Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-378

878 országos ülés áprll 6. 1878. 365 luxus-adó egy pár százezer ftot és a kataszteri munkálat jövedelme körülbelül két millió frt. Ez az adó-teher többlet. Hát ez 30 milliót tesz-e ki: kérdem a t. képviselő urat? Nem; de a t. képviselő ur azt mondja, hogy 30.000,000-val több jönn be 1878-ban, mint 1875-ben és ez adótöbblet? Előttem van egy tabella, melynek részleteit. nem fogom felolvasni, nem untatom vele a t. házat; de resultatumai e kérdés megítélésére igen jellemzők és szükségesek, s ezen resultatumok azt mondják, hogy 1875-ben mindig azon számadási adatokat véve fel, melyek a kezelési kimutatásokban ben vannak és azokból is az esetlegeseket kihagyva, osak a rendes adót véve, mert 1877-ről még zárszámadással nem bírunk, csak kezelési kimutatással, mondom, ezen eredmények azt mutatják, hogy bejött 1875-ben 174.i millió, 1876-ban bejött I86.3 millió és igy 12 millióval több, 1877-ben 197.8 millió és igy ismét 11 millióval több. Es igy 1876 és 1877-ben, tehát két év alatt 23 millió 713 ezer forinttal több jött be, mint 1875-ben. És hála isten, hogy több jött be, mert ha nem sikerült volna többet bevennem, akkor a t. képviselő urak által a múlt évekre felállított, s a valónál nagyobbra számított deficitek, még nagyobbak lettek volna, és nem állana az 1878-iki költségvetés ott, a hol áll. De tisztán adó-többlet-e ez? Nem ! Az 1876-iki évet átugrom, hogy annál egyszerűbben álljon előttünk a kép. — 1875-ben volt az egyenes adó eredménye 71 millió frt, 1877-ben volt 88 millió; tehát 16 millió 730,000 frttal több, mert 1877-ben történt meg először igen rég óta az, hogy nemcsak a folyó évi egész adó befolyt, hanem a restantiák törlesztésére is befolyt azon összeg, mely előirányozva volt. Ezt nem egyébért hozom fel, mint hogy igazoljam magamat, mert akkor, midőn tavaly felvettem, szemrehányásként azt mondták, hogyan merem a restantiákat felvenni. Én rámutattam a tényleges viszonyokra és felvettem. Be is folyt. Ez a 23 millióból 16 milliót megmagyaráz. Marad még hét millió. Ezen 7 millió ugy jött be, hogy sem az indireet adók, sem a jövedékek, sem a többi számadási ágazatok 1877-ben 75-höz képest nem maradtak vissza, hanem többet jövedelmeztek. Mert az indirect adókból befolyt 1875-ben 35 millió, 77-ben 36 millió 15 ezer. A jövedékekből befolyt 42 millió, 1877-ben 48 millió 250 ezer. A többi számadási ágazatokban befolyt 1875-ben 24 egy fél millió, 1877-ben 25 és egy fél millió. Tehát ezen kimutatások eredménj^e az, hogy 1877-ben 75-höz képest 7 millióval emelkedtek a nem egyenes adókból befolyt jövedelmek, az egyenes adókból befolyt jövedelmek pedig 16 millióval. Lehet-e tehát ezek után arról beszélni, hogy 30 millió adó-többlet az, mely az 1878-iki költségvetésben fel van véve. De nem folytatom tovább ezen themát, mert hiszen minek folytassam? Nem védelmezhetném én jobban ezen szempontokból a költségvetést, mint tette ezt az én t. barátom Kerkapoly, a kinek ón ezért csak köszönetemet fejezhetem ki. T. képviselőtársam elismerte a takarékosságot, mely ezen költségvetésben kifejezésre van juttatva; elismerte a jövedelmek fokozását, elismerte a bevételek realitását, elismerte az irány egészséges voltát és végre elismerte azt, hogy ha nincs is elérve a czél, de lényegesen közeledtünk hozzá. En ennél többet soha sem vindicáltam magamnak, s ez ítélettel teljesen megelégszem. És ő aztán ez ítéletéhez consequenter el is fogadta a költségvetést, Én ez ítélethez többet hozzátenni nem akarok. Az én t. képviselőtársam csak egyet difficultált, difficultálta t. i. azt, hogy nem lát előkészületeket, kezdeményezéseket ezen költségvetésben egyik és másik irányban, melyben látni szeretne. Nem látja azt az iparfejlesztés terén, a hol pedig oly nagy szükség van arra, mert mi agricol állam nem maradhatunk; e terén is igazolhatatlan, menthetetlen a mulasztás. Én, t. ház, nem akarom azt mondani, hogy itt valami nagy initiativák, nagy előkészületek történtek. Nemcsak a mi mulasztásunk, hanem századok mulasztása, a viszonyok hatalma az, a mi az ezen téren bizony nem örvendetes eredményt létrehozta. Beismerem, hogy szükséges initiálni ezen téren, és hogy nem történt meg sok talán, a mit lehetne tenni. Beismerem, hogy szükséges alkotni, beismerem, hogy jóakarattal, komoly kitartással és — hozzá teszem — pénzzel minden nehéz viszonyok daczára is lehet itt tenni. De, kérdem t. ház, csak most szükséges ez, csak most érezzük annak szükségét, hogy Magyarország ne maradjon agricol állam? Nem éreztük már akkor is, mikor időnk is több volt és azt hittük, hogy pénzünk is több van? és ki is adunk kevésbé szükséges dolgokra. (Igazi Ugy van\ akozépen. Mozgás.) Engedelmet kérek, ezen megjegyzést magamtól nem tagadhatom meg, mert ha nincs initiálás ez irányban a jelen költségvetésben, nem volt a többiekben sem. (Élénk helyeslés a középen.) Ma t. ház, midőn a pénzügyi és gazdasági kérdések, a melyek költségvetésünkre, államháztartási mérlegünkre kétségtelenül elhatározó befolyást gyakorolnak, még végleg megállapítva sincsenek; ma midőn az átalános európai és politikai viszonyok nem engedik meg, hogy nem egyikét azon tényezőknek, melyek államháztartásunk mérlegének javitására szükségesek, bizton láthassuk : ma t. ház nem tartom alkalmasnak az időt arra,_hogy a jövő budget esélyére kiterjeszkedjem. En ma t. ház, feladatomban lévőnek csak azt tartom, a mit tartottam akkor, midőn a költségvetést előterjesztettem, hogy vizsgáljam azt és