Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-377

34á 877. omágo? ttjés ápril S„ 1878. vezkedés iránt. És erre a muszka kormány mindig azt mondotta, hogy ez magától értetik. Mit következtetek ebből'! Következtetem először azt, hogy a változás jobbra, vagy akármerre, a monarchia külügyei vezetésében nem most kezdődik, és másodszor következtetem azt, hogy sokkal előbb kezdődött bizonyos tekintetben — már legalább nyilvánítva — mint magában Angliában. Mindnyájan tudjuk, hogy Lord Derby kilépése előtt az angol kabinetben mi történt. Oly politikát követtek akkorában ottan, hogy az egyik nap elküldték a flottát a Dardanellákba és másnap revooálták, mert lord Derby ki akart lépni. (Mozgás.) Ez azon politika, melynek a jobbrafordulást tulajdonitja a képviselő ur a monarchia külügyei vezetésében. Jobbra fordult a dolog Angliában, ezen monarchiában, magában Bécsben is, a hol legrosszabbul állott, és más országokban is azért: mert látta az egész világ a san-stefanói béke-praelimanárékból, hogy ezek a legérdekeliebb államoknak és egész Európának kijátszására irányozvák. Apponyi Albert gróf részéről a mostani időben az általa erre nézve tegnap követett eljárást nem is tartom — nem is tudom, hogy minek nevezzem, — ildomosnak ; nem tartom helyeselhetőnek, hogy ő mindig oppositionalis szellemből és érzelemből itéli meg külügyi politikáukat. Belügyi kérdésekre nézve azt hiszem, hogy sokkal inkább megengedhető az, hogy — ha az ember benne van már valamely pártban, — azzal a párttal menjen életre, halálra, akár ellenzékhez, akár kormánypárthoz tartozzék az. (Ellenmondás balról és a szélső jobboldalról.) A parlamentalis életnek ez az egyik baja, de java is. Ez mindig igy van. Mae a az a kilépett Lord Derby ugy vélekedett, s itt nemis a képviselőházról, hanem a cabinetről szólok, hogy igenis a cabinet tagjainak kötelességek egyes másod-, sőt nem ritkán első rangú kérdésekben is egyik a másiknak kedvéért feláldozni meggyőződését. Pedig Lord Derby egy tökéletes gentleman és Angliának egyik legnagyobb államférfia az, kiről igy kell nyilatkoznom, ámbár most lépett ki és nem a mi politikánk kedve szerint járt el. Ismétlem, t. ház, nem tartom ildomosnak, hogy a külügyekről a mostani időben oly nyilatkozatok történjenek, minőt gr. Apponyitól hallottunk, melyek, amint mindenki meggyőződhetik róla az okmányokból, nem is alaposak. Ámbár még sokat akartam mondani, (Halljuk!) ón a ház figyelmével ezen részről (a középre mutat) visszaélni nem akarok, és türelmetlenségre ezen részről (a bololdalra mutat.) tovább okot adni nem akarván, beszédemet bevógzem, kijelentvén, hogy elfogadom a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a középen.) Madarász József: T. ház! Nem kértem volna ma már, t. ház, hogy hallgasson meg néhány rövid perezre, ha az előttem szólott képviselő ur nevemet nem emiitette volna — először is megismerem, sokszor félreértést okozott, szerintem azonban parlamenttől el nem vonható azon szokás miatt, hogy én is — mint más parlamentekben történik, —- néha-néha közbe szoktam szólani. Megismerem, sokszor hiba, de ón e gyarlóságot, az azzal sokszor járó előny miatt, követni sokszor kötelességemnek ismerem. (Halljuk ! Halljuk! Mozgás. Derültség.) Igy történt, hogy személyes kérdésben kell ma már felszólalnom, Midőn a képviselő ur azon nagy áldozatokat érintette, a melyek egy nagy háborúval vannak összekötve, én közbeszólottam : ós mert Magyarország képviselőházában, miként ezt az osztrák képviselőházban teszik, — hogy t. i. ott nem szólnak osztrák-magyar érdekről, hanem tisztán csak osztrák érdekről — ón is kiválóan csak magyar érdekről szólok. Én közbeszólottam, kifejezendő azt, hogy sokkal többet áldoztak önök is már e 3 év alatt Bécs érdekének, mint a mennyit Magyarország érdekében háborúra áldoznunk kellene. Ezen közbekiáltásom után a képviselő ur azt mondta: Én kevesebbet áldoztam Bécsnek, mint Madarász József képviselő beszédei által. Erről majd. ha e tárgyról érdemlegesen lesz szó, fogok beszólni; azonban egy kitételt használt a képviselő ur, a melyet sző nélkül nem hagyhatok ; a kifejezés ez : „ón sohasem retractáltam azt, mi a forradalomban történt." Ha tehát a képviselő ur ezt rám értette, kinyilatkoztatom, hogy mindaddig, mig ez okadatolva be nem bizonyittatik: azt rágalomnak nyilvánítom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt, amit a forradalomban tettem, nem vonom vissza soha, és azt nem is mint forradalmat, hanem mint hazám önvédelmi harczában való küzdelmet, mindig helyeseltem. Ha jól emlékeznek azok, kik hazánk iránti, semmi egyéb, csak képviselői működésemért jó nak láttak letartóztatni, emlékezhetnek rá, — nyilvánitottam, — s most is kötelességemnek tartom nyilvánítani, ha volt bűnöm hazám önvédelmi harczában : csak az volt, hogy tettlegesebben részt nem vettem benne akkor, az akkori kormány minden unszolása mellett is azért, mert jobban szerettem a családi életet (Nagy nevetés. Zaj.) Igen! Jobban szerettem a családi életet, és megtenni kötelességemet, mint képviselő is, mint bármely hivatali, kormánybiztosi vagy bármily magasabb kiküldetésben résztvenni. Beismerem, hogy csak ezen egy polgári bűnt magam is súlyosabban éreztem akkor, midőn hazámnak azon nagy szerencsétlensége bekö-