Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-378
378 országos li!é« áprfl 6. 1878. 353 Neki nincs bizalma a heterogén elemek egyesülése iránt. Hiszen ezt én egyáltalában nem csodálom, ha tekintetbe veszem azt, hogy ő maga is bele ment egy heterogén elemekből álló egyesülésbe és három évi tapasztalata után már most méltán mondhatja, hogy neki ilyen egyesülés iránt bizalma nincs: mert saját tapasztalása bizonyosan azt mutatja, hogy ebbe sok bizalmat helyezni nem lehet. (Helyeslés á szélső balon.) Hanem mily joggal tesz ő szemrehányást az ellenzéki árnyalatoknak, a kik egyesülni akarnak, ő, a ki oly egyesülésbe ment bele, a melynél heterogén elemek talán sohasem egyesülnek. Hiszen Magyarországon a történelmi fejlődés szerint két párt létezik: egyik az ország függetlenségének pártja, (Helyeslés a szélső bal felöl) a másik, a kisebb-nagyobb mérvben, a kevésbbé vagy többé szoros kapcsolatban Bécshez csatlakozni szándékozó párt. A deákpárt elejétől fogva azt mondotta, hogy az 1867-ben kötött s Magyarország függetlenségét nagy részben feladó közösügyi kiegyezés jó és megörökítendő. A Tiszapárt programmja nem ez volt; hanem az, hogy rosznak tartotta mindig és rosznak tartja ma is ezen kiegyezést, hanem egyidőre félreteszi, nem szól róla, mert napirenden nincsen, hanem az ország h'naneziáit akarja rendezni. Tehát azon nagyon heterogén két álláspontot, t. i. a közjogit félretették, vagy mint mondani szokták, szegre akasztották, hogy homogén törekvéssel a pénzügyi helyzetet javítsák. De hát e tekintetben homogén volt törekvósök ? Mindenki tudja, s tanúskodnak róla a ház naplói, hogy mi történt. Tisza Kálmán megtagadta a Grhyczy pénzügyministtT által beadott költségvetést és pedig nem az apropriatiónál, mint önök őt gyengéden utánozni akarják, hanem magánál a meritorius vitánál. Mikor ő ezt tette, akkor győzött először; mig akkor, midőn az apropriatiónál tagadta meg a budgetet, mindig megbukott. Hanem hát megtagadta és azt mondta, hogy ezen pénzügyi programmot lehetetlen elfogadni Jó. Sikerült többséget szereznie, vagyis azt nem, mert hiszen a budget általánosságban nagy többséggel megszavaztatott. De az akkori ministerelnök Bittó képviselő ur jónak látta lemondását beadni: mert attól tartott, hogy a pártok olyatén állásában neki kellemetlen helyzete lesz. Alakult egy uj ministerium, melynek, ha nem is elnöke, de mindenesetre irányadó tagja volt a mostani ministerelnök ur. És ő egyesült egy homogén elemmel: Széll Kálmánnal, a ki mint pénzügyminister Grhyczy pénzügyi programmját szórói-szóra elfogadta és azt egy fényes beszédben, tehetségének egész hatalmával védte. (Igaz\ a szélső balon.) Tehát sem a közjogra, sem a financziára nézve nem volt homogeneitás, s a legnagyobb KÉPV. H. NAPLÓ 1875—78. XVI KÖTET. ellentét állott fen a két párt közt, és mégis Szapáry gr. belement a fusióba, nem volt bizalmatlan iránta ; s ha most bizalmatlan : ezt csak annak lehet tulajdonítani, hogy az általa tett tapasztalatok azon meggyőződésre bírták őt, hogy az ilyen fusióból nem lehet semmi. Azonban, a mi a szóban levő egyesülést illeti, én az ellenzéki árnyalatoknak egyesülését sem roszalni nem tudom, sem akadályozni nem fogom. A kérdés mindig az, mi a czél, melyre egyesülni akarnak. És én nem is tartom őket annyira heterogén elemeknek. Hiszen nálunk, mint mondám, kőt történelmileg fejlődött nagy párt van; egyik az ország függetlenségének pártja, a másik a Bécs felé gravitáló párt. Az ellenzék azon árnyalatai, kik egyesülni akarnak, elfogadják tíz 1867-iki kiegyezést, tehát ezek homogén eleinek. Valamenynyi részletekben egy párt sem ért egyet; de az egyesülni kívánók az alapelvben egy pártiak, s e tekintetben homogének, sőt tartok tőle, hogy homogének nemcsak egymás közt, hanem homogének magával a mostani kormánypárttal is, mert hisz lényegileg azon alapon állnak, melyen áll a kormánypárt, ós a mely alap Magyarországban mindig az elválasztó falat fogja képezni a pártok közt. Szapáry képviselő urnák beszédére már sokan feleltek, s én nem is akarok hosszasan időzni a mellett, hanem csak arra akarok megjegyzést tenni, hogy ő azt mondja, hogy a bécsi kiegyezés roszaságának nem a kormány az oka, hanem a 10 évi gazdálkodás. Hát én megengedem, hogy a 10 évi gazdálkodásnak is van része abban, hogy a kormány némileg azon általa legalább képzelt kényszerhelyzetbe jutott, hogy a roszabb kiegyezést is kénytelen volt elfogadni; de nézetem szerint távolról sem volt abban annyi része, mint a mennyit a t. képviselő ur gondol. De ha a t. képviselő ur a 10 évi gazdálkodás miatt panaszkodik, erre neki nincs joga. (Ugy vanl balfelől.) Mert hisz ő is egyike volt a gazdáknak, ő is ott gazdálkodott először mint belügyministeri tanácsos, azután mint közlekedésügyi államtitkár, s végre mint belügyminister. (Igaz! Ugy van! balfelől ) Tehát ha valakinek, ugy neki semmi esetre sincs joga a 10 évi gazdálkodás fölött panaszkodni, hanem legfölebb azt mondhatja; mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa! (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Beszól azután a képviselő ur a magyar állameszméről. Már engedelmet kérek, azok részérő], a kik a 67-iki kiegyezéssel elfogadták a magyar állameszmének megsemmisítését, azok részéről a magyar állameszmét állítani fel mint ideált, nézetem szerint olyasvalami, a mire csak azt mondhatni : risum teneatis amici. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 45