, hogy — most már a régi közjogra hivatkozva — azt mondja: a ma­gyar közjog szerint csak a törvényesen elismert vallások — s ezt egyértelművé teszi a bevett val­lással, mert a bevett vallásokat egyenkint sorolta elő, — állanak fen. Bocsánatot kérek, ha ezt akarta volna a törvényjavaslat; akkor ismerték annak szerzői, ismerték a főrendiház tagjai is azon traditionalis régi magyar technikai kifejezé­seket, a melyek a vallásokra nézve közjogunkban fenállanak, az „uralkodó vallás," a „bevett vallás" és a „tűrt vallás" kitételeket. Ha ezek egyikét használta volna, vagy ha használta volna azt, a melynek értelmében a t. képviselő ur a főrendek módosítását magyarázni akarja, t. i. a „bevett vallás* kitételt: akkor igazat adnék neki; de a törvényjavaslat kerülte a „bevett vallás" kifeje­zését és ha nem használta, kell, hogy annak ér­telme legyen, holott az 1848 : 20. t.-cz. is ezen kifejezésre utalta, hogy ha ezen kifejezéssel akart volna élni, nem tette ezt, mert tudta, hogy a be­vett vallásokon kivül még vannak más vallások is, melyek a törvény általi oltalomra joggal tart­hatnak igényt, még pedig a törvények értel­mében. A zsidóval fásra nézve azt lehet mondani, hogy az nem bevett vallás. Nem is élünk ma már abban a korban, hogy a vallást, mint olyat törvónyezikk által kelljen bevenni. Ezen értelem­ben nem bevett vallás. Nem is kérelmezte a zsidó congressus vallásának törvényezikk általi be­vételét De azért, mert nem bevett vallás, még nem következik, hogy nem elismert vallás. Miben nyilvánul az állam általi elismerés? Az állam általi elismerés abban nyilvánul, hogy az állam bizonyos vallásnak és a felekezet egyházi intézői­nek szerves testületté alakulását, mint törvényen alapulót elismeri. Minden zsidó község szerves testületképen vau alakítva. A zsidó községeken kivül még a zsidók egyeteme, összessége is kü­lön szerves testületi egységet képez, melyet Pesten egy, ugy tudom pláne két elöljáróság képvisel. Mindezekkel a kormány — tehát az állam hata­lomnak letéteményese, kezelője, cselekvésének irányzója — hivatalos érintkezésben van, ezek a kormánynyal viszont szintén hivatalos érintkezés­ben vannak. Én azt hiszem, ha csak ennyi volna, már ez maga is elég arra, hogy a zsidó vallás elis­mertnek tekiní essék. De van még több. Hol kell nagyobb elismerése valamely vallásfelekezetnek, mint midőn a képviselői választási jog, de a kép­viselővé való választhatás joga is feltételezve van azon kelléktől is, hogy valaki valamely vallás tanítója vagy lelkésze ? A mely vallásnak lelkésze lelkészi minőségénél fogva, a törvényszerűit vá­lasztó is, ismét lelkészi minőségénél fogva a tör­vényhozó testület tagjává választható; a mely val­lásfelekezet tanitója, ezen minőségénél fogva vá­lasztó és választható : arról a vallásról túlzás nél­kül nem lehet mondani, hogy ezen vallás az ál­lam által nem volna elismerve. {Helyeslés) A leg­gyökeresebb, legerősebb jogot adja, osztja meg az állam valamely vallásfelekezettel, midőn —

Next

/
Thumbnails
Contents