Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-378
350 37S- országos fiiéi áprll 6. 1878. Kellene talán szólanom t. ház, röviden az itt megpendített külügyekre nézve, a külügyi politikára nézve is; de hát nekem ezúttal nincs szándékomban a külügyek vezetésének bírálatába bocsátkozni. Az az egy világos előttem, az okokat azonban nem keresem, hogy az eddig folytatott külügyi politika ellentótben áll a nemzet közvéleményével. Hogy a közvélemény és a külügyi politika fognak-e találkozni aztán: az még csak remény, de lehet, hogy alapos remény. De bármiként fejlődjenek is a dolgok, annyi bizonyos, hogy a keleten végbement események ós fejlemények után a nemzetnek és egyes pártoknak komolyan kell gondolkozniuk az úgynevezett lét és nem lét kérdése fölött, s hogy egy öntudatos nemzeti politika és oly politikai programm, amely felkarolja, átölelje a nemzetnek legfontosabb érdekeit, a nemzetnek legfőbb életfeltételeit: ez ma már nem t puszta phrasis, ez egy mélyen érzett szükség. (Élénk helyeslés.) Én nem tartom, legalább az ellenzék feladatának nem tartom hogy kellő tájékozottság hiányában vagy hézagos programm miatt sorban tudomásul vegye az interpellatiókra adott válaszokat; hanem igenis szükségesnek tartom azt, hogy az ellenzék programmjában foglaljon álláspontot a külpolitikai kérdésekre nézve is, szemben az országgal, szemben más pártokkal és szemben a t. kormánynyal, mely törvényes ós alkotmányos befolyásánál fogva hivatva van a külügyek vezetésére befolyást gyakorolni (Élénk helyeslés) és én ezt annyival inkább szükségesnek tartom, mert a folytatott külügyi politika, irányában és cselekményeibim a legszorosabb összefügésben áll a monarchia összes beiviszonyaival és azon közjogi alappal, a mely ma a monarchia básisáúl szolgál (Atalános élénk helyeslés.) Es e tekintetben csatlakozom azon nézethez, amelyet t. barátom Apponyi Albert gr. kifejteni szíves volt. S most mielőtt bevégezném előadásomat, még egy tárgyra akarok reflectálni, azután igen t. barátom Irányi Dániel t. képviselő úrhoz lesz egy szavam. (Halljuk! Halljuk!) Szóba hozatott nem ugyanazon kifejezéssel, de mégis szóba hozatott itt e házban az úgynevezett közigazgatási reform, t. i. ama bizonyos, európai stylben tervezett közigazgatási reform, más szóval a kinevezési vagy választási kérdés. Erre nézve is akarok egy szerény megjegyzést tenni. Minden ilynemű kérdésnek két oldala van. Az egyik az elvi, a másik gyakorlati. Ha az országnak rendezettek volnának pénzügyei, ha az államháztartásnak nem kellene deficittel küzdenie: akkor igenis azt mondanám, vegyük legelőször is figyelembe e kérdések elvi oldalát. De akkor, midőn egy 20 milliós deficittel állunk szemben, mikor költekeznünk nem szabad : akkor én az ily természetű kérdéseknek bírálásánál a fősúlyt a kérdésnek fmancziális oldalára fektetem. És itt kijelentem, hogy ez irányban határozott véleményt mondani mindaddig nem fogok: mig ezen európai stylben tervezett közigazgatási reformnak és tervnek költség-előirányzata előttem feküdni nem fog. Most még t. ház, csak Irányi Dániel t. kóp ; viselő társamhoz van egy szóm. (Haljuk!) 0 ugyan is tegnap egy igen ékes és megindító szózatot intézett hozzánk, (Halljuk! Halljuk!) kik a fusio előtt a balközéphez tartoztunk és felhív bennünket, hogy folytassunk újból közjogi oppo sitiót (Halljuk) A reciprocitás elve, melynek egyik hű követője vagyok, azon kötelességet szabja elém, hogy az igen t. képviselő ur felhívását illő udvariassággal viszonozzam és felkérjem őt, hogy hagyjon ő fel a közjogi oppositióval ós telepedjék le állandóan a mi vendégszerető hajlékunkban. (Helyeslés o baloldalon.) De én igen jól tudom hogy a t. képviselő ur nem fog eleget tenni ezen felhívásnak, mert ezt egy erkölcsi lehetetlenségnek fogja tartani. Azonban igen jól tudom azt is, hogy a t. képviselő ur is tudta, hogy én nem tehetek eleget az ő felhívásának ugyanazon okból, s talán még egy okból, mert ellenzéki természetem és hivatásomnál fogva lehetetlennek tartom, hogy én a többségnek egy szívességet tegyek. Ezért t. ház, tartsuk fen az eddigi statusquot; a külön programm, az eltérő vélemények ós politikai irány: válaszfalt emelnek közöttünk ; egyesítve leendünk ezentúl is a kölcsönös tisztelet, a lángoló hazaszeretet terén. (Élénk helyeslés balfelíH.) A bndgetet különben a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés balfelol.) Simonyi Ernő: T. ház! Ha a költségvetés átalánosságban való tárgyalásánál nem megyek bele tüzetesen magának a költségvetésnek vitatásába, ennek oka abban rejlik, hogy hisz az egész költségvetési tárgyalás nem egyéb, mint egy parlamenti fallacia, mert mielőtt ezen költségvetés megszavazva lesz, annak felét már elköltötték és lehetetlen beállítani a 3-ik negyedben azon kiadásokat, a melyek a második negyedben kiutalványoztattak és elköltettek. Ez uraim oly állapot, hogy ez egy formalitás, a melyet mi teljesítünk, de a melynek mindazon idő elnyelése daczára, melyet a költségvetés maga után vont, semmi legkisebb gyakorlati eredménye sem lesz, mivel még csak azon parlamenti kellékeknek sem felel meg, hogy a parlament ellenőrzést gyakoroljon a kormány felett, mivel a parlament ellőnörzése nélkül már elköltötték a budget nagy részét ós mire az készen lesz. valószínűleg elfogják költeni annak felét, (ügy van\ a szélső baloldalon) Az ily állapot parlamenti szempontból nézetem szerint fen nem tartható. De ha tekintetbe veszem a mi helyzetünket gyakorlatilag, attól kell tartanom,
