Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-378

356 378. országos ülés íípril 6. 1878. jesültek, de egy oly állapot idéztetett elő, mely ha még tovább tart és a t. kormány által tervezett, a többség által már részben elfogadott kiegyezés által koronáztatik : — fájdalom — töviskorona leszen ez, mely hazánk és nemzetünk létét fenyegeti. Az 187")-ben lefolyt budgetvitánál e háznak minden pártja, minden egyes képviselő méltányolta azt, hogy a ministerium, akkor még nem rég és némileg disolált körülmények közt vette át a kormányt, tehát csak is nézeteiknek és reményeiknek adtak kifejezést, anélkül, hogy elitélő kritika mondatott volna. Ügy én is bátor voltain csekély tehetségem tudatában, a mint ezt épen éreztem és értettem, nézeteimnek kifejezést adni; és pedig akkor, mint egy párthoz sem tartozó képviselő, azon reményben, hogy a kormánynak és azon t vezérférfiának tettei, akinek nagy tehetségeit mindenki elismeri, akinek hazafiságában ma se kétkedem és épen azért egy bizonyos martyromságának égő fájdalmait őszinte részvétel méltányolni tudom, mondom, hogy ezen férfi és kormányának tettei nekem lehetségessé fogják tenni, hogy őket meggyőződésből, lelkiismeretes őszinteséggel szavazatommal támogathassam. De — fájdalommal mondom — valamint azon irányt, melyet a t. kormány közigazgatási reformjaival követett és azon alapot, melyre államháztartásunk egyensúlyának helyreállítását — meg vagyok győződve a legjobb szándékkal fektette — czélhoz vezetőknek az én szerény néztem szerint nem tarthatom; ugy a kormány által előterjesztett kiegyezési javaslatokat hazánkra nézve károsnak tartom. Elismerem, hogy lehetnek, vannak körülmények és befolyások, melyeknek pressiója alatt egy kormány sokszor kénytelen javaslataiba olyat is felvenni, a mit talán inkább nem vett volna lel; de az egyes képviselőnek, a ki meggyőződése szerint kivan eljárni, nem kell, nem szabad, az ilyen pressiónak engedni. (Helyeslés a xzélsü baloldalon.) E kiegyezésről és a t. kormány ebbeli működéséről most többet mondani nem akartam, de gróf Szapáry Gyula t. képviselő ur azon nemes törekvése után, hogy a szerecsent fehérre akarja mosni, a kiegyezési tárgyalások fölött még egy pár szót kívánok mondani. Ismerve és tájékozva a Bécsben már akkor hazánk ellen uralkodott hangulatról, előbb emiitett beszédemben a többi közt fígyelmeztetőleg mondtam: „De nem hagyhatom említés nélkül azon reánk nézve épen nem barátságos tüneményeket és mozgalmat Ausztriában, mely legpregnánsabb kifejezést nyer a bécsi ipar és kereskedelmi kamarában megtörtént Reichsrathi választás által." — akkor tudni illik Skene ur az ausztriai védvámosok vezére Magyarország-ellenes programmal Keichsrath-tá választatott; a bécsi lapok már akkor duzzogtak hazánk iránti gyűlöletből, és mig a magyarországi journalistika, mindig csak higgadtan és tárgyilagosan beszélte m^g a kiegyezési kérdéseket, az osztrák lapok tetemes része szenvedély által elragadtatva, az ottani közvéleményt ellenünk mindinkább felizgatta, és mégis a t. kormány megkezdte az alkudozásokat a nélkül, hogy a szükséges adatok kezeinél lettek volna ; anélkül, hogy csak némileg biztosította volna pénzügyeink függetlenségét, legalább annyira, hogy a tárgyalások folyama alatt ne lett volna kénytelen azon körök segítségét igénybe venni, a melyekkel a eompensatió és reeornpensatió oly sikamlós terére lépett. (Igaz! Igaz! a széh'ó jobboldalon) De t. ház, én is mint gróf Szapáry Gyula igazságos és őszinte akarok lenni, és azért meg kell jegyeznem, hogy azon hiba. hogy a t. kormány a szükséges adatok és tájékozás nélkül kénytelen volt az alkudozásokat megkezdeni: az előbbi kormányokat is terheli, a mennyiben ezek a szükséges adatok gyűjtését 8 éven át elmulasztották; a mint másrészt, legyünk őszinték és valljuk be, hogy zilált pénzviszonyainktól és hogy ennek következtében idegenektől függünk, abban mindnyájan, az egész ország bűnrészesek vagyunk, és főkép mi, mondjuk meg a mea culpát. a kik már előbbi években e t. háznak tagjai voltunk. De amint most igazságos és őszinte voltam, épen ugy nem akarok irigynek látszani és hiszem, hogy a t. háznak nagy része osztozni fog ezen önzetlenségemben, azért kijelentem, hogy mindamellett a kiegyezés által szerzett dicsőséget, érdemeket, de az egész felelősséget is a t. kormánynak átengedni kénytelen vagyok; mert övé az alap, a melyen a kiegyezési tárgyalásokat megkezdte, és az, hogy a eompensatió és recompensatio kérdésébe olyanokat engedett felvétetni, a melyek az 1867 törvények értelmében se a quóta meghatározásával, se a vám- és kereskedelmi szerződés újra megkötésével összefüggésben nincsenek névszerint: a 80 millió adósságnak a bank és Lloyd kérdések. Az igen tisztelt pénzügyminister ur 1875. évben tartott nagyszabású exposé-jában a nemzet áldozat-készségére apellált, midőn egyszersmind oly intézkedéseket és törvényeket helyezett kilátásba, melyek által a közjólét és vagyonosság és ez által az adóképesség is emeltetni fognak; erre reflectálva, körülbelől azt mondottam, hogy bizony jobb lett volna előbb a jóllétet és adóképességet emelni, és azután a népáldozat készségére apellálni. — Számos képviselő körvonalozta, jelezte is azon teendőket, mely által ezen czél elérhető volna, én is bátor voltam arra figyelmeztetni, hogy egy tiszta agricultur-állam, melynek adóképessége csakis egy kellő időben beálló esőtől vagy napsugártól függ: szükségleteinek és kötelezettségeinek állandóan eleget nem tehet, hangsulyoztatott tehát az ipar-emelésnek szükségessége, főkép azon iparágaknak, melyek a fölá-